Klasszikus

Best of Rameau

2005.12.12. 00:00
Ajánlom
Rákerestem az interneten: az elmúlt négy évben összesen húsz olyan koncert volt Magyarországon, ahol Jean-Philippe Rameaunak legalább egy műve elhangzott, és egyetlen olyan, amelyet kizárólag az ő műveinek szenteltek.

Ha belegondolunk abba, hogy a különböző koncertmagazinok havonta 5-600 koncertről adnak hírt az országban, végül is örömtelinek számít, hogy december 7-én kis híján megtelt a Nemzeti Hangversenyterem Rameau Les paladins, vagyis Kóbor lovagok című vígoperájának részben szcenírozott előadására. Ez persze talán nem is annyira a műnek, mint inkább az előadók hírnevének köszönhető.

William Christie és együttese, a Les Arts Florissants jól ismertek itthon is, felvételeik – összesen több mint hetven tétel – a historikus előadói gyakorlat hazai rajongóinak méltán kedvelt darabjai, s talán nem túlzás állítani, hogy amikor ma a „barokk” szócska hallatán nemcsak Bach, Handel és Vivaldi neve jut eszünkbe, hanem valahol a kisagyunk tájékán felsejlik Lully, Couperin, Charpentier, no és természetesen Rameau neve, az elsősorban az ő bő húsz éves tevékenységüknek köszönhető. Valódi világsztárok léptek tehát ismét a Művészetek Palotája színpadára, és egy szó szerinti és átvitt értelemben is fergeteges komédia lehengerlő előadásával egész egyszerűen megőrjítették a hazai közönséget.

Amikor az életörömtől duzzadó, hallatlanul frappáns, franciás finomsággal halkan végződő zárókórus utolsó hangjait követően sötétbe borult a terem, a döbbenettől tátott szájjal bámuló publikum vett egy nagy levegőt, és akkora tapsvihar kerekedett, olyan ováció kezdődött, hogy attól féltem, a zenészek fejére esik a színpad fölött lógó gigantikus hangvető. Nem is tudom, hányszor kellett visszajönniük az énekeseknek, a taps mindenesetre még akkor is tartott, amikor a zenekar elkezdett levonulni a színpadról.

Idősebbek a megmondhatói, mikor volt Magyarországon utoljára ilyen minőségű barokk operaelőadás, bár tegyük hozzá mindjárt, hogy az efféle műfaji és korszakmegjelölésekkel csínján kell bánni a Kóbor lovagok esetében. Mozart négy éves, Haydn huszonnyolc, amikor 1760-ban Rameau megírja utolsó előtti színpadi művét, életműve egyfajta kaotikusan rendezett összefoglalását, afféle „best of” válogatást. Megtalálunk benne mindent, ami a hetvenhét évesen is fiatal mester életművét jellemzi: a legkülönfélébb táncokat és kórusokat, áriák, együttesek és recitativók összes lehetséges fajtáját, különös zenekari és énektechnikai „effekteket”, pasztorális, tragikus és buffo-elemeket, és így tovább. A mű értelmezhető a francia és olasz opera hívei közötti, néhány évvel korábbi összecsapás, az úgynevezett Bouffons-vita fényében: nem véletlen a buffo-karakterek szólamának olykor Pergolesit parodizáló olaszos zenei anyaga. De maga a mű természetesen vitathatatlanul és utolérhetetlenül franciás: könnyed, világos, fantáziadús és elbűvölően frivol.

És William Christie-ék produkciója talán éppen franciasága miatt volt annyira elragadó. Aki járt valaha Franciaországban, tudja, hogy az ország milyen magától értetődő kedvességgel képes olykor működésképtelenné válni, s így valahogy az előadás apróbb hibái – a nyitány néhány kürtgikszere, a gyorsabb szakaszokban a hegedűk aszinkronitása, az egyébként nagyszerű énekesek némelyikének kis hangereje – is hozzátartoztak a produkció tökéletességéhez. Merthogy apró hibáival együtt is tökéletes volt, az nem vitás.

