Klasszikus

Bemelegítés

2009.02.21. 00:00
Ajánlom
"A gát átszakadt, a régi varázslat egy csapásra megtört. Körülbelül egy évvel ezelőtt a német zenei életet villámcsapás-szerűen érték egy Prágában élő csodálatos tehetségről szóló hírek, akinek kitartó alkotói lendülete megdöbbentő produktivitással és a dallamok feltűnő gazdagságával párosul, és aki évek óta halmozza fel az ihletéből kipattant kincseket, amelyek éppoly titokzatosak, mint amennyire tetszetősek."

Schiff András

Mire a lipcsei Musikalisches Wochenblatt hasábjain megjelentek e lelkes sorok, Antonín Dvorák (1841–1904) már majd' negyvenesztendős volt. Mégis, a cikkíró mintha valamiféle legkisebb királyfi alakját vetítené elénk, aki által végre megtört a gonosz, "régi varázslat" – vagyis aki egyrészt ötvözni tudta a "szláv individualitást és a magasabb művészi formákat", másrészt önmagának és műveinek hazáján kívül is képes volt hírnevet szerezni. A legkisebb királyfiságnak azonban ára van: a dédelgetett kedvenc alakját addig szokás tökéletesíteni, amíg az ideálissá nem fényesedik. Nem csoda hát, hogy a huszadik század végének deheroizálásra hajlamos történészeinek akadt némi módosítanivalójuk a ránk hagyományozott Dvorák-képen.

"A zenetörténet leghíresebb hentese, Antonín Dvorák" például kétségkívül hatásos felütésként szolgál jónéhány életrajzban – csak épp tartalma nem felel meg a valóságnak. Mert bár a zeneszerző apja, a zenerajongó mészáros és kocsmáros valóban szerette volna, ha legidősebb fia a nyomdokaiba lép, a gyerek feltűnő tehetségét látva végül mégsem ellenezte, hogy az a zenei pályát válassza. Úgy tűnik azonban, a világhírig vezető út eleje eredeti formájában nem tűnt kellően rögösnek néhány romantikusabb lelkű életrajzíró szemében, akik annak ellenére fogadták el hitelesnek Dvorák 1937-ben "előkerült" mészáros tanoncbizonyítványát, hogy a zeneszerzőtől származó önéletrajzi beszámolók efféle hivatalos tanulmányokról említést sem tesznek. A bizonyítványról csak az 1980-as évek végén derült ki, hogy hamisítvány.


Kelemen Barnabás

Ez a történet szorosan hozzátartozik a Dvorák-életrajzok talán legordasabb közhelye, a "Dvorák, a nép egyszerű gyermeke" fordulat hátteréhez. Persze mint minden közhely, ez is tartalmaz igazságot: egy levele tanúsága szerint a zeneszerző világszerte elismert művészként sem tartotta magát többnek "gyszerű cseh muzsikusnál" feszengett minden őt ünneplő ceremónián, és ha csak lehetett, távol maradt a tiszteletére szervezett rendezvényektől. Érett férfiként, a New York-i Nemzeti Konzervatórium tanáraként bármekkora nagyrabecsülésnek örvendett is Amerikában, heves honvágy gyötörte vysokái birtoka után, ahol esténként együtt üldögélhetett a bányászokkal a helyi kocsmában. Egy angol zenetörténész utóbb egyenesen Eliza Doolittle-höz hasonlította a cseh zeneszerzőt, aki társadalmi felemelkedése ellenére éppúgy megőrzött valamit "egyszerű paraszti természetéből" mint a My Fair Lady főhőse. Ezek az idilli karakter- és zsánerképek azonban sajnos alapjaiban határozták meg a Dvorák műveiről való beszédmódot is, igencsak leszűkítve annak horizontját. Így például a New York Times Dvorák-nekrológjának szerzője az "utolsó naiv muzsikust" látja benne, aki a "különféle filozófiai irányzatoktól érintetlenül örvendezett a zene önmagában való szépsége felett". Egy másik méltatója Dvorák "megnyugtató és háborítatlanul egészséges", egy harmadik pedig "rendkívül józan, robusztus" és ismét csak "egészséges" zenéjét dicséri, amelyet pozitív példaként állít szembe a századfordulós zene dekadenciájával. Mindez ráadásul kiegészül a problémátlanul és szinte öntudatlanul alkotó zseni hamis imázsával, akinek keze alól egy lendülettel, javítás nélkül szaladnak ki a kész remekművek – pedig a ránk maradt vázlatok egyértelműen bizonyítják, hogy Dvorák valójában inkább a 17–18. század fúró-faragó, gondos "mesterember-zeneszerzőinek" volt méltó örököse.


Fenyő László

Dvorák saját korához képest kétségkívül konzervatívnak ható zenéje ugyanakkor a fentiekkel homlokegyenest ellentétes reakciókat is kiváltott. A huszadik század középső harmadának egyik legjelentősebb teoretikusa, Theodor Wiesengrund Adorno például hevesen elítélte a zeneszerzőt, amiért az lealacsonyodott a századforduló "regresszív" zenei ízléséhez, s úgymond olcsó szentimentalizmussal elégítette ki a reakciós közönség igényeit, elállva ezzel a haladás és fejlődés útját. Manapság persze senkinek sem jutna eszébe ezen a hithű evolucionista alapon megítélni egy zeneszerző életművét, ám az valóban figyelemre méltó, mennyire "körön kívüli" benyomást kelt a Dvorák-zene a késő 19. század kontextusában nézve. Kurt Honolka szerint például a cseh szerzőt – számos kortársával ellentétben – egyáltalán nem foglalkoztatták a tonális érzet elbizonytalanításának, sőt megszüntetésének lehetőségei, s abban a korban, melyben számos műfajnak a mammut vált a kiinduló mértékegységévé, az ő utolsó szimfóniái jellemzően mindössze negyven percesek. De nem csak ezek a tények nehezítik meg Dvorák beskatulyázását. Imádta Wagner zenéjét, ugyanakkor húsz éven át tartó, meleg barátság fűzte Johannes Brahmshoz – már csak ezért is bajosan lenne elhelyezhető kora két legjelentősebb "iskolájának", az abszolút- és a programzene-hívők csoportjának bármelyikében. Ha egyszerűen a "cseh nemzeti iskola képviselője" bélyeget akarnánk rásütni, eszünkbe juthat egy levele, amelyben amerikai küldetésének célját foglalta össze: "Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, és aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden: én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!" Ha pedig a vidéki élet nyugalmáért rajongó, imádott galambjait babusgató öregúr képe dereng fel előttünk, rögtön mellé kerül a technika vívmányaiért, a gőzmozdonyokért, a gőzhajókért és a fotográfiáért lelkesedő, világot járt muzsikus alakja.

Látjuk: Dvorák körül ugyancsak nyújtózkodnak a kérdőjelek, de bemelegítésnek ennyi talán elég is. Most pedig elkészülni, vigyázz – február 28-án délelőtt rajtol a Dvorák-maraton!

(2009. február 28. 10:30 - Művészetek Palotája - Üvegterem, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előadóterem, Fesztivál Színház, Kék terem (Budapest) - Dvorák-maraton -a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezésében, műv. vez.: Fischer Iván)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.