Klasszikus

Baudóra várva?

2004.02.02. 00:00
Ajánlom
1) „Múltkor azt álmodtam, hogy az Istenek alkonyát vezénylem. Felébredtem: és tényleg” - mondta állítólag a jó humorú (de zeneileg kevésbé invenciózus) Kórodi András egykor. 2) Bruno Walter legszebb felvételei talán azok, ahol az NBC Zenekart, Arturo Toscanini együttesét vezényli. A remekül válogatott, keményen dresszírozott zenekar ilyenkor olyan felszabadultan játszik, ahogy Toscanini keze alatt talán soha. „Végre egy ember” - gondolhatták a zenekar tagjai.

Ez a két gondolat jutott eszembe Serge Baudo és a Nemzeti Filharmonikusok péntek esti (január 30-i) koncertjén. Igaz, mint Tandori Dezső is megmondja: minden hasonlat sántít (Has, Has – pontatlanul idézve), jelen esetben több lábával is: egyrészt Baudo azért nem Kórodi, de sajnos nem is Bruno Walter. Másrészt a péntek este előadott művek egyike sem az Istenek alkonya. Harmadrészt a Nemzeti Filharmonikusok (egyelőre) nem az a súlycsoport, mint az NBC Zenekara. Negyedrészt mondjuk Kocsis se Toscanini, semmilyen tekintetben.

Ezzel együtt péntek este elég közepes koncertet hallhattunk a Zeneakadémián. A műsorválasztás nem volt érdektelen: Honegger V. szimfóniája (1951) ugyan nem a kedvencem (az I-II. szimfóniát vagy a Dávid királyt sokkal jobban kedvelem), de ritkán hallhatjuk színpadon, lemezen is csak Munch felvételét tudnám ajánlani. Apropos, Munch: Baudo 1967-ben épp mellette (alatta, majd hamarosan utána) lett az Orchester de Paris karmestere, közös kedvenceik közé tartozott Milhaud és épp Honegger.

A péntek esti Honegger-előadásban előtűnt minden, ami a koncert egészét jellemezte: helyenként remek pillanatok, szép zenekari matéria, mely még akkor se vált masszává, amikor elég nagyot szólt (és elég nagyot szólt) – Honegger talán épp hangszerelőként alkotott maradandót –, ugyanakkor már az első műben is lötyögött a zenekar. Baudo a „laissez faire”-iskola mestere, csak annyira és csak ott avatkozik be, ahol szükségesnek látja. Ettől aztán elszállt a második tétel végének poénja, s egy-egy nagy meglódulás ellenére inkább unalmasnak tűnt e háromtételes szimfónia, mely a francia elődökből vagy Bartók vonósnégyeseiből éppannyira építkezik, mint Honegger más műveiből (pl. a legismertebből, a korai Pacific 231-ből), de a szerző filmzeneírói pályájába is belepillanthatunk (ez nem dicséret).

Az est csúcsa kétségkívül Ravel zenekari dalciklusa volt, a Seherezáde (1903). Sylvie Brunet mezzoszopránja teljesen betöltötte a Zeneakadémia Nagytermét anélkül, hogy túl harsány lett volna. Talán épp hangja visszafogásának köszönhető, hogy minden rossz operai manírt elkerült, s így a hazai közönség is rácsodálkozhatott Ravelnek a kevésbé ismert, zenekari dalszerzői arcára, illetve Brunet hangjának melegére és hajlékonyságára. Az NFZ szépen kísért, Baudo elsősorban a szólistát engedte érvényesülni – olykor úgy tűnt: inkább Brunet előadását-felfogását hallhatjuk, mint Baudo-ét. Ez se feltétlenül dicséret.

A szünet után Sylvie Brunet helyet foglalt a nézőtéren – amihez nem vagyunk hozzászokva –, hogy ő is meghallgassa Berlioz Fantasztikus szimfóniáját. Az ilyen műveknél mindig félek, hogy kicsi a terem – van egy ebből a szempontból rémes emlékem Kobayashi Ken-Icsiróval –, másrészt mindig ünnep ezeket az előző kettőnél sokkalta ismertebb műveket élőben is meghallgatni. És pénteken is érdemes volt: Baudo itt többször avatkozott be, alapvetően erős tempókat vett, olykor szinte az eksztázisig pörgette fel a zenekart. Sajnos az ilyen részletek közt hosszú percek teltek el, melyek esetlegesek voltak – az angolkürt vagy a hárfák szólója és kamarajátéka például szépen sikerült, máskor viszont unatkozhattunk. És aki ezt a darabra fogná, hallgassa meg Munch sokkal lassúbb kései előadását, s rá fog jönni, nem Berliozzal van a baj.

Az Honeggernél említett lötyögés itt többször előjött, érdekes módon inkább a mű második, sodróbb felében, s bár sose merült fel a borulás veszélye (még akkor sem, mikor Baudo valóban elaludt egy beintést, hogy aztán az ismétlésekben annál hangsúlyosabban mutassa: tudja ő, csak hát...), az NBC Zenekara sose volna képes erre (ez se dicséret, az NFZ-re nézvést). Mégis biztató előadásnak voltunk tanúi: a hangszercsoportok szépen szóltak együtt, a zenészek figyeltek egymásra, a tempóváltások sikerültek, mi kell még? Egy jó karmester, az kell.

Elgondolkodtató, érdemes-e nagynevű, ám közepes dirigenseket meghívni. A zenekarok szempontjából feltétlenül: a változatosság nemcsak gyönyörködtet, hanem tanulságos is. Egy ilyen tapasztalt mester akkor is adhat valami maradandót az együttesnek, ha ez egyetlen koncerten nem feltétlenül derül ki. A közönséget viszont az adott koncert érdekli. A péntek esti hangverseny alapján Baudo meghívását leginkább az indokolta, hogy megismerhessük Sylvie Brunet-t. Hiszen Baudót ismerhettük, ha máshonnan nem, régi Supraphon LP-inkről, s talán épp ezek alapján dönthettük el, érdemes-e vele további felvételeket beszerezni (nem érdemes).

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Vizuál

Angyallal a vállán – Hajduk Károly a Kult50-ben

Hisz benne Hajduk Károly, hogy a színész, amikor valami igazán lényegit érez meg szerepében, akkortól az a nehezen megmagyarázható „valami” kisangyalként ül a vállán, és játéka minden egyes pillanatában a fülébe sugdos. Hajduk Károly alakítását látva, minden bizonnyal ezt a segítséget is megkapta, amikor az Akik maradtak című, számtalan rangos elismerést begyűjtő film főszerepét forgatta.
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Színház

Kiosztották a MOST FESZT díjait

A legjobb monodrámát, stúdiószínházi előadást és a legjobb alakítást ismerte el a zsűri, de a közönségzsűri is osztott ki díjat.
Klasszikus

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kocsis Zoltán Emlékházat hoznak létre Budafokon

A 2016-ban elhunyt zongoraművész-karmester egykori lakóhelyén, a XXII. kerületben jön létre az emlékház több mint félmilliárd forintból.
Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.