Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Figaro Magazin
2018.12.16. 09:45
Ajánlom
Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.

Ebben az évben Erasmus ösztöndíjjal tanulhatok Hannoverben, Németországban. A legjobb, hogy egy olyan tanárhoz kerültem, akire régóta felnézek, és mióta megismertem, tudtam, hogy tőle egyszer érdemes lesz tanulnom, ha lesz rá lehetőségem. És lett. Hogy hogyan, az egy hosszú történet, de elmesélem röviden.

Ching-Yun Hu zongoraművésznő meghívására 2014 nyarán ösztöndíjjal kijuthattam az Egyesült Államok­ba egy philadelphiai fesztiválra. Ezt a Curtis Intézet­ben rendezték, amit akkor még nem ismertem, de már tudom, hogy a világ egyik leginkább versenyző szellemiségű zongoraiskolája. A környezet és az otta­ni zongoristák hozzáállása, játékuk színvonala akkora lendületet adott nekem szakmailag, hogy azt hiszem, ez meghatározta a következő éveimet. Rengeteg új­donságot tapasztaltam a zenei gondolkodásmód sok­féleségével kapcsolatban; a koncerteket hallgatva és a tanárokkal megismerkedve ezernyi inspiráció ért. (A személyes élményekről nem is beszélve, hiszen itt szerettem bele a sushiba, amit azóta is imádok.)

Hazaérve még keményebben kezdtem dolgozni, és elhatároztam, hogy 2015 nyarán is szeretnék olyan tapasztalatokat szerezni, mint előző évben. Mi több, a sok gyakorlás után ki is akartam próbálni magam, most még magasabbra helyezve a lécet. Sok verseny­re, fesztiválra beadtam a jelentkezésemet. A legtöbbre nem jutottam be. De elfogadták a jelentkezésemet egy versenyre, amire a legkevésbé számítottam: ez volt a Junior Cliburn. Ezen kívül a PianoTexas fesztivál 24 résztvevője közé is sikerült bekerülnöm. Mindket­tőt ugyanazon az egyetemen tartották ugyanabban az időszakban, így meg is volt a recept az egy hónapos amerikai útra.

Sok barátot szereztem itt, és máig tartom velük a kap­csolatot. Olyan barátokat, akikre igazán felnéztem ott is és azóta is, rengeteget tanultam tőlük. (Csak ámulok a sikereiken, egyikük épp most nyerte meg a Leeds Nemzetközi Zongoraversenyt…) Ez a fesztivál elég hosszú volt ahhoz, hogy rájöjjek: zenészek kö­zött egymástól lehet a legtöbbet tanulni. Ezt persze előtte is éreztem, de itt olyan beszélgetésekben vet­tem részt, amik által sokat tanultam mindenkitől, akit megismertem. Ismét észrevettem, mennyi mindenben kell még fejlődnöm. A Cliburn versenyen az elődöntő­ig jutottam, és egy különdíjat is kaptam. A PianoTexas Concertoversenyén nem sikerült díjat szereznem, viszont az órák keretében megismerkedtem több tanárral, akik nagy hatással voltak rám. (És persze kiéltem a sushi iránti szeretetemet, és megtudtam, mi is az a bubble tea. Számomra valahogy mindig a gasztronómiai élmények a legemlékezetesebbek, bár aki ismer, tudja, hogy ez a testsúlyomon nem látszik.)

A tanárok közül kiemelném Dang Thai Sont, akinek kurzusát a legnagyobb élvezettel hallgattam. Különö­sen inspirált, hogy egy kicsi országból, jó képzés hiá­nyában indult, és huszonévesen nagyon tudatosan fejlesztette ki a technikai tudását. (Persze ehhez kellett a Moszkvai Konzervatórium is, de oda is alig akarták felvenni.) A másik Arie Vardi volt, akivel akkor egyet­len órán dolgoztam együtt személyesen. Rahmanyinov második zongoraversenyét játszottam neki, és talán 4 sort haladtunk az egész óra alatt. Ő az, akinél most Hannoverben tanulok. A concertoverseny döntője után odajött és gratulált a játékomhoz, illetve elmesélt egy történetet Prokofjev második zongoraversenyéről, amely szintén elhangzott. Ez azóta is kapcsolódik szá­momra a darabhoz, része lett annak, ahogy látom a művet.

Állítólag Prokofjevnek volt egy kedves barátja, akivel gyerekkora óta jó viszonyban voltak, de nagyrészt már csak leveleztek. Egy nap kapott egy levelet, melyben az említett barát megírta neki, hogy jöjjön el hozzá, mert többször nem fognak találkozni. Mivel renge­teget viccelődtek egymással, Prokofjev nem vette komolyan a dolgot, és visszaírt, hogy majd megy és meglátogatja. Hónapokig nem kapott választ, ekkor már aggódva látogatta meg barátját, akit holtan talált otthonában. Ez az állapot ihlette a darabot. Az első tétel sorsszerűsége és a negyedik tétel dühös, el nem fogadó hangvétele számomra ezzel a történettel még jobban értelmet nyer.

