- A koncerten négy modern magyar fuvolaverseny vagy fuvolaversenyszerű darab lesz hallható. Mióta ennyire elszánt tolmácsolója a hazai fuvolairodalomnak?

- Harmincéves korom óta minden tíz évben szervezek magyar művekből álló koncerteket. Ez tehát az ötödik alkalom, és nagyon hálás vagyok a Concerto Budapestnek, hogy eljátszhatok velük négy magyar fuvolaversenyt egy olyan rangos helyen, mint a Vigadó. Méghozzá Bozay Attila nagyon ritkán játszott művét, a Pezzo concertatót, aztán Kocsár Miklós kétfuvolás versenyét, amelyben Kaczander Orsolya, a zenekar kiváló szólistája működik majd közre.

Matuz István

Elhangzik továbbá Dubrovay László Fuvolaversenye, amelyet – ha jól emlékszem – még a '70-es évek végén írt, rádiófelvétel is készült belőle, hangversenyen azonban még nem hangzott el. Ez a mű a fuvola újszerű hangzási lehetőségeit dolgozza fel. Végül Petrovics Emil már-már klasszikusnak számító versenyművével zárjuk a koncertet.

- Mely szerzőkkel állt személyes kapcsolatban? Mesélne ezekről a kapcsolatokról?

- Kivétel nélkül mindegyikőjükkel személyes kapcsolatban voltam. Bozay Attila a tanárom volt: szegedi szakközépiskolásként fakultatív zeneszerzésre és zeneelméletre jártam hozzá. Természetesen később is megőriztük a kapcsolatot. Ezt a művet 1990 körül írta, és még konzultáltunk is akkoriban a darabbal kapcsolatban, de zenekarral most játszom először.

Természetesen Kocsár Miklóssal is személyes kapcsolatban vagyok hosszú évtizedek óta. Repliche című nagysikerű fuvola-cimbalomdarabját például Fábián Mártának és nekem írta. Részt is vett az akkori próbákon. A darabot aztán itthon és külföldön is sokszor játszottuk. Petrovics Emil is többször hallotta előadásomban a saját fuvolaversenyét. Dubrovay Lászlóval is sokat konzultáltunk annak idején, amikor a fuvola újszerű hangzásait felhasználó műveit alkotta.

Matuz István - fuvola, EAR Együttes (Fotó/Forrás: Óbuidai Társaskör)

- A hangversenyen Rácz Zoltán vezényli majd a Concerto Budapestet. Milyen élményei vannak velük?

- Kíváncsian várom a január 2-i első közös próbánkat. Rácz Zoltánt ismerem személyesen, többször dolgoztam már vele mint ütőhangszeres művésszel. Figyelemmel kísérem az ő Amadinda Ütőegyüttessel való ragyogó pályáját. Mint karmesterrel még nem dolgoztam vele, de teljesen biztos vagyok benne, hogy kiváló együttműködés fog kialakulni köztünk.

- Pályafutása során mi volt a legmeghatározóbb élménye a fuvolával?

- Kiemelkedő például, hogy elég gyakran játszhattam Pierre Boulez vezényletével egy francia kortárs szerző művét, mellyel az egyik nemzetközi fuvolaversenyen első díjat nyertem. A rákövetkező években is játszottam Boulez és Eötvös Péter vezényletével is. Emlékezetes koncertek voltak azok is, mikor Benkő Zoltán nemrég elhunyt zongoraművésszel adhattam elő Bach összes fuvola-zongoraszonátáját, valamint Boulez Szonatínáját – itthon és külföldön egyaránt. Szép emlékem még a már említett, nagyjából tíz évenként ismétlődő, magyar szerzők műveiből összeállított öt koncertsorozatom is, amelyeken összesen, a mostanival együtt, mintegy négyszáz mű került, illetve kerül előadásra különböző itthoni városokban.

- Ha írna egy fuvoladarabot a saját 70 évéről, milyen lenne zeneileg, formailag az a mű?

- Írogatok ún. stúdiumokat, hogy azokon keresztül megmutassam a zeneszerzőknek, milyen újfajta hangzások vannak a hangszeren. Azt hiszem, ha valami újat írnék, az egy humoros, vicces darab lenne, amely olyan effektusokat használna a hangszeren, amelyeket eddig nem nagyon használtak sem a szerzők, sem én magam. Olyat találnék tehát ki, ami könnyed, érthető, humoros, jó hangzású, de azért újszerű.