Kocsis Zoltán a közelmúltban A fából faragott királyfit már új ruhába öltöztette. "Bartók természetköltészete és hangszerelő művészete teljes pompájában áll előttünk. Kocsis hajszálpontos olvasata, melyben a komplex partitúra minden részlete hallhatóvá válik, végképp meggyőz arról (ha még bárkinek is szüksége volt meggyőzésre), hogy a táncjáték semmiben sem marad el a szenzációsabban »modern« Csodálatos mandarin mögött, sőt filozófiai mélységben talán még túl is szárnyalja a későbbi pantomimot, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy drámát hallunk" - olvashattuk a mű új felvételéről írt egyik beszámolóban.

Juronics Tamás koreográfusként nem először foglalkozik A fából faragott királyfival. Egy korábbi koncepciója kapcsán így nyilatkozott: "Amikor klasszikus művön dolgozom, mindig ugyanúgy járok el. Először szinte lecsupaszítom a szerkezetig, az előtűnő vonalakra pedig ráteszem az új képi világot és a mozgásrendszert. A fából faragott királyfi végkicsengése, a meseszerű idill számomra korántsem egyértelmű. Hanem nagyon is kérdőjelesnek, amolyan tudatos szerzői önbecsapásnak érzem. A Tündér nem a hétköznapi szerelem világát képviseli, ez más. Ez a művészszabadság, az elemelkedés, a repülés, a színözön. Mindaz, amit a másik pólus, a valóságosan létező világ nem tud."

A koncert egy különleges, Magyarországon alig-alig játszott Sztravinszkij-balettel, az 1947-ben befejezett Orfeusszal indul. Az európai zenetörténet korai Orfeusz-adaptációihoz visszanyúló kompozíció hallatlanul izgalmas lehetőségeket kínál - karmesternek és koreográfusnak egyaránt - a Monteverdi-zene inspirációjának felfedeztetésére.