A mű felfedezéséhez ezúttal Alsvang Beethoven című könyvét hívjuk segítségül:

"Az utolsó öt zongoraszonáta 1816-1822 között készült. Egészen egyéniek, eltávolodnak az akkori idők klasszikus szonátaformájára jellemzőnek tartott szonátatípustól. (Az utolsó öt szonáta: A-dúr, op. 101; B-dúr, op. 106; E-dúr, op. 109; Asz-dúr, op.110; c-moll, op. 111 - a szerkesztő megjegyzése)

(...) Az Asz-dúr szonáta (1821) Beethoven egyik legmélyebb zongoraműve. Az első, ami az op. 110-es szonáta hallgatójának figyelmét megragadja, tételeinek rendkívüli változatossága; a szerző ezt a drámai cselekmény szakaszos tömörítésével éri el. A bensőséges első tétel, az izgatott második tétel, a harmadik tétel, a maga recitativójával és mindent lebíró dallamosságával, végül a zárótétel - fuga, diadalmas codával - egyetlen darabból kifaragott műről tanúskodik.

Méreteit tekintve, a szonáta nem nagy, de mély érzéssel, színültig telített. Az érzelmi tartalom ott csillog minden egyes kis részletében, s olyan jelentősen, hogy a gondolatok fejlődése során a hallgatóban egyre fokozódó feszültség támad."

Hallgassuk meg, hogy játszotta Richter ezt a művet:

További kulturális érdekességeket talál Bécsből ide kattintva.