A c-moll koncert Beethoven öt zongoraversenye közül időrendben a harmadik. 1803. áprilisában hangzott el először nyilvánosan a bécsi Theater an der Wienben, a komponista szólójával, a saját maga által szervezett szerzői estje keretében. A több szempontból is rendkívüli c-moll zongoraversenyt az egyik legismertebb hazai előadóművész közreműködésével hallható. A Junior Prima-díjas és Prima Primissima-díjas Érdi Tamás, akiről Szabó Magda író azt nyilatkozta, hogy "én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen", a világ több mint húsz országában lépett fel.

Beethoven legnagyobb szabású és a koncerttermekben leggyakrabban felcsendülő szimfóniáit egy-egy melléknévvel tisztelte meg az utókor: így a Harmadikat csak mint "Eroicát", az Ötödiket mint "Sors-szimfóniát", a Hatodikat mint "Pastorale"-t, a Hetediket pedig gyakran mint "A tánc apoteózisát" szoktuk emlegetni. A Kilencedik azonban máig "a Kilencedik" maradt, bizonyítva, hogy a zeneszerző e műfajban kimondott utolsó szavával még ezeken a nagyszerű előzményeken is messze túllépett.

Érdekesség, hogy a nagy múltú énekkar és a négy kiváló szólista, Sümegi Eszter, Németh Judit, Szappanos Tibor, Sebestyén Miklós közreműködésével felcsendülő Kilencedik szimfónia kézirata is már a világörökség részét képezi.