A vendégszólista személyében napjaink egyik világhírű zongoraművészét üdvözölhetjük, a Kínából világhódító útra indult zongorista-generáció egyik kiemelkedő egyéniségét, Yuja Wangot. A fiatal művész, aki Bartók 1931-ben befejezett, rendkívüli technikai nehézségű II. zongoraversenyét szólaltatja meg, maga választotta ezt a darabot, mégpedig éppen Kocsis Zoltán művészetétől inspirálva. „Az ő előadásában hallottam a Bartók-műveket, s lenyűgözött ez a zene" - mondta Yuja Wang.
A fiatal kínai zongoraművésznő eleinte hihetetlen technikai tudásával robbant be a nemzetközi élvonalba. Az igényes kritikák ugyanakkor technikai tudása mellett ma már előadásainak szinte valószerűtlen érettségét is kiemelik. Yuja Wang a fiatalos spontaneitást és képzelőerőt ötvözi a komoly művészegyéniség fegyelmezettségével. Fiatal kora ellenére a világ számos nagyhírű zenekarával fellépett már, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Daniel Barenboim, Charles Dutoit, Daniele Gatti, Manfred Honeck, Pietari Inkinen, Lorin Maazel, Kurt Masur, Antonio Pappano, Yuri Temirkanov, Michael Tilson-Thomas és Pinchas Zukerman. Ázsia, Európa és Észak Amerika szinte minden nagyvárosában koncertezik, nagy nyári fesztiválok rendszeres vendége. A Deutsche Grammophon kiadó szerződött művésze. Első albuma, a Szonáták és Etűdök 2009-ben jelent meg, majd ezt követte a Transzformációk, amelyért megkapta az Echo Klassik-díjat. A pekingi Központi Zenei Konzervatórium után Calgaryban, a Mount Royal Konzervatóriumban tanult tovább, majd Philadelphiában a Curtis Institute of Music növendékeként folytatta tanulmányait. 2006-ban megkapta a Gilmore Fiatal Művészek díját, amit 2010-ben a rangos Avery Fisher Karrier Ösztöndíj követett.
Bartók II. zongoraversenyére (BB 101) elsősorban nem a népzenei ihletettség, hanem a Stravinsky neoklasszikus alkotói korszakából is ismert, erősen ritmizált világ a jellemző. A Kékszakállú-opera szomszédságában keletkezett Két kép (BB 59) ezer színben pompázó hangzásával varázsolja el a hallgatót, a Scherzo (BB 27/4) pedig igazi kuriózum: a Négy zongoradarab egyik tétele - Kocsis Zoltán ültette át zenekarra -, amelyet a huszonéves Bartók Dohnányi Ernőnek ajánlott. Annak a Dohnányinak, aki 1933-ban már a magyar zenei élet egyik vezető alakjaként komponálta sziporkázóan virtuóz Szimfonikus percek című zenekari művét (op. 36). Ahogyan ezt, úgy az 1800-as évek elejéről származó dallamokat feldolgozó, ma már világszerte gyakran játszott Kodály-kompozíciót, a Galántai táncokat is az ő vezényletével mutatta be a Budapesti Filharmóniai Társaság a fennállásának nyolcvanadik évfordulójára rendezett díszhangversenyen.
Ami a folytatást illeti, az legalább ennyire figyelemre méltónak ígérkezik: az együttes szeptemberi évadnyitó társulati ülése után azonnal megkezdte felkészülését Richard Strauss A hallgatag asszony című vígoperájának előadására. A művet a zenekar a Művészetek Palotájával közösen szervezett, Strauss-operákat bemutató sorozatának következő darabjaként tűzte műsorára. A kompozíció meglehtősen ritkán hangzik el világszerte. Budapesten 1977-ben adta elő nagy sikerrel a drezdai Semperoper, Sir Morosus szerepében akkor Theo Adamot láthatta a magyar közönség.
Magyar produkcióként először kerül sor A hallgatag asszony előadására, amelyet októberben (10-én és 12-én) Kocsis Zoltán vezényel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Sir Morosus szerepét Rúni Brattaberg énekli, Amintát Rácz Rita szólaltatja meg. A rendező Anger Ferenc lesz.
hírlevél
