A két szervezet számos közös produkcióban dolgozott már együtt, illetve a Pannon Filharmonikusoknak a fővárosi kulturális intézmény megnyitása óta bérletes koncertsorozata van a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

„Zenekarunk közel 210 éve őriz és közvetít olyan értékeket, amelyek az emberiség közös kulturális örökségének jelentős, alapvető alkotórészei.

A puszta megemlékezésen túl azonban szerencsés, ha a tárgyi és szellemi örökség felmutatása, a felhalmozott tudás ápolása és továbbadása mellett figyelmet szentelünk annak is, hogy az aktuális jelenben, a mai kihívások között valójában mit jelent ma a kultúra, annak „művelése” és ápolása. Érdemes megvizsgálni, hogyan alakul át a modernkori úgynevezett „kultúrafogyasztás”, milyen kihívások elé állít bennünket, alkotó embereket. Ezen belül különösen nehéz és izgalmas kérdés az, hogy a klasszikus zenei hagyományok mire köteleznek bennünket”  – nyilatkozta Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója.

Varga Gilbert (Fotó/Forrás: PFZ)

Az emléknap kapcsán 1823-ig kell visszalépnünk az időben, ez év január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén egy nagyobb kéziratcsomag részeként, ennek emlékére először 1989. január 22-én tartották meg a magyar kultúra napját. Mindig más hangsúlyokkal, de hosszú évek óta ezen a napon művészeti, kulturális rendezvényeket tartanak országszerte, illetve adnak át a magyar kultúrával, előzőleg pár évig az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat. 1985-ben egy zongoraművész és kulturális diplomata, Fasang Árpád vetette fel az e napról való megemlékezés ötletét.

Bánfalvi Zoltán, a zenekar koncertmestere, a Capriccio – szóló csellóra és szimfonikus zenekarra című művét Bogányi felkérésére írta 2016-ban, ennek bemutatójára kerül most sor. Magát a darabot éjszakánként komponálta az elfoglalt édesapa-muzsikus, és kislánya éjjeli álmairól szól. A cselló hatalmas hangterjedelmét, színgazdagságát, virtuozitását és többszólamú játékmódját aknázza ki a mű, a darab stílusa neoromantikus, számos utalással a jazzre és a filmzenére, a zenekar a szólistával egyenrangú partner, annak zenei anyagát inkább kiteljesíti, mintsem kíséri. Bánfalvi darabja tehát egy nagyzenekarban aktívan dolgozó, klasszikus zenei muzsikus-szerző modern műve.

Bánfalvi Zoltán és Bogányi Tibor próbál (Fotó/Forrás: PFZ)

Az estet az időben visszalépve, egy Magyarországon viszonylagosan kevéssé ismert zeneszerző (egyben zongoraművész, zenepedagógus és népzenekutató), a Bartók és Kodály szellemi örökösének tartott Veress Sándor Threnos – in memoriam Bartók Béla című műve nyitja. Veress a Bartókot, Kodályt követő magyar zeneszerző-nemzedék széles látókörű, nemzetközileg is elismert képviselőjének számít, fontos tanítványa és kollégája Bartóknak és Kodálynak. 1945-ben, Bartók halála után mások mellett őt is felkérték, hogy komponáljon zeneművet az alkotó emlékére. A lassú karakterű, felettébb melankolikus zenekari darab erőteljes letargiát és elhagyottság érzetet közvetít, nem Bartókot, az örök értékű etalont szemléli, sokkal inkább a hiányát énekli meg, egy véres borzalmak közepette romba döntött Magyarországot.

Bartók Béla Divertimento című műve szerepel következőként az est műsorán, amelyet a Bázeli Kamarazenekar karmesterének felkérése készített a zenekar számára. A vonószenekarra készült mű eredetileg a concerto címet kapta volna, de Bartók végül a divertimento (szórakoztató zene) megjelölést alkalmazta, bár az elnevezés valamelyest félrevezető, hiszen a mű komolyabb mondanivalóval rendelkezik, mint a puszta szórakoztatás, ugyanakkor ez a megnevezés rokonná teszi a bécsi klasszikus kamarazenekari művekkel is. A harmadik tétel mutatja leginkább a divertimento-jelleget táncosságával, szerenádokra emlékeztető szelíd vidámságával.

Közös kulturális örökségünk másik hatalmas, örökérvényű alakja, Kodály Zoltán Galántai táncok című műve zárja a zenei programot. Kodály 1933-ban már a Psalmus hungaricus, a Székely fonó, a Háry János és a Marosszéki táncok sikerei után felkérésre komponálta ezt a művét, a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulójára. Kodály ekkor már világosan ismerte és terjesztette a magