Klasszikus

Baudóra várva?

2004.02.02. 00:00
Ajánlom
1) „Múltkor azt álmodtam, hogy az Istenek alkonyát vezénylem. Felébredtem: és tényleg” - mondta állítólag a jó humorú (de zeneileg kevésbé invenciózus) Kórodi András egykor. 2) Bruno Walter legszebb felvételei talán azok, ahol az NBC Zenekart, Arturo Toscanini együttesét vezényli. A remekül válogatott, keményen dresszírozott zenekar ilyenkor olyan felszabadultan játszik, ahogy Toscanini keze alatt talán soha. „Végre egy ember” - gondolhatták a zenekar tagjai.

Ez a két gondolat jutott eszembe Serge Baudo és a Nemzeti Filharmonikusok péntek esti (január 30-i) koncertjén. Igaz, mint Tandori Dezső is megmondja: minden hasonlat sántít (Has, Has – pontatlanul idézve), jelen esetben több lábával is: egyrészt Baudo azért nem Kórodi, de sajnos nem is Bruno Walter. Másrészt a péntek este előadott művek egyike sem az Istenek alkonya. Harmadrészt a Nemzeti Filharmonikusok (egyelőre) nem az a súlycsoport, mint az NBC Zenekara. Negyedrészt mondjuk Kocsis se Toscanini, semmilyen tekintetben.

Ezzel együtt péntek este elég közepes koncertet hallhattunk a Zeneakadémián. A műsorválasztás nem volt érdektelen: Honegger V. szimfóniája (1951) ugyan nem a kedvencem (az I-II. szimfóniát vagy a Dávid királyt sokkal jobban kedvelem), de ritkán hallhatjuk színpadon, lemezen is csak Munch felvételét tudnám ajánlani. Apropos, Munch: Baudo 1967-ben épp mellette (alatta, majd hamarosan utána) lett az Orchester de Paris karmestere, közös kedvenceik közé tartozott Milhaud és épp Honegger.

A péntek esti Honegger-előadásban előtűnt minden, ami a koncert egészét jellemezte: helyenként remek pillanatok, szép zenekari matéria, mely még akkor se vált masszává, amikor elég nagyot szólt (és elég nagyot szólt) – Honegger talán épp hangszerelőként alkotott maradandót –, ugyanakkor már az első műben is lötyögött a zenekar. Baudo a „laissez faire”-iskola mestere, csak annyira és csak ott avatkozik be, ahol szükségesnek látja. Ettől aztán elszállt a második tétel végének poénja, s egy-egy nagy meglódulás ellenére inkább unalmasnak tűnt e háromtételes szimfónia, mely a francia elődökből vagy Bartók vonósnégyeseiből éppannyira építkezik, mint Honegger más műveiből (pl. a legismertebből, a korai Pacific 231-ből), de a szerző filmzeneírói pályájába is belepillanthatunk (ez nem dicséret).

Az est csúcsa kétségkívül Ravel zenekari dalciklusa volt, a Seherezáde (1903). Sylvie Brunet mezzoszopránja teljesen betöltötte a Zeneakadémia Nagytermét anélkül, hogy túl harsány lett volna. Talán épp hangja visszafogásának köszönhető, hogy minden rossz operai manírt elkerült, s így a hazai közönség is rácsodálkozhatott Ravelnek a kevésbé ismert, zenekari dalszerzői arcára, illetve Brunet hangjának melegére és hajlékonyságára. Az NFZ szépen kísért, Baudo elsősorban a szólistát engedte érvényesülni – olykor úgy tűnt: inkább Brunet előadását-felfogását hallhatjuk, mint Baudo-ét. Ez se feltétlenül dicséret.

A szünet után Sylvie Brunet helyet foglalt a nézőtéren – amihez nem vagyunk hozzászokva –, hogy ő is meghallgassa Berlioz Fantasztikus szimfóniáját. Az ilyen műveknél mindig félek, hogy kicsi a terem – van egy ebből a szempontból rémes emlékem Kobayashi Ken-Icsiróval –, másrészt mindig ünnep ezeket az előző kettőnél sokkalta ismertebb műveket élőben is meghallgatni. És pénteken is érdemes volt: Baudo itt többször avatkozott be, alapvetően erős tempókat vett, olykor szinte az eksztázisig pörgette fel a zenekart. Sajnos az ilyen részletek közt hosszú percek teltek el, melyek esetlegesek voltak – az angolkürt vagy a hárfák szólója és kamarajátéka például szépen sikerült, máskor viszont unatkozhattunk. És aki ezt a darabra fogná, hallgassa meg Munch sokkal lassúbb kései előadását, s rá fog jönni, nem Berliozzal van a baj.

Az Honeggernél említett lötyögés itt többször előjött, érdekes módon inkább a mű második, sodróbb felében, s bár sose merült fel a borulás veszélye (még akkor sem, mikor Baudo valóban elaludt egy beintést, hogy aztán az ismétlésekben annál hangsúlyosabban mutassa: tudja ő, csak hát...), az NBC Zenekara sose volna képes erre (ez se dicséret, az NFZ-re nézvést). Mégis biztató előadásnak voltunk tanúi: a hangszercsoportok szépen szóltak együtt, a zenészek figyeltek egymásra, a tempóváltások sikerültek, mi kell még? Egy jó karmester, az kell.

Elgondolkodtató, érdemes-e nagynevű, ám közepes dirigenseket meghívni. A zenekarok szempontjából feltétlenül: a változatosság nemcsak gyönyörködtet, hanem tanulságos is. Egy ilyen tapasztalt mester akkor is adhat valami maradandót az együttesnek, ha ez egyetlen koncerten nem feltétlenül derül ki. A közönséget viszont az adott koncert érdekli. A péntek esti hangverseny alapján Baudo meghívását leginkább az indokolta, hogy megismerhessük Sylvie Brunet-t. Hiszen Baudót ismerhettük, ha máshonnan nem, régi Supraphon LP-inkről, s talán épp ezek alapján dönthettük el, érdemes-e vele további felvételeket beszerezni (nem érdemes).

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.