Klasszikus

Bánk bán

2003.09.04. 00:00
Ajánlom
Nézem a 3sat-on Karlheinz Stockhausen 75. születésnapjának ünneplését - az ottani Fókuszban ez megy -, ahogyan eljátsszák tiszteletére a helikopterekre és vonósokra komponált zeneművét. Mint muzsika, önmagában értékelhetetlen, a tévéműsoron keresztül egyáltalán nem jön át, ráadásul a megjelent hírességek, például Dolly Buster pornószínésznő azt sem tudja, ki az a Stockhausen, de rendkívül élvezi a hacacárét.

Nagy kivetítők, maskarába öltözött előadók, érdeklődő tömeg - ahogy a mester megálmodta. Szóval egy esemény, egy zenedarab, ami izgatja a kedélyeket, ami a mának szól, amit van értelme bemutatni, nem hatalmasodik el a publikumon a dögunalom. Aztán visszaülök a géphez, és újfent lapozgatni kezdem a Bánk bán film CD-jének kísérőkönyvecskéjét, hátha végre eszembe jut róla valami. Már egy hónapja tapogatom a dupla lemezt, ami túl szép kivitelű ahhoz, hogy le akarjam venni a polcról: jól mutat, ahogyan a dekorációs boltokban kapható mű-könyvgerincek a polckitöltés végett; meg aztán egy újabb feldolgozás amúgyan sem fogja tudni feledtetni velem azokat a kínos órákat, amiket kisiskolásként minden évben végigfészkelődtem az operabérleti előadásokon.

Valahogy soha nem klappolt nekem a történet, mindig éreztem ott, a nemzetmentő szándék mögött valami kis taszító, hamis világképet. Eleve gyanús, hogy a szerző, Erkel miért nyúl vissza 650 évnyire ahhoz, hogy a forradalmi helyzet és az idegenektől való félelem közepette ábrázolja a nemzethalált, igazi tragédiát vetítve a Bánk bánon keresztül a jövendőbe, miközben az elnyomó hatalommal szembeni viszolygását legyőzve az akkori, enyhén szólva is a túloldalon álló kormányzó, Albrecht főherceg leánykáit okítja zongorára. Ezek alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a Bánk bán több lenne egy szimpla múltidéző operaelőadásnál. Vagy ott van Tiborc alakja, aki paraszt létére még a királynál is elegánsabb dallamokat énekel, külön ügyelve arra, hogy frazírozása, intonálása egyáltalán ne egy földművelésben megfáradt öregembert juttasson eszünkbe, hanem díszességében vetekedhessen Magyarország főurának mondandójával. Erkel vélhetően nem törekedett másra, mint Egressy Béni librettója alapján Katona József drámájának megzenésítésére; az pedig már csak a véletlen műve, hogy éppen akkoriban volt egy szabadságharc is.

Káel Csaba filmje tagadhatatlanul legalább olyan pompás kiállítású, mint a hozzá késve, most nyáron megjelentetett CD külleme. Az opera így filmzenévé változott, ami akkor még működhetne is, ha a lemezen nem maradtak volna meg a szcenírozás dimenziói. A Melindát alakító Rost Andrea lötyög a térben, hol jobbról megy balra, hol fordítva, de van, hogy hangsúlyos szavait csak a háttérből, túlzengetve, nyilván a film látványvilágának megfelelően halljuk csupán. Ez pedig hanghordozón kevés, mert se hangjátékként, se teljesen önálló, dramatizált hangfelvételként nem értelmezhető. Ez pusztán a film hangsávja, megtisztítva az atmoszféráktól, fényhangra optimalizálva: vagyis a CD-t moziban érdemes meghallgatni, ami csak keveseknek áll otthon rendelkezésére. Érdekelne, hogy a karmester Pál Tamás mennyire valósíthatta meg saját elképzeléseit, hogyan sikerült a zenei koncepciónak alárendelni a filmes megoldásokat. Egy operafilmnél ezek a fő kérdések, de sajnos az a sejtésem, hogy inkább a film áll a középpontban, ezért jó néhány kompromisszumot kellett beiktatni az opera interpretációjába.

Kiss B. Atilla alakja valóban olyan, ahogy Bánkot elképzelhetjük. Jó kiállású, markáns figura, igaz, hangfekvése, illetve hangjának tónusa inkább bariton mint tenor. Talán éppen ettől ő a legmegfelelőbb, hiszen annak idején játszották baritonnal is a szerepet. Nekem túlzásnak tűnik, ahogy a fajsúlyos frázisok elején kissé rásír a taktus egyekre, mintha olyankor megcsuklana a hangja, de ezen valószínűleg csak én problémázom, aki nem látja az önsorsrontáson keresztül nemesedő, hazájáért aggódó főuraságot. Rost Andrea mellett a Gertrúdot alakító Marton Évát lehet kiemelni. Két nagyszerű szoprán túlemelkedik a Bánk bán ezen változatának erőltetett momentumain. A hangkeverés folytán a többi szereplőnek egyszerűen legurul a zenekari masszáról a hangja, jellemük nem válik szerves egésszé a muzsikával, azonban Rost és Marton hangja minden körítés nélkül is nagyszerűen élvezhető. Marton Éva az egyetlen, akinek színészi teljesítménye a hangfelvételen keresztül is érzékelhető. Ha úgy adódik, például Gertrúd halálakor, szenvedésének hangjai jócskán túlemelkednek a jelenlegi szánalmas magyar operai interpretációs megszokásokon, szakít a konvenciókkal és valóban megéli szerepének jelentőségét.

Végül pedig az idegen elnyomó elleni lázadásról és a nemzethaláltól való félelemről, amely kétes ideológiai törekvések tették szükségessé és kívánatossá a Bánk bán-film megszületését. Tudjuk, kurzusfilmről van szó, ezt a gumicsontot végigrágcsáltuk már, de amellett nem lehet szótlanul elmenni, hogy a nemzet tragédiájának mai értelmezésű fő gondolatisága hogyan áll disszonanciában mindazzal, amit adagolni szándékoztak a kurzus tagjai hosszú időn keresztül. A bő mellénynyel, deklaráltan magyar produkciónak hirdetett operafilm dupla CD-je egy csúnya, nagy-nagy, itthon megtelepedett multinacionális cég kiadásában és forgalmazásában kerül a nagyérdemű elé. Pedig a produkciónak ez a legkönnyebb része.

(Erkel Ferenc: Bánk bán, az operafilm zeneanyaga - Warner/Teldec, 2003)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.
Klasszikus

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.