A 8. szimfóniát (F-dúr, op. 93) „az én kis F-dúr szimfóniám"-nak nevezte a zeneszerző, megkülönböztetve azt a „nagy" F-dúrtól, a "Pastorale" melléknevéről ismert hatodiktól. Annyiban valóban „kicsi", hogy nem a nagyratörő, nem a határokat ostromló Beethoven arcát mutatja, hanem könnyed, vidám, derűs alkotás, sok-sok zenei humorral.
A románc középkori eredetű lírai és vokális műfaj. A 18. század első felében Franciaországban régi, gáláns szerelmi történetet elmesélő, strófikus dal volt, egyszerű kísérettel; jellemzője a természetesség, egyszerűség, naivitás. Beethoven hegedűre és zenekarra komponált két románca a mester legnépszerűbb művei közé tartozik. Hogy kinek, milyen alkalomból íródtak, nem tudjuk, és még keletkezésük idejét sem ismerjük pontosan. Annyi bizonyos csak, hogy a zeneszerző bátyja, Karl 1802-ben mindkét darabot fölajánlotta a Breitkopf und Härtel kiadónak. A kutatók a No. 2-es, F-dúr darab keletkezését 1798 körülire, a No. 1-es G-dúrét 1801/2-re teszik. A két különleges, dallamvilágában is a romantikát előlegező G-dúr ( op. 40) és az F-dúr románcot (op. 50) egy valódi Stradivarius-hangszeren adja elő Kokas Katalin Liszt-díjas hegedűművész.
A műsort keretező másik szimfónia a zeneirodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb darabja, az anekdota szerint főtémája a sors kopogását imitálja. "Beethoven zenéje megnyitja a zsilipeket a borzongás, a félelem, a rémület, a fájdalom áradata előtt, és felébreszti a végtelen vágyakozást, azt, ami a romantika lényege. Beethoven tisztán romantikus, és éppen ezért valóban zenei komponista; talán ezzel függ össze, hogy a határozatlan vágyakozásnak teret nem adó vokális zenét, amely csak a szavakkal jelölt affektusokat ábrázolja, Beethoven kevesebb sikerrel művelte, s hogy hangszeres zenéje ritkán szól a tömegekhez." E. T. A. Hoffmann nevezetes Beethoven-cikkéből, az 5. szimfónia (c-moll, op. 67) elemző recenziójából származnak ezek a gondolatok. Az 5. szimfónia Beethoven legismertebb (legtöbbet idézett és legtöbbször "felhasznált") műve, a 19. század zenei gondolkodásában sarokkő. A 20. század koncertgyakorlatában meglehetősen elkoptatott szimfónia a formatani elemzések kedvelt példája. A zenei tervezés, a tematikus munka olyan bámulatosan tömör, logikus, és ebből adódóan ellenállhatatlanul sodró zenei szerkezetben ölt testet, mely nemcsak megalapozta a következő évszázad zenei ízlését, hanem össze is foglalta, esszenciálisan magába sűrítette a megelőző évtizedek, a klasszika, Haydn és Mozart zenei nyelvezetét.
A hamarosan 80. születésnapját ünneplő, népszerű muzsikus, Vásáry Tamás visszatérő vendége a több mint ötven éve élő, és zenebarátok ezreit vonzó nyári, martonvásári programsorozatnak. Az egykori Brunszvik-kastély parkjában rendezett idei utolsó hangversenyen is ő vezényli a Nemzeti Filhamornikusok együttesét, a műsorközlő pedig Kovács István színművész lesz.
A koncert előtt, 17:00 órától kamarazene fogadja az érdeklődőket.
hírlevél
