Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Figaro Magazin
2018.12.16. 09:45
Ajánlom
Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.

Ebben az évben Erasmus ösztöndíjjal tanulhatok Hannoverben, Németországban. A legjobb, hogy egy olyan tanárhoz kerültem, akire régóta felnézek, és mióta megismertem, tudtam, hogy tőle egyszer érdemes lesz tanulnom, ha lesz rá lehetőségem. És lett. Hogy hogyan, az egy hosszú történet, de elmesélem röviden.

Ching-Yun Hu zongoraművésznő meghívására 2014 nyarán ösztöndíjjal kijuthattam az Egyesült Államok­ba egy philadelphiai fesztiválra. Ezt a Curtis Intézet­ben rendezték, amit akkor még nem ismertem, de már tudom, hogy a világ egyik leginkább versenyző szellemiségű zongoraiskolája. A környezet és az otta­ni zongoristák hozzáállása, játékuk színvonala akkora lendületet adott nekem szakmailag, hogy azt hiszem, ez meghatározta a következő éveimet. Rengeteg új­donságot tapasztaltam a zenei gondolkodásmód sok­féleségével kapcsolatban; a koncerteket hallgatva és a tanárokkal megismerkedve ezernyi inspiráció ért. (A személyes élményekről nem is beszélve, hiszen itt szerettem bele a sushiba, amit azóta is imádok.)

Hazaérve még keményebben kezdtem dolgozni, és elhatároztam, hogy 2015 nyarán is szeretnék olyan tapasztalatokat szerezni, mint előző évben. Mi több, a sok gyakorlás után ki is akartam próbálni magam, most még magasabbra helyezve a lécet. Sok verseny­re, fesztiválra beadtam a jelentkezésemet. A legtöbbre nem jutottam be. De elfogadták a jelentkezésemet egy versenyre, amire a legkevésbé számítottam: ez volt a Junior Cliburn. Ezen kívül a PianoTexas fesztivál 24 résztvevője közé is sikerült bekerülnöm. Mindket­tőt ugyanazon az egyetemen tartották ugyanabban az időszakban, így meg is volt a recept az egy hónapos amerikai útra.

Sok barátot szereztem itt, és máig tartom velük a kap­csolatot. Olyan barátokat, akikre igazán felnéztem ott is és azóta is, rengeteget tanultam tőlük. (Csak ámulok a sikereiken, egyikük épp most nyerte meg a Leeds Nemzetközi Zongoraversenyt…) Ez a fesztivál elég hosszú volt ahhoz, hogy rájöjjek: zenészek kö­zött egymástól lehet a legtöbbet tanulni. Ezt persze előtte is éreztem, de itt olyan beszélgetésekben vet­tem részt, amik által sokat tanultam mindenkitől, akit megismertem. Ismét észrevettem, mennyi mindenben kell még fejlődnöm. A Cliburn versenyen az elődöntő­ig jutottam, és egy különdíjat is kaptam. A PianoTexas Concertoversenyén nem sikerült díjat szereznem, viszont az órák keretében megismerkedtem több tanárral, akik nagy hatással voltak rám. (És persze kiéltem a sushi iránti szeretetemet, és megtudtam, mi is az a bubble tea. Számomra valahogy mindig a gasztronómiai élmények a legemlékezetesebbek, bár aki ismer, tudja, hogy ez a testsúlyomon nem látszik.)

A tanárok közül kiemelném Dang Thai Sont, akinek kurzusát a legnagyobb élvezettel hallgattam. Különö­sen inspirált, hogy egy kicsi országból, jó képzés hiá­nyában indult, és huszonévesen nagyon tudatosan fejlesztette ki a technikai tudását. (Persze ehhez kellett a Moszkvai Konzervatórium is, de oda is alig akarták felvenni.) A másik Arie Vardi volt, akivel akkor egyet­len órán dolgoztam együtt személyesen. Rahmanyinov második zongoraversenyét játszottam neki, és talán 4 sort haladtunk az egész óra alatt. Ő az, akinél most Hannoverben tanulok. A concertoverseny döntője után odajött és gratulált a játékomhoz, illetve elmesélt egy történetet Prokofjev második zongoraversenyéről, amely szintén elhangzott. Ez azóta is kapcsolódik szá­momra a darabhoz, része lett annak, ahogy látom a művet.

Állítólag Prokofjevnek volt egy kedves barátja, akivel gyerekkora óta jó viszonyban voltak, de nagyrészt már csak leveleztek. Egy nap kapott egy levelet, melyben az említett barát megírta neki, hogy jöjjön el hozzá, mert többször nem fognak találkozni. Mivel renge­teget viccelődtek egymással, Prokofjev nem vette komolyan a dolgot, és visszaírt, hogy majd megy és meglátogatja. Hónapokig nem kapott választ, ekkor már aggódva látogatta meg barátját, akit holtan talált otthonában. Ez az állapot ihlette a darabot. Az első tétel sorsszerűsége és a negyedik tétel dühös, el nem fogadó hangvétele számomra ezzel a történettel még jobban értelmet nyer.