Ezek voltak tehát az első benyomásaim Arie Vardiról, akit két évvel később meg is kerestem: meghallgat­na-e, mert szívesen tanulnék tőle, ha máshogy nem is, de legalább egy évig, Erasmus ösztöndíjjal. Nagy meglepetésemre elkérte a telefonszámomat és más­nap felhívott, tisztán emlékezett rám, és meg is álla­podtunk egy találkozóban. Egy hosszas beszélgetés és egy minikoncert után szerencsére pozitívan ítélte meg a teljesítményemet, így az ő támogatásával adhattam be az Erasmus-jelentkezésemet.

A történethez az is hozzátartozik, hogy most Hanno­verben a barátnőmmel lakom, ami számos véletlen következménye, és érdekes módon ugyanott kezdőd­tek a véletlenek, ahol Vardival is találkoztam. Tavaly ugyanis egy New York-i verseny kapcsán egy Texasban megismert barátom segített a szállással. A Juilliard kol­légiumában épp tavaszi szünet volt, így felajánlotta, hogy lakhatok a szobájában, amíg nincs ott. Megérkez­tem az épülethez, és megcsörgettem a számot, amit kaptam; valakinek be kellett engednie a kollégiumba. Ez az illető nem volt más, mint szomszéd szobában lakó lány, akivel rögtön beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült, hogy rengeteg a közös ismerősünk. Kicsi vi­lág ez a zenészvilág! Összebarátkoztunk, aztán elhatá­roztam, hogy két hónappal később visszamegyek, és meglátogatom. Összegyűjtöttem az útra összegyűjteni valót, és együtt bejártuk New Yorkot. Azóta pedig töb­bek között San Franciscót és Salt Lake Cityt, Budapes­tet és most Hannovert is, ahol jelenleg lakunk, és már együtt sushizunk.

Akárcsak ebben a történetben, minden szakmai ta­pasztalatom személyes élményekkel vegyül. De na­gyon örülök, hogy alkalmam nyílt ezekre a helyekre eljutni, ilyen emberekkel találkozni, és most az Eras­mus ösztöndíj segítségével itt tölthetem az évet. Csak remélni tudom, hogy a zenén keresztül ezek után is lesz lehetőségem és szerencsém ilyen tapasztalatokkal gazdagodni.

Az írás a Figaro decemberi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Komolyan kellett volna venni, amiről a Joker szólt

Thomas Wayne-nek nem kell félnie, hogy orrba vágja Arthur Flecket, hiszen pénze van. A Joker kivételes, egymilliárd dolláros közönségsikere és a jelenlegi amerikai zavargások egy narratívában illeszthetők. Vélemény.
Klasszikus

Igor Levit 16 óra után befejezte 20 órásra tervezett zongoramaratonját

A művész Erik Satie francia zeneszerző Vexations című művét tervezte előadni, a legendás zongoradarab teljes verziója 20 órás.
Könyv

Istencsapás, embercsapás

Vámos e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Most értelemszerűen a karanténból, online.
Vizuál

Ingyenes filmek a Trianon emléknapon a Távmoziban

A korszakban játszódó ingyenesen vetített filmekkel, illetve az akkori virágzó filmes és színházi életet bemutató különleges Filmhíradóval kapcsolódik a Trianon100 eseménysorozathoz június 4-én a Budapest Film Zrt..
Színház

86 éves korában elhunyt Földi Teri

A Jászai Mari-díjas színművész halálhíréről egykori színháza, a Vígszínház számolt be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Igor Levit 16 óra után befejezte 20 órásra tervezett zongoramaratonját

A művész Erik Satie francia zeneszerző Vexations című művét tervezte előadni, a legendás zongoradarab teljes verziója 20 órás.
Klasszikus pályázat

Zeneszerző-pályázatot hirdet a Budapesti Vonósok és a Szegedi Tudományegyetem

Új művek komponálására hívja a 18-35 év közötti magyar zeneszerzőket a Magyar Művészeti Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, az alkotásokat szeptember 1-je éjfélig várják.
Klasszikus koktélparti

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Klasszikus hír

Szavazzon, kié legyen az Óbudai Danubia Zenekar Arany Karantén Díja!

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetése ezzel a díjjal szeretné meghálálni a zenekar muzsikusainak kitartó munkáját, kreativitását a koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben.
Klasszikus interjú

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.