Dobozy Borbálának tavaly jelent meg a BMC Records gondozásában a Wohltemperiertes Klavier I című lemeze, amin Bach sorozatának első részét (BWV 846–869) adja elő – ezt folytatja most a második 24 prelúdiumot és fúgát tartalmazó felvétellel. A mű tolmácsolásához ezúttal egy különleges csembalót választott:
egy Grossbreitenbachban, 1706 körül készült Johann Heinrich Harrass csembaló hű kópiáját,
amin egy 16 lábas húrsor is található. Mivel ez a húrsor egy oktávval mélyebben szól, a többi regiszterhez kapcsolva lenyűgöző, grandiózus hangzást eredményez, a hangszeren az átlagnál több hangszínkombinációra is lehetőség nyílik, amely a szokásosnál gazdagabbá teszi a hangzást. A csembaló a neves Jürgen Ammer hangszerkészítő mester utolsó alkotása, amelyet azonban halála miatt már sajnos nem tudott teljesen elkészíteni, azt a csehországi Bečička-Hüttl-Šefl műhelyben fejezték be.
A lemezen szereplő művet, J. S. Bach Wohltemperiertes Klavier című sorozatát Bartha Dénes zenetörténész
a zongorairodalomnak s a zongorapedagógiának szinte versenytárs nélküli, örök értékű kincseként
jellemezte. A zeneszerző kétkötetes művének mindegyikében 24 prelúdium és fúga található, az összes dúr és moll hangnemben, félhangonként emelkedő sorrendbe rendezve. Bár a Wohltemperiertes Klavier ma is a magasabb fokon álló zongorista-növendékek mindennapi kenyere, fontos pedagógiai szerepe mellett legnagyobb jelentőségét zenei tartalmának szinte enciklopédikus gazdagsága, a különböző tételtípusok, szövésmódok és karakterek sokfélesége, a formai szigorúság és szabadság, az archaikus és a Bach korában legmodernebb stílusok egymásmellettisége adja.
Dobozy Borbála (Fotó/Forrás: Csendes Krisztina)
A Wohltemperiertes Klaviert a Bach utáni zeneszerző-generációk is nagy becsben tartották: ott volt többek között Beethoven és Schumann zongoráján; számos komponistát inspirált hasonlóan elrendezett sorozatok megírására, Bartók Béla pedig a 20. század első éveiben, zeneakadémiai tanárként elkészítette belőle a maga instruktív, pedagógiai célú közreadását. Bach monumentális alkotása ma is megkerülhetetlen, kimeríthetetlen forrás, nem csak a billentyűs- és zeneszerző-növendékek, illetve hivatásos muzsikusok, de minden zenekedvelő számára.
Dobozy Borbála felsőfokú csembaló- tanulmányait Zuzana Růžičková vezetésével a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai Zeneakadémián folytatta nála. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával, majd egy évig a zürichi Zeneakadémián Sonnleitner tanítványaként. Kurzusokat tartott Magyarországon, Norvégiában, Németországban, Ausztriában, Fehéroroszországban, Szlovéniában, Szerbiában. 2005-2013-ig a franciaországi Thoiryban évente megrendezésre kerülő „Brillamment baroque” régizenei kurzus tanára volt.
Európa legtöbb országában és az USA-ban koncertezett, rádió-, TV- és lemezfelvételeket készített. A 2011-ben Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett Dobozy Borbála művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző – Arányi-Aschner György, Balázs Árpád és Hidas Frigyes – komponált már számára műveket, így számos ősbemutató fűződik a nevéhez.
Interjúnk a művésszel itt olvasható:
Kapcsolódó
Miért érdekes, hogyan billentett Bach?
Dobozy Borbála a 18. századi billentyűs zene avatott tolmácsolója. Miért érdemes kutatni, hogy hangzott a maga korában a barokk zene, és miért érdekes Mozart kedvenc cseh zeneszerzője? A Budapesti Tavaszi Fesztivál április 6-i koncertje előtt beszélgettünk.
hírlevél
