Beethoven 1801 első felében valószínűleg Moritz von Fries gróf megbízásából írta az op. 29-es kvintettjét. Fries nemcsak a kottát kapta meg, hanem - fél évre - annak minden jogát is. Amikor az idő letelt, Beethoven unokaöccse felajánlotta a darabot kiadásra a lipcsei Breitkopf & Härtel cégnek, akik el is fogadták. Csakhogy sejtelmük sem volt arról, hogy a kéziratot Fries a háttérben már felajánlotta a bécsi Artaria cégnek.

Természetesen mindkét cég kihozta volna a kottát azzal a meggyőződéssel, hogy ők a tulajdonosok. Beethoven tudomására jutott a bécsi terv és vehemensen számon kérte Carlo Artarián a kiadást. Mielőtt még kitört volna a cégek közti háború, Fries közbelépett, és meggyőzte Artariát, hogy csak két héttel a Breitkopf-kiadvány után jelentessék meg az ő változatukat. Cserébe Beethoven vállalta, hogy korrektúrázza a bécsi cég kimetszett lemezeit.

A vita azonban ezzel nem zárult le. Carlo Artaria nem sokkal később döbbenten olvasta Beethovennek a Wiener Zeitungban közzétett nyilatkozatát, mely szerint csak a Breitkopf-kiadvány a hiteles, az övé a sok hiba miatt "alapvetően használhatatlan". Artaria sem volt rest, beperelte a zeneszerzőt, aki el is vesztette a pert. Ismét Fries lépett közéjük a békéltető szerepkörében, és megígértette Beethovennel, hogy fájdalomdíjul komponál Artaria számára egy másik kvintettet. Minden jó, ha vége jó - gondolnánk -, de Artaria megint alulmaradt: Beethoven soha többet nem írt ebben a műfajban.