- A Carnegie Hallban játszani, noha végeredményben az is csak egy pódium a sok közül, nem mindennapi megtiszteltetésnek számít, mivel egy hangversenyterem mindig az ott koncertező művészektől nyeri a rangját.

- Hogyne, feltétlenül nagy megtiszteltetés, de azért ez sokkal inkább egy állomás, mint a vége valamilyen folyamatnak. Számomra ráadásul a Zeneakadémia nagyterme ugyanilyen fontos helyszín, abba legalább olyan szédítő belegondolni, hogy kik játszottak ott az elmúlt száz évben. Egyébként két magyar brácsás is fellépett már előttem szólistaként a Carnegie Hallban (bár amerikai zenekarral én leszek az első). Az egyikük éppen Pártos Ödön volt, akinek egy kompozícióját játszani is fogom. Az ő életművét kevesen ismerik. A születésének századik évfordulójára én szerveztem az ünnepségeket, ennek részeként készült egy Hugaroton-felvétel a brácsaversenyéből (2007-ben), és egy mesterkurzust is rendeztek a Zeneakadémián Rivka Golanival, aki Pártos növendéke volt. Ebből az inspirációból kiindulva kezdtem foglalkozni a műveivel, valószínűleg az elsők között voltam, akik előszedték ezeket a a darabokat Magyarországon. Persze praktikus okok is köztrejátszanak az újdonságok keresésében: a hagyományos brácsairodalom meglehetősen szűk, idővel muszáj bővíteni a repertorát.

- Igen, a zongoristákon és hegedűsökön kívül sokan kényszerülnek kutatásra adni a fejüket, vagy átiratokat készítenek.

- A magam részéről inkább brácsára írt műveket keresek, átiratokat nemigen játszom. Pártos életművéhez is fokozatosan kerültem egyre közelebb, mígnem a vele kapcsolatos kutatásaim eredményeképpen ajánlottak éppen engem egy koncertsorozat szervezőinek, hogy kutassak a holokauszt során megölt zeneszerzők után.

- A repertoár behatároltsága csak az egyik probléma. Önmagában a brácsaművész-karrier sem szokványos jelenség, legalábbis itthon nem.

- Ez mindenhol unikum, világszerte természetes, hogy a brácsisták a szólókarrierjük mellett tanítanak, kamarazenélnek is. Én szeretem ezt a sokféleséget, a zenekari zenélés, a kamarazene, a szólókoncertek és a tanítás váltakozását. Mindig is szerettem vonósnégyesben játszani például, megragadott a személyiségek, a karakterek különbözőségének megnyilvánulása ebben a műfajban, és bár játszottam hegedűn is, valójában a brácsa fogott meg igazán.

- Az amerikai program hogyan alakul pontosan?

- Április 29-én lesz az első koncert New Yorkban, a magyar konzulátuson Kelemen Barnabással, itt Mozart és Weiner László kompozíciói szerepelnek a programon, de a Carnegie Hallban is elhangzik majd Weiner-mű. Ennek a hangversenynek a műsorát én állítottam össze magyar szerzők kompozícióiból. A koncepció lényege az volt, hogy a program megmutassa a 20. század közép-európai történéseit, és fontosnak tartottuk azt is, hogy ne a legismertebb alkotókat sorakoztassuk fel. Így a műsor első felében Pártos Ödön egy kompozícióján kívül Weiner László, Nádor Mihály és Gyopár László egy-egy művét adjuk elő (a szerzők mindegyike a vészkorszak áldozata lett), a szünet után pedig Dohnányi Szegedi miséje következik majd, amire még Gombos László hívta fel a figyelmemet. Ez is olyan alkotás, amit Amerikában - tudomásom szerint - még nem mutattak be egyáltalán. Egyszóval valóban különleges este lesz, a Carnegie Hallban a magyar zenekultúra ilyen koncentrált formában ritkaság. Igazi magyar ünnep lesz ez New Yorkban. Pár nappal később aztán Washingtonban is fellépünk a nagykövetségen Kelemen Barnabással és a zongorista Melvin Chennel, a Yale zongora tanszakának vezetőjével, ott Bartók- és Brahms-szonátákat fűzünk Weiner László egy műve mellé. Érdekes keresztmetszetet adhat ez a 19-20. század magyar zenei ízléséről, a közép-európai zenei világról: ha Brahms és az őt itt ért hatások jelentik a gyökeret, akkor, mondhatni, Bartók a törzs, Weiner pedig a fa leveleiként jelenhet meg.

Kelemen Barnabás

- Lehet valamit tudni arról, milyen érdeklődésre számíthatnak?

- A New York-i közönség érdeklődése állítólag igen nagy, persze nyilván az együttes és a dirigens személye miatt is. A koncert szellemi atyja ugyanis Leon Botstein, aki az American Symphony Orchestra karmestere lesz május 2-án a Carnegie Hallban. Nyitott, kísérletező kedvű művész, és szereti a kelet-európai kultúrát. A Bard College rektora egyébként, egy ottani mesterkurzusom után hívott meg. Ugyanakkor az is számít az ismert előadók mellett, hogy a program gyakorlatilag csak amerikai és világpremierekből áll, ez is vonzza az érdeklődőket.

- Tervezik, hogy Magyarországon is eljátsszák ezt a műsort?

- Ez most egy amerikai projekt. Nyitottak vagyunk a lehetőségekre, és jó is lenne, ha itthon is helyet kaphatna ez a program. De talán a Carnegie Hall hírneve miatt Magyarországon is nagyobb figyelmet kaphatnak idővel a repertoárnak ezek a ritkaságai, amelyeket Amerikában műsorra tűzünk.

A koncertekről további információkat a www.peterbarsony.com oldalon olvashatnak.