Ezek voltak tehát az első benyomásaim Arie Vardiról, akit két évvel később meg is kerestem: meghallgat­na-e, mert szívesen tanulnék tőle, ha máshogy nem is, de legalább egy évig, Erasmus ösztöndíjjal. Nagy meglepetésemre elkérte a telefonszámomat és más­nap felhívott, tisztán emlékezett rám, és meg is álla­podtunk egy találkozóban. Egy hosszas beszélgetés és egy minikoncert után szerencsére pozitívan ítélte meg a teljesítményemet, így az ő támogatásával adhattam be az Erasmus-jelentkezésemet.

A történethez az is hozzátartozik, hogy most Hanno­verben a barátnőmmel lakom, ami számos véletlen következménye, és érdekes módon ugyanott kezdőd­tek a véletlenek, ahol Vardival is találkoztam. Tavaly ugyanis egy New York-i verseny kapcsán egy Texasban megismert barátom segített a szállással. A Juilliard kol­légiumában épp tavaszi szünet volt, így felajánlotta, hogy lakhatok a szobájában, amíg nincs ott. Megérkez­tem az épülethez, és megcsörgettem a számot, amit kaptam; valakinek be kellett engednie a kollégiumba. Ez az illető nem volt más, mint szomszéd szobában lakó lány, akivel rögtön beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült, hogy rengeteg a közös ismerősünk. Kicsi vi­lág ez a zenészvilág! Összebarátkoztunk, aztán elhatá­roztam, hogy két hónappal később visszamegyek, és meglátogatom. Összegyűjtöttem az útra összegyűjteni valót, és együtt bejártuk New Yorkot. Azóta pedig töb­bek között San Franciscót és Salt Lake Cityt, Budapes­tet és most Hannovert is, ahol jelenleg lakunk, és már együtt sushizunk.

Akárcsak ebben a történetben, minden szakmai ta­pasztalatom személyes élményekkel vegyül. De na­gyon örülök, hogy alkalmam nyílt ezekre a helyekre eljutni, ilyen emberekkel találkozni, és most az Eras­mus ösztöndíj segítségével itt tölthetem az évet. Csak remélni tudom, hogy a zenén keresztül ezek után is lesz lehetőségem és szerencsém ilyen tapasztalatokkal gazdagodni.

Az írás a Figaro decemberi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A nő vagy szent anya, vagy prostituált? – Interjú Hidas Judit íróval

Könyv egy negyvenes nőről, aki keresi önmagát, mert úgy érzi, szép lassan eltűnik abban, hogy megfeleljen a környezete elvárásainak. Hidas Judit Boldogság tízezer kilométerre című novellafüzérének főhőse, Anna, a hagyományos női szerepek és a karrier közt őrlődik. S vajon hányan vagyunk hasonló helyzetben? Mikor vesszük észre – vagy egyáltalán észrevesszük-e –, hogy apránként föladjuk magunkat? Fájdalmasan sokakat érintő problémákról és tabukról beszél ez a könyv, ami láthatóvá teszi a társadalmi elvárások mögött szenvedő egyént: a nőt. A könyv szerzőjével, Hidas Judittal beszélgettünk.
Könyv

Pintér Béla is Baumgarten-emlékdíjat kapott

Kukorelly Endre az állami kitüntetések elfogultsága miatt élesztette fel a díjat, amelynek összegét közösségi finanszírozásból fedezték.
Színház

Megkezdődött a Trianon100 emlékév a Nemzetiben

Sajtónyilvános olvasópróbán ismertette a trianoni évfordulóra készülő programjait a Nemzeti Színház. Első bemutatójuk, a Wass Albert szövegei és korabeli dokumnetumok alapján készülő Tizenhárom almafa lesz.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Színház

Kern András is megjelent a Fővárosi Törvényszéken

A Fővárosi Törvényszék patinás esküdtszéki tárgyalótermében tartották a Játékszín februári bemutatójának sajtóeseményét. A vád tanúja című produkciót Simon Kornél rendezi, a főbb szerepekben Kern András, Kocsis Dénes, Szerednyey Béla és Lévay Viktória lép színpadra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Klasszikus hír

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Klasszikus interjú

Varga Judit: Hiányzott a női példakép

Varga Judit nevével az idei fesztivál programjában többször találkozhatunk zeneszerzőként és kurátorként is. Judit szeptember óta a bécsi zeneakadémia (MDW) médiazeneszerzés professzora, aki ezt megelőzően a budapesti és a bécsi Zeneakadémián párhuzamosan tanított.
Klasszikus turné

Tizenhét állomásos országos turnéra indul Boros Misi

A Filharmónia Magyarország és a Virtuózok szervezésében első országos turnéjára indul a 16 éves Boros Misi. A Virtuózok klasszikus zenei tévés tehetségkutatóból ismert zongoraművész kimondottan e turné állomásaira összeállított műsorát 17 városban hallhatja a közönség.