Klasszikus

Bódulat ütő- és védekezőhangszerekre

2004.01.02. 00:00
Ajánlom
Az Amadinda és Presser Gábor koncertje Gong! Megremeg a gyomrunk, vibrál a dobhártyánk, felgyorsul a pulzusunk. Minden porcikánk a ritmus hatása alá kerül. Pörögnek az ütők a dobokon, cintányérokon, csengőkön, kolompokon, a basszusgitáron, a marimbán, a xilofonon és még többtucatnyi hangszeren.

Az elmúlt esztendő utolsó órájában így kezdődik az Amadinda együttes koncertje a Zeneakadémián.

A zsúfolásig megtelt teremben a közönség pillanatok alatt a fergeteges ritmusok hatása alá kerül. Harmadik alkalommal gyűltek össze így ünnepelni az idén húszesztendős együttes rajongói. Ez már törzsközönség.

És nagyon hálás.

Van is miért.

Az Amadinda most is megmutatja, hogy lehet a közismert és alig-alig hallott ütőhangszerekkel ötvözni a klasszikus zenét az autentikus dallamokkal, és közben mindezt harmóniába olvasztani a kortárs zene valamennyi elemével.

A világot járt muzsikusok: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán és Váczi Zoltán rögtön a koncert elején bódulatba ringatják a közönséget. Máskor is, de szilveszterkor ez különösen finom élmény. Egy kicsit kikapcsol a tudat, lelassul a figyelem, felerősödik viszont a fantázia és a remény.

A második számnál aztán hirtelen felgyorsul a szív lüktetése: követi a különleges baszk hangszer, a txalaparta ritmusát. „Magasabbra a tetőt, ácsok” – fut át az agyamon a híres regény címe, amikor meglátom a hatalmas deszkákból összeácsolt hangszert, amelyen úgy kergetik a fakalapácsokkal a hangokat a muzsikusok, mintha ezen múlna az életük. És lehet, hogy így is van.

Az élethalálharcot a humor percei követik. Hangszerré lép elő a befőttesüveg, az alumíniumkanna és a kicsi seprű. Váczi Zoltán Asztali zene kompozíciójában egyszer csak szerepet kapnak a kemény cipők is. Csattannak a talpak az asztalon, óvatos lépések, sietősre váltó kopogások, majd a boldog és végtelen futás visz magával mindannyiunkat. Az út végén vár a morbid meglepetés: egy recsegő csontváz csikorgó mozdulatai állítják meg a futamot. Csak egy pillanatig tart a döbbenet, következhet a fityisz. És a zene kineveti a halált is. Így lehet megkönnyebbülni, a félelmet leküzdeni.

Vendég érkezik. Vígh Andrea hárfájával először egy Csajkovszkij-keringőre kér fel minket, majd az elegancia nyugalmával megpihent publikumot spanyol vidékekre csalogatja. Mintha lágy szellő suhanna át a koncerttermen. Az ütősök éppen csak ujjbegyből kísérik a hárfa selymes dallamát. Minden hang külön-külön, majd a három tétel együtt úgy fon körül, akár egy végtelen védőháló.

Nem is lehetne jobb előtétel az éjfélkor felcsendülő Himnuszhoz. A zenekarvezető Rácz Zoltán a zongorához ül, az első leütött hangra fölemelkedünk a helyünkről. A Zeneakadémia közönsége átalakul kórussá. Boldog új évet!

A pezsgős szünet után pörög a polka. Johann Strauss nélkül nincs még az Amadindánál sem újévi buli. Jöhetnek a tanítványok: Buxi, Dömötör, Mátyás, László, Lajos, Balázs és Tamás fog kezébe ütőt. Közéjük áll Tóth Tamás hegedűs, és máris pörög az ír ritmus. Nesze neked, Michael Flatley! Már-már egy dublini pubban érezzük magunkat. Nem is értem, miért nem perdülünk táncra.

Még ír ritmust dobol az ujjunk a szék karfáján, amikor Rácz Zoltán Horowitzot idézi: mi kell a jó koncerthez? – teszi fel a kérdést. És jön a válasz is: No nem a pénz, pénz és a pénz, hanem a kontraszt, kontraszt és a kontraszt. Így indulunk el azon a rejtelmes, szerteágazó, finoman csillogó dallamsoron, aminek titkos burjánzásával ellentétben a címe: Az egyetlen ütem, amit Joe el tud énekelni.

Ez a líra átölel, védelmez.

Kapunk még egy könnyed swinget. Red Norvo vidám ritmusa készíti elő az est vendégének belépőjét.

A finálé örömzejében Presser Gábor kapcsolódik a társasághoz. Pici ismét óriási. Túlbúgja, túldörmögi, túldúdolja a kongák, üstdobok, csörgődobok ritmusát, majd amikor leejti a hangot, a közönség befejezi a dalt. Mi vagyunk a blues. Mindenki!

A ráadások ráadása a szerepcserék játéka. Az ütősök a zongora mögött tűnnek föl, Presser kezéből sorra röpködnek a félbetört dobverők, ám a ritmus nem reped, nem esik szét, hanem visz keresztül az afrikai siratóénektől a New York-i klubokon át a Sziget fesztiválig, hogy aztán visszaérkezzünk ebbe a vidám baráti társaságba.

Amikor kimegyünk az éjfél utáni körútra, érezzük, hogy egy kicsit repülünk. Alattunk az új évet bódultan köszöntő város. Mi is bódultak vagyunk, és nem csupán a pohárnyi pezsgőtől.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.
Tánc

"Nem hiszek abban, hogy ütni-verni kell a táncosokat" – Interjú Aradi Máriával

Aradi Mária nemrég ünnepelte a 75. születésnapját, de ma is rendületlenül dolgozik a Magyar Nemzeti Balett betanító balettmestereként. Nagyívű balett-táncosi pályájáról szerényen beszél, a jelenkori tendenciákról pedig határozott véleménye van.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.