Mégis ritkán döbben rá az ember egy-egy hangverseny után, hogy az előadóművész ezekkel mind olyan mértékben rendelkezett, mint Király Csaba, akinek a közelmúltban fejeződött be nyolc estéből álló Beethoven-sorozata, melyet a Filharmónia Dél-Dunántúli Kht. rendezésében, a Művészetek és Irodalom Házában élvezhetett a pécsi közönség.

A Liszt-díjas orgona- és zongoraművész országosan és nemzetközileg már régen fémjelzett, de azt, hogy milyen ambíciók fűtik, csak Pécsett való letelepedése óta nyílt alkalmunk igazán megismerni. A Mozart bicentenárium évében Mozart összes szonátáját, most Beethoven 32 szonátáját játszotta el, s tele van további nagy tervekkel, hiszen szeretné felölelni a zongorairodalom egészét.

E nagy sorozatokat kottából játssza, de rendelkezik egy olyan különleges kotta- és partitúraolvasási készséggel, mellyel ezt olyan színvonalon teszi, hogy vetekszik a legnagyobbak kiérlelt, fejből sokszor előadott műsorszámainak lemezfelvételével. S teszi ezt egy igazi profi muzsikus magától értetődő természetességével és közvetlenségével.

A telt házat vonzó rendezvénysorozat műsorszámainak egyenkénti, részletes méltatására vagy kritizálására egy ilyen cikk nem adhat alkalmat, a benyomások sugallta vélemény többnyire úgyis mindig szubjektív, s nem lévén hivatásos kritikus, mindig a híres mondás cseng a fülembe: "Írj rossz kritikát - szerzel egy ellenséget; írj jó kritikát - szerzel száz ellenséget."

A 32 szonáta hegyvonulatában az interpretálásban is voltak csúcsok és völgyek. S miközben a csúcsok felejthetetlen kilátása örökre emlékezetes marad, a völgyekben is sok virágot szedhettünk.