- Pécsi tevékenységének egyik első megmozdulása volt, hogy a 45. Mecsek Rallye-n több mint száz versenyautókürtöt dirigált. Ennyire rajong az autósportokért vagy az ajánlat volt kihagyhatatlan?

- Szeptember 1-jén kezdtem meg Pécsett a munkámat egy nagyszabású koncerttel, ahol Beethoven Házavatás nyitánya és IX. szimfóniája hangzott el a zenekar, a helyi kórusok tagjaiból válogatott, száznyolcvan fős énekkarral és kiváló szólisták részvételével, nagy sikerrel. Utána, 9-én került sor az autóversenyre, amelyen - és ez külföldön is így működik -, a helyi szimfonikusok tagjai is részt vettek. Eredetileg a Pannon Filharmonikusokhoz érkezett a felkérés, hogy az autókürtök játékát kellene valahogyan koordinálni és én ajánlottam fel, hogy darabot is komponálok erre az alkalomra. Ez egy zenei kiruccanás, performance volt csupán, egy jókedvű játék, semmi esetre sem nevezném előadásnak. Egyébként az ilyen típusú figyelemfelkeltő megmozdulások Nyugat-Európában nagyon gyakoriak az együtteseknél, a közönség és a zenészek is szeretnek játszani.

- Már kinevezése előtt dolgozhatott a Pannon Filharmonikusokkal, azóta pedig elindult az őszi szezon is. Milyen tapasztalatokat szerzett eddig?

- Sok műhelymunka után a zenekar elképesztően jó koncerteket tud adni, de egyedi, kialakult hangzása nincsen. Közel tíz éve vezetek zenekarokat, él bennem tehát egy hangideál, amihez itt is közel szeretnék kerülni. Sokat segít ebben, hogy zenei képzettség tekintetében Pécsett magasabb szintről kezdhetek el dolgozni, viszont érdekesség, hogy hangszertechnikailag egy alacsonyabb nívóról kell indítanom a próbákat, mint mondjuk egy dán zenekarnál vagy a Helsinki Filharmonikusoknál. Ez a kettősség egy izgalmas együttállás, melyet kihasználva jó teljesítményre sarkallható a zenekar - de csak sok munka után. Tulajdonképpen ez a valódi, megfogalmazott feladatom, hogy dinamikát, gyorsaságot, új lendületet adva, gondolkodásmódot, hangzást kialakítva olyan szintre emeljem tovább az együttest, amit akkor is hozni tudnak, amikor nem én állok előttük.

- Sokszor éri vád a pécsi együttest, hogy túl sok hölgy muzsikál benne. Ön hogy viszonyul ehhez a problémához?

- Többször megemlítettem a próbákon is, hogy ne vegyék zokon, de én nem embereket, hanem hangszereket látok és hallok. Nekem az a feladatom, hogy a hangzást irányítsam, kordában tartsam, felépítsem a zeneművet a legjobb tudásom szerint. Az, hogy milyen a nemek aránya, nem befolyásol. Nem azt mondom, hogy csukott szemmel vezényelek, de mindez nem hat a munkára, sőt még talán a hangzásra sem. Finnországban sok helyütt már a tubát is nő fújja, a Turku Filharmonikus Zenekarnál a három harsonásból kettő hölgy.

- Első diplomáját mint gordonkaművész kapta. Kedves hangszere, a cselló milyen rendszerességgel tud helyet kapni a színpadon a karmesterpálca mellett?

- Jurij Szimonov mondta nekem, hogy „Tibor, ha nem teszed le a csellót, nem leszel nagy karmester". Ő szeret szélsőségesen fogalmazni, hatalmas mester, de talán ebben az egyben nem lesz igaza. Igenis meg tudom őrizni azt a tudást, amit hangszeresként szereztem! Novemberben például Csajkovszkij Rokokó variációit adom majd elő egy olyan koncerten, ahol az V. szimfóniát és Dohnányi Szimfonikus perceit dirigálom. A hangverseny a pécsi Kodály Központban és a budapesti Művészetek Palotájában is elhangzik. Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy a gyakorlásra periodikusan tudok időt szakítani, épp ezért kifejlesztettem egy speciális technikát, amivel nagyon gyorsan vissza tudok kerülni a megfelelő színvonalra.

- A nyár utolsó napján nyílt meg Helsinki új zenepalotája, a Musiikkittalo. Volt már lehetősége megtekinteni?

- Fél éven belül koncertem is lesz ott, de szeptember utolsó hetében jártam már ott, amikor a Sibelius Akadémia karmesterkurzusán taníthattam. Szeretném, ha a közös munka egyik eredménye az lenne, ha a Pannon Filharmonikusok renoméja a nemzetközi koncertéletben is megnőne és ez a kiváló pécsi zenekar is felléphetne ebben a csodálatos épületben.