Klasszikus

Bemelegítés

2009.02.21. 00:00
Ajánlom
"A gát átszakadt, a régi varázslat egy csapásra megtört. Körülbelül egy évvel ezelőtt a német zenei életet villámcsapás-szerűen érték egy Prágában élő csodálatos tehetségről szóló hírek, akinek kitartó alkotói lendülete megdöbbentő produktivitással és a dallamok feltűnő gazdagságával párosul, és aki évek óta halmozza fel az ihletéből kipattant kincseket, amelyek éppoly titokzatosak, mint amennyire tetszetősek."

Schiff András

Mire a lipcsei Musikalisches Wochenblatt hasábjain megjelentek e lelkes sorok, Antonín Dvorák (1841–1904) már majd' negyvenesztendős volt. Mégis, a cikkíró mintha valamiféle legkisebb királyfi alakját vetítené elénk, aki által végre megtört a gonosz, "régi varázslat" – vagyis aki egyrészt ötvözni tudta a "szláv individualitást és a magasabb művészi formákat", másrészt önmagának és műveinek hazáján kívül is képes volt hírnevet szerezni. A legkisebb királyfiságnak azonban ára van: a dédelgetett kedvenc alakját addig szokás tökéletesíteni, amíg az ideálissá nem fényesedik. Nem csoda hát, hogy a huszadik század végének deheroizálásra hajlamos történészeinek akadt némi módosítanivalójuk a ránk hagyományozott Dvorák-képen.

"A zenetörténet leghíresebb hentese, Antonín Dvorák" például kétségkívül hatásos felütésként szolgál jónéhány életrajzban – csak épp tartalma nem felel meg a valóságnak. Mert bár a zeneszerző apja, a zenerajongó mészáros és kocsmáros valóban szerette volna, ha legidősebb fia a nyomdokaiba lép, a gyerek feltűnő tehetségét látva végül mégsem ellenezte, hogy az a zenei pályát válassza. Úgy tűnik azonban, a világhírig vezető út eleje eredeti formájában nem tűnt kellően rögösnek néhány romantikusabb lelkű életrajzíró szemében, akik annak ellenére fogadták el hitelesnek Dvorák 1937-ben "előkerült" mészáros tanoncbizonyítványát, hogy a zeneszerzőtől származó önéletrajzi beszámolók efféle hivatalos tanulmányokról említést sem tesznek. A bizonyítványról csak az 1980-as évek végén derült ki, hogy hamisítvány.


Kelemen Barnabás

Ez a történet szorosan hozzátartozik a Dvorák-életrajzok talán legordasabb közhelye, a "Dvorák, a nép egyszerű gyermeke" fordulat hátteréhez. Persze mint minden közhely, ez is tartalmaz igazságot: egy levele tanúsága szerint a zeneszerző világszerte elismert művészként sem tartotta magát többnek "gyszerű cseh muzsikusnál" feszengett minden őt ünneplő ceremónián, és ha csak lehetett, távol maradt a tiszteletére szervezett rendezvényektől. Érett férfiként, a New York-i Nemzeti Konzervatórium tanáraként bármekkora nagyrabecsülésnek örvendett is Amerikában, heves honvágy gyötörte vysokái birtoka után, ahol esténként együtt üldögélhetett a bányászokkal a helyi kocsmában. Egy angol zenetörténész utóbb egyenesen Eliza Doolittle-höz hasonlította a cseh zeneszerzőt, aki társadalmi felemelkedése ellenére éppúgy megőrzött valamit "egyszerű paraszti természetéből" mint a My Fair Lady főhőse. Ezek az idilli karakter- és zsánerképek azonban sajnos alapjaiban határozták meg a Dvorák műveiről való beszédmódot is, igencsak leszűkítve annak horizontját. Így például a New York Times Dvorák-nekrológjának szerzője az "utolsó naiv muzsikust" látja benne, aki a "különféle filozófiai irányzatoktól érintetlenül örvendezett a zene önmagában való szépsége felett". Egy másik méltatója Dvorák "megnyugtató és háborítatlanul egészséges", egy harmadik pedig "rendkívül józan, robusztus" és ismét csak "egészséges" zenéjét dicséri, amelyet pozitív példaként állít szembe a századfordulós zene dekadenciájával. Mindez ráadásul kiegészül a problémátlanul és szinte öntudatlanul alkotó zseni hamis imázsával, akinek keze alól egy lendülettel, javítás nélkül szaladnak ki a kész remekművek – pedig a ránk maradt vázlatok egyértelműen bizonyítják, hogy Dvorák valójában inkább a 17–18. század fúró-faragó, gondos "mesterember-zeneszerzőinek" volt méltó örököse.


