- Autodidakta módon kezdtem el foglalkozni a zenével és a zeneszerzéssel is. Már fiatalon ki voltam éhezve mindenféle muzsikára, legyen az klasszikus, modern vagy könnyűzene, Bachtól Bartókon keresztül a Beatlesig minden érdekelt. Rengeteget tanultam, foglalkoztam mindenféle stílussal és korszakkal, sohasem fogalmazódott meg bennem igazából olyan gondolat, hogy kifejezetten csak filmzenéket szeretnék írni. Vallásosnak ugyan nem tartom magam, de úgy érzem, az inspiráció valahonnan felülről érkezik, a lényeg, hogy az embernek legyen meg hozzá a megfelelő antennája. Zeneszerzőnek tartom magam, aki filmzenéket is ír, és nem filmzeneszerzőnek. Egyéb műveket is komponálok, főképp baletteket, de igazából nem a műfaj a lényeg, hanem a zene maga. Ugyanúgy saját magamat írom bele azokba a darabokba is, amelyeket filmekhez írok és azokba is, amelyeket a koncertpódiumra vagy a színpadra szánok.

- Prokofjevről tudjuk, hogy rengeteget tárgyalt Eizensteinnel A jégmezők lovagja és a Rettegett Iván kapcsán. Szinte jelenetről jelenetre nézték végig a filmeket, s Prokofjev másnapra megírta az adott részhez kapcsolódó zenét. Ön hogyan komponálja a filmzenéit?

- Az én módszerem sokkal másabb: még a forgatás előtt ülök le a rendezővel beszélgetni az adott film hangulatáról, lelki világáról, s ezek az első benyomások adják a kezdőlökést a komponáláshoz. Nem a látott képek befolyásolnak, nem az egyes filmkockákhoz írok zenét, inkább azok a képek irányítják munkámat, amelyek a hallottak alapján a lelki szemeim előtt jelennek meg. Először csak felvázolom a művet, majd kidolgozom a dallamokat, az ellenpontot, kitöltögetem a lyukakat. Mire elkészül a film, addigra már a zene is készen van.

- A libanoni koncerten zongorán fog közreműködni. Csak a saját darabjait játssza vagy zongoristaként is fellép?

- Nem vagyok jó pianista, nem szoktam kiállni a pódiumra sem Liszt-etűdökkel, sem Bartók-zongoraversenyekkel. Inkább "olvasom" a zenét, rengeteget blattolok, Bachtól Ligetiig bármit, ami a kezem ügyébe akad és felkelti az érdeklődésem. Liszt és Chopin idejében ez a két tevékenység még teljesen összeforrt egymással, egyszerre voltak kiváló zongoraművészek és zeneszerzők, az én esetemben ez nincs teljesen így, de elengedhetetlennek tartom a zongorázást, hiszen így jutok igazán fizikai kapcsolatba a zenémmel. Stravinsky is azt nyilatkozta egy helyen, hogy miután megírt valamit, fontos volt számára, hogy azonnal a billentyűkhöz nyúljon, hogy találkozzon a zenei matériával, fizikai élménye legyen. Így vagyok ezzel én is.

- Milyen a jó filmzene?

- Lényeges, hogy harmonizáljon a filmmel, kell, hogy megtörténjék az ozmózis. Nem a képkockákkal, hanem film „lelkével" kell összhangban lennie. A zenének át kell adnia a film drámaiságát, hangvételét, s ami különösen fontos, hogy tiszta zeneként, a film nélkül is megállja a helyét. Nélkülözhetetlen a megfelelő zenei struktúra, a kidolgozott ellenpont, gondosan figyelni kell minden apró részletre.

- Először jár Magyarországon? Mik a benyomásai?

- Tizenhat évesen már jártam itt egyszer egy francia kórussal, de már nem emlékszem sok mindenre. Sajnos, túl sokat most sem tudtam meg sem az országról, sem az itt élő emberekről, mivel egész nap csak próbáltunk. Azonban nagyon vonz a magyar kultúra, nagyon szeretem Bartókot és a magyar népzenét. Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan miért, de valahogyan az emberek is rendkívül szimpatikusak. Szeretném jobban megismerni az országot, nem csak a „töltött káposztát" (ezt magyarul mondta - a szerző).

- Fogjuk esetleg Önt látni-hallani koncerten hazánkban?

- Most még nincs megszervezve semmi, de nagyon szívesen fellépnék a magyar közönség előtt is, és nem csak a saját filmzenéimmel.

- Talán a legismertebb műve nálunk Almásy László története és Sebestyén Márta hangja miatt Az angol beteghez komponált zenéje. Ezt tartja a legsikerültebb alkotásának?

- Szeretem Az angol beteget, szerintem jól sikerült, de önmagában nem a legjobb, amit valaha írtam. Amire a legbüszkébb vagyok az a Camille Claudel. Az egész „soundtrack"-et vonós zenekarra komponáltam és úgy érzem, igazán beleadtam szívem-lelkem.

- Mesélne néhány szót a MÁV Szimfonikus Zenekarral tartandó libanoni koncertjükről?

- Rendkívüli élmény számomra ezzel a zenekarral dolgozni, mivel nagyon kooperatívak. Tisztelem bennük, hogy van lelke ennek az együttesnek, megvan bennük a csapatszellem, amit még más zenekarnál nem igazán tapasztaltam. A legtöbb helyen azt látom, hogy mindenki csak külön-külön jó zenész, de közös munkára szinte alkalmatlanok, jó tapasztalni, hogy ez nincs mindenütt így. Ez a koncert azért is lesz még különleges számomra, mivel - bár furcsán hangzik -, de életemben először fogok fellépni szülőhazámban. Tizenhét éves koromig éltem ott, aztán Franciaországba kerültem, ahol jelenleg is élek. A MÁV Szimfonikus Zenekarral kétórás koncertet fogunk adni főképp a filmzenéimből, többek között Az angol betegből és Az angyalok városából is lesznek részletek, valamint balettjeimből is lesz egy kis ízelítő.

- Megtudhatunk valamit a jövőbeli terveiről, születendő kompozícióiról?

- Egy barátom éppen librettót ír Kahlil Gibran A próféta című művéből, amiből operát szeretnék komponálni. Persze nagyon szeretnék sokat koncertezni, turnézni a világban, de hogy mi vár még rám, csak a jó Isten tudja.