Az 1770-1827 között élt Ludwig van Beethoven életművéből szimfóniái lettek a legnépszerűbbek. A sorban az utolsó a IX. (d-moll) szimfóniát az akkor már szinte teljesen siket zeneszerző az előkészületekkel együtt mintegy másfél évtizedet alatt komponálta. Beethoven 1793-ban olvasta Schiller Az örömhöz (An die Freude) című versét, s ettől kezdve foglalkoztatta a megzenésítés gondolata. A dallam először az 1808-as Karfantáziában tűnt fel, de a kórus ekkor még Gottfried August Bürger 1775-ben született Gegenliebe című költeményére énekelte. Beethoven 1812-ben, a VIII. szimfónia befejezése után kezdte tervezni egy d-moll szimfónia megírását (összes szimfóniája közül ezen kívül csak az V. íródott moll hangnemben). Az első vázlatok 1815-ben jelentek meg vázlatfüzetében, a nyitótétel témáját két évvel később vázolta fel, ezután újabb ötéves szünet következett, mert a Hammerklavier szonátán és a Missa solemnisen dolgozott. A szimfóniát Beethoven kezdetben csak hangszeres műnek tervezte, ugyanakkor gondolkodott egy tízedik szimfónián is, amelyben emberi hangok is felcsendülnének, énekkari befejezéssel - egy 1822-ben lejegyzett változatában már szerepelt az "Örömóda". Végül úgy döntött, hogy a hagyományokkal szakítva a IX. szimfóniába vokális részt is beleilleszt, túllépve a "bécsi klasszikus stílus" normáin. A zárótételben a zenekar mellett az énekhang ugyanolyan fontos szerepet kapott, az Örömóda dallamát előbb a zenekar játssza, majd az egész kórus énekli. Schiller költeményéből Beethoven azokat a verssorokat emelte ki, amelyek az öröm csodálatos ajándékát ünneplik.

A művet 1824. május 7-én a bécsi Kärtnertor színházban mutatták be. A szimfónia mellett műsoron volt még a Házavatás nyitány és a Missa Solemnis három tétele is. A karmester Michael Umlauff volt, de a pulpituson állt a zeneszerző is, aki a taktusra ügyelt. A premier legfelemelőbb pillanata az volt, amikor a mű végén magányosan, a zenészekkel szemben álló zeneszerzőt az egyik énekes az állva tapsoló közönség felé fordította, ő pedig meghajlással mondott köszönetet. A programot a nagy érdeklődés miatt két héttel később, a Hofburg báltermében megismételték. A korabeli kritikusok véleménye megoszlott, a IX. szimfóniát sokan egy öregedő és siket zeneszerző excentrikus alkotásának tartották. Értékét az elsők között Richard Wagner ismerte fel, aki a Bayreuthi Ünnepi Játékok helyszínéül szolgáló Festspielhaus alapkövének letételekor maga vezényelte a darabot. Azóta is a IX. szimfónia az egyetlen nem Wagner által komponált zenemű, amely Bayreuthban, kivételes alkalmakkor elhangozhat, így 1951-ben, a játékok újraindításakor Wilhelm Furtwängler vezényletével adták elő.

A IX. szimfóniát Magyarországon először 1875-ben Erkel Ferenc vezényletével a Budapesti Filharmónia Társaság játszotta. Liszt Ferenc kétzongorás átiratot készített belőle, született parafrázisa orgonára és fúvószenekarral, számos alkalommal dolgozták fel dzsessz-zenészek és koreografáltak rá táncjátékot is. Az európai lét alapját képező szabadság, béke és szolidaritás eszményeit a zene nyelvén kifejező Örömódát az Európa Tanács 1972-ben Európa himnuszának nyilvánította, az Európai Közösség állam- és kormányfői 1985-ben (szöveg nélkül, Herbert von Karajan átiratában) az EU himnuszának fogadták el. A műhöz további érdekességek is fűződnek: Brahms első, c-moll szimfóniáját Beethoven X. szimfóniájának keresztelték el, mivel a finálé főtémája feltűnően hasonlít a IX. szimfónia témájára, Bartók tiszteletadásként a második tétel nyitótémáját idézi Négy zenekari darab című alkotásának scherzójában. A IX. szimfónia nevét 2002 óta a floridai Miami egyik utcája is viseli.

A szimfóniát az idők során változatos politikai célokra is felhasználták: volt a szabadkőművesek, a náci rendszerben a németség, Dél-Afrikában pedig a fehérek felsőbbrendűségének jelképe. De e művel köszöntötték a kommunizmus bukását is: Leonard Bernstein 1989 decemberében a berlini fal leomlását ünnepelte a darab előadásával, ez alkalommal a zárótételben az Öröm (Freude) szót Szabadságra (Freiheit) cserélték, 1990 októberében Kurt Masur is ezt a művet vezényelte Berlinben a német újraegyesítés előestéjén. Beethoven remekműve a "könnyű" műfajt is megihlette - az ír U2 együttes 1993-as Zoo Tv turnéján az örömóda hangjaira lépett a színpadra. A IX. szimfónia csaknem teljesen megmaradt eredeti, Berlinben őrzött kéziratát 2002 decemberében az UNESCO hivatalosan a világörökség részének ismerte el, ez lett az első zenemű, amelyet a listára felvettek. A zeneművet a tervek szerint az idei Ördögkatlan Fesztiválon, augusztusban szabadtéren adják elő legalább százhúsz fellépővel.