Fenyő László

Dvorák saját korához képest kétségkívül konzervatívnak ható zenéje ugyanakkor a fentiekkel homlokegyenest ellentétes reakciókat is kiváltott. A huszadik század középső harmadának egyik legjelentősebb teoretikusa, Theodor Wiesengrund Adorno például hevesen elítélte a zeneszerzőt, amiért az lealacsonyodott a századforduló "regresszív" zenei ízléséhez, s úgymond olcsó szentimentalizmussal elégítette ki a reakciós közönség igényeit, elállva ezzel a haladás és fejlődés útját. Manapság persze senkinek sem jutna eszébe ezen a hithű evolucionista alapon megítélni egy zeneszerző életművét, ám az valóban figyelemre méltó, mennyire "körön kívüli" benyomást kelt a Dvorák-zene a késő 19. század kontextusában nézve. Kurt Honolka szerint például a cseh szerzőt – számos kortársával ellentétben – egyáltalán nem foglalkoztatták a tonális érzet elbizonytalanításának, sőt megszüntetésének lehetőségei, s abban a korban, melyben számos műfajnak a mammut vált a kiinduló mértékegységévé, az ő utolsó szimfóniái jellemzően mindössze negyven percesek. De nem csak ezek a tények nehezítik meg Dvorák beskatulyázását. Imádta Wagner zenéjét, ugyanakkor húsz éven át tartó, meleg barátság fűzte Johannes Brahmshoz – már csak ezért is bajosan lenne elhelyezhető kora két legjelentősebb "iskolájának", az abszolút- és a programzene-hívők csoportjának bármelyikében. Ha egyszerűen a "cseh nemzeti iskola képviselője" bélyeget akarnánk rásütni, eszünkbe juthat egy levele, amelyben amerikai küldetésének célját foglalta össze: "Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, és aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden: én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!" Ha pedig a vidéki élet nyugalmáért rajongó, imádott galambjait babusgató öregúr képe dereng fel előttünk, rögtön mellé kerül a technika vívmányaiért, a gőzmozdonyokért, a gőzhajókért és a fotográfiáért lelkesedő, világot járt muzsikus alakja.

Látjuk: Dvorák körül ugyancsak nyújtózkodnak a kérdőjelek, de bemelegítésnek ennyi talán elég is. Most pedig elkészülni, vigyázz – február 28-án délelőtt rajtol a Dvorák-maraton!

(2009. február 28. 10:30 - Művészetek Palotája - Üvegterem, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előadóterem, Fesztivál Színház, Kék terem (Budapest) - Dvorák-maraton -a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezésében, műv. vez.: Fischer Iván)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Súlyosan megsérült a Budapesti Operettszínház egyik táncosa a terézvárosi házomlásnál

Június 27-én, a reggeli órákban leomlott egy ház tetőszerkezete a 6. kerületi az Aradi utca és Jókai utca sarkán. A leeső szerkezeti elemek a Jókai utcára zuhantak, maguk alá temetve a Budapesti Operettszínház egyik táncművészét, aki éppen próbára tartott.
Vizuál

Itt születik a zseni – Megnéztük Baz Luhrmann Elvis-filmjét

Ki volt Elvis? És miért lehet fontos nekünk, itt és most? Egyáltalán mit tudunk a Királyról – teszi fel a kérdést Baz Luhrmann rendező, aki hollywoodi szuperprodukcióban dolgozta fel Elvis Presley életét. A vibráló, feszítő, eksztatikus alkotást a nyár egyik legjobb filmjének tartjuk.
Színház

„Kételyek és kétségek visznek előre” – Beszélgetés Blaskó Péterrel

Hamarosan a Nemzeti Színházban is látható lesz Blaskó Péter „családi előadása”, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, és fia is szerepel a Bethlen Téri Színház produkciójában. A színművésszel ősztől Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című drámájában is találkozhatunk, Udvaros Dorottya oldalán.
Klasszikus

Kihirdették a Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny győzteseit

Hat fiatal vonós hangszeres művész jutott a június 17-26. között Debrecenben megrendezett Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny döntőjébe, akik gálakoncerten mutatkozhattak be a közönség előtt.
Klasszikus

Új vizekre hajózhatunk a Nemzeti Filharmonikusok új évadában

Régi és új zene, különleges hangszeres művek és egész estés operaprodukciók, beavatókoncertek és kórushangversenyek várják a közönséget a 2022/23-as évadában a Nemzeti Filharmonikusok koncertjein.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Július 2-án kezdődik a Régi Zenei Napok

Július 2. és 9. között ismét Vác szolgál helyszínül a 38. Régi Zenei Napoknak, amely során a fiatal zeneművészek számára francia barokk stílusra épülő mesterkurzusokat szerveznek, a hallgatóságot pedig ismeretlen zenei csemegék várják.
Klasszikus ajánló

Auer-emlékfesztivált tartanak Veszprémben

Nemzetközi zenei fesztivállal tiszteleg Auer Lipót (1845–1930) hegedűművész emléke előtt az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címet elnyerő Veszprém. Az augusztus 2. és 7. között megrendezett esemény társszervezője a Mendelssohn Kamarazenekar.
Klasszikus hír

Fiatal muzsikusokat vár az Echo Nyári Akadémia

Hetedik alkalommal rendezik meg Fehérvárcsurgón az Echo Nyári Akadémiát, mely fiatal művészek számára kínál mesterkurzusokat, akik koncerteken is megmutathatják tudásukat. A július 17. és 24. között megrendezett esemény művészeti vezetője Fülei Balázs.
Klasszikus ajánló

Kilencedszerre rendezik meg Telkiben az Altalena Zenei Fesztivált

A fesztivál különlegessége, hogy a telki Kodolányi János Közösségi Ház mellett házi koncertekre is sor kerül, ahol szűkebb körű nézőközönség előtt, intimebb környezetben is hallhatók koncertek. A fesztivál művészeti vezetői Balog Alexandra és Berecz Mihály zongoraművészek.
Klasszikus interjú

A zene szigetén – Beszélgetés Baráti Kristóffal

Elismert hegedűművész, aki vezényel is, a Zeneakadémia Vonós Tanszékének élén áll, és a nagy sikerű Kaposfest egyik művészeti vezetője. Baráti Kristóffal a sokszínűségről, a különböző kulturális hatásokról és a népszerű fesztivál jövőjéről is beszélgettünk.