Klasszikus

Baudóra várva?

2004.02.02. 00:00
Ajánlom
1) „Múltkor azt álmodtam, hogy az Istenek alkonyát vezénylem. Felébredtem: és tényleg” - mondta állítólag a jó humorú (de zeneileg kevésbé invenciózus) Kórodi András egykor. 2) Bruno Walter legszebb felvételei talán azok, ahol az NBC Zenekart, Arturo Toscanini együttesét vezényli. A remekül válogatott, keményen dresszírozott zenekar ilyenkor olyan felszabadultan játszik, ahogy Toscanini keze alatt talán soha. „Végre egy ember” - gondolhatták a zenekar tagjai.

Ez a két gondolat jutott eszembe Serge Baudo és a Nemzeti Filharmonikusok péntek esti (január 30-i) koncertjén. Igaz, mint Tandori Dezső is megmondja: minden hasonlat sántít (Has, Has – pontatlanul idézve), jelen esetben több lábával is: egyrészt Baudo azért nem Kórodi, de sajnos nem is Bruno Walter. Másrészt a péntek este előadott művek egyike sem az Istenek alkonya. Harmadrészt a Nemzeti Filharmonikusok (egyelőre) nem az a súlycsoport, mint az NBC Zenekara. Negyedrészt mondjuk Kocsis se Toscanini, semmilyen tekintetben.

Ezzel együtt péntek este elég közepes koncertet hallhattunk a Zeneakadémián. A műsorválasztás nem volt érdektelen: Honegger V. szimfóniája (1951) ugyan nem a kedvencem (az I-II. szimfóniát vagy a Dávid királyt sokkal jobban kedvelem), de ritkán hallhatjuk színpadon, lemezen is csak Munch felvételét tudnám ajánlani. Apropos, Munch: Baudo 1967-ben épp mellette (alatta, majd hamarosan utána) lett az Orchester de Paris karmestere, közös kedvenceik közé tartozott Milhaud és épp Honegger.

A péntek esti Honegger-előadásban előtűnt minden, ami a koncert egészét jellemezte: helyenként remek pillanatok, szép zenekari matéria, mely még akkor se vált masszává, amikor elég nagyot szólt (és elég nagyot szólt) – Honegger talán épp hangszerelőként alkotott maradandót –, ugyanakkor már az első műben is lötyögött a zenekar. Baudo a „laissez faire”-iskola mestere, csak annyira és csak ott avatkozik be, ahol szükségesnek látja. Ettől aztán elszállt a második tétel végének poénja, s egy-egy nagy meglódulás ellenére inkább unalmasnak tűnt e háromtételes szimfónia, mely a francia elődökből vagy Bartók vonósnégyeseiből éppannyira építkezik, mint Honegger más műveiből (pl. a legismertebből, a korai Pacific 231-ből), de a szerző filmzeneírói pályájába is belepillanthatunk (ez nem dicséret).

Az est csúcsa kétségkívül Ravel zenekari dalciklusa volt, a Seherezáde (1903). Sylvie Brunet mezzoszopránja teljesen betöltötte a Zeneakadémia Nagytermét anélkül, hogy túl harsány lett volna. Talán épp hangja visszafogásának köszönhető, hogy minden rossz operai manírt elkerült, s így a hazai közönség is rácsodálkozhatott Ravelnek a kevésbé ismert, zenekari dalszerzői arcára, illetve Brunet hangjának melegére és hajlékonyságára. Az NFZ szépen kísért, Baudo elsősorban a szólistát engedte érvényesülni – olykor úgy tűnt: inkább Brunet előadását-felfogását hallhatjuk, mint Baudo-ét. Ez se feltétlenül dicséret.

A szünet után Sylvie Brunet helyet foglalt a nézőtéren – amihez nem vagyunk hozzászokva –, hogy ő is meghallgassa Berlioz Fantasztikus szimfóniáját. Az ilyen műveknél mindig félek, hogy kicsi a terem – van egy ebből a szempontból rémes emlékem Kobayashi Ken-Icsiróval –, másrészt mindig ünnep ezeket az előző kettőnél sokkalta ismertebb műveket élőben is meghallgatni. És pénteken is érdemes volt: Baudo itt többször avatkozott be, alapvetően erős tempókat vett, olykor szinte az eksztázisig pörgette fel a zenekart. Sajnos az ilyen részletek közt hosszú percek teltek el, melyek esetlegesek voltak – az angolkürt vagy a hárfák szólója és kamarajátéka például szépen sikerült, máskor viszont unatkozhattunk. És aki ezt a darabra fogná, hallgassa meg Munch sokkal lassúbb kései előadását, s rá fog jönni, nem Berliozzal van a baj.

Az Honeggernél említett lötyögés itt többször előjött, érdekes módon inkább a mű második, sodróbb felében, s bár sose merült fel a borulás veszélye (még akkor sem, mikor Baudo valóban elaludt egy beintést, hogy aztán az ismétlésekben annál hangsúlyosabban mutassa: tudja ő, csak hát...), az NBC Zenekara sose volna képes erre (ez se dicséret, az NFZ-re nézvést). Mégis biztató előadásnak voltunk tanúi: a hangszercsoportok szépen szóltak együtt, a zenészek figyeltek egymásra, a tempóváltások sikerültek, mi kell még? Egy jó karmester, az kell.

Elgondolkodtató, érdemes-e nagynevű, ám közepes dirigenseket meghívni. A zenekarok szempontjából feltétlenül: a változatosság nemcsak gyönyörködtet, hanem tanulságos is. Egy ilyen tapasztalt mester akkor is adhat valami maradandót az együttesnek, ha ez egyetlen koncerten nem feltétlenül derül ki. A közönséget viszont az adott koncert érdekli. A péntek esti hangverseny alapján Baudo meghívását leginkább az indokolta, hogy megismerhessük Sylvie Brunet-t. Hiszen Baudót ismerhettük, ha máshonnan nem, régi Supraphon LP-inkről, s talán épp ezek alapján dönthettük el, érdemes-e vele további felvételeket beszerezni (nem érdemes).

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.