Szerényen félig-szcenírozott előadásként hirdették a koncertet, amivel nyilvánvalóan arra utaltak, hogy a Les Arts Florissant eredeti, néhány évvel ezelőtt DVD-n is rögzített káprázatos Chatelet-beli előadását reprodukálták díszlet és jelmez nélkül. És hogy a José Montalvo–Dominique Hervieu rendező-koreográfus házaspár által megálmodott, egyedülálló víziót mennyire nem csak a különleges video-effektek látványa tette 2004 egyik legjelentősebb párizsi operaelőadásává, azt jól bizonyítja, hogy rendezésük minden további nélkül működik eszközök nélkül is. Különböző testrészekre csavart sálak, egy kés, egy jogar, az érzékenyen korszerű rendezés, illetve saját színészi tehetségük – ez állt az énekesek rendelkezésére, no meg természetesen a hangjuk, amivel kivétel nélkül lenyűgözően bántak.

William Christie hírhedten válogatós énekes-válogató, aki szívesen fedez fel fiatal tehetségeket. A párizsi bemutató óta a harmadik szereposztással adja elő a művet, és a budapesti fellépés előadógárdáját is hibátlanul állította össze. Katia Velletaz puha szopránja tökéletesen megfelelt az álmodozó főhősnő, Argie figurájának, míg Danielle de Niese meglehetősen éles – számomra kevésbé rokonszenves, de kitűnő – hangja a sokkal inkább földön járó társalkodónő, Nérine alakjához illett. Bevallom, amikor de Niese kisasszony, ez az ausztrál származású, félvér énekes-istennő a combközépig felvágott estélyi ruhájában először megjelent a színen, elállt a lélegzetem: csillogó szeme, a játékából áradó energia és sugárzó lénye megítélésében sajnos nem vagyok képes objektívnek látszó állításokat tenni.

A férfi szereplők közül színészi teljesítményét tekintve kiemelkedett a leghálásabb szerepnek számító szerencsétlen szolga figurájaként olykor Mr. Bean mimikáját idéző Joao Fernandes. A kóbor lovagok vezetőjét, Argie szerelmesét Anders Dahlin formálta meg érzékenyen és rendkívül kifinomult hanggal, de ha nem a harmadik sorban van szerencsém ülni, nem tudom, mennyit hallottam volna belőle. A negatív főhős, Anselme szenátor volt talán a legkevésbé magával ragadó, Matthieu Lécroart énekesként és színészként sem nyújtott felejthetetlen alakítást, persze csak a többi előadóhoz viszonyítva. „A társulat legszebb hangja” cím egyértelműen a varázsló-tündér szerepében fellépő Emiliano Gonzalez-Torót illeti: ilyen tenort még soha nem hallottam élőben. Minden regiszterben telt hangjának csodálatos teste van – ami a többi hang némelyikéről nem volt elmondható –, kitartott hangjai valósággal szikráznak a fénytől, pusztán hangjának minőségétől borsódzott a bőröm.

És ne feledkezzünk meg a csodálatos kórusról és zenekarról sem: William Christie vasfegyelemmel vitte végig együttesét a bő kétórás zenei anyag különös metrum- és hangnemváltásain. A kórus és a zenekar tagjai teljes odaadással zenélnek, és anyanyelvi szinten beszélik Rameau zenei nyelvét. Felejthetetlen előadás volt, csupán egy dolgot sajnáltam. Hogy a vérpezsdítően intenzív tánctételek idejére kiürült a színpad, s hogy nekem is ülve kellett ezeket végighallgatnom.

(2005. december 7. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem; Opera Antiqua Fesztivál; Jean-Philippe Rameau: Les Paladins (A kóbor lovagok), részben szcenírozott előadás; rend.: José Montalvo és Dominique Hervieu; km.: Emiliano Gonzales-Toro (haute-contre), Matthieu Lécroart (basszus), Katia Velletaz (szoprán), Anders Dahlin (haute-contre), Joao Fernandes (basszus), Danielle De Neise (szoprán), Jeffrey Thompson (haute-contre), a Les Arts Florissants ének- és zenekara; vez.: William Christie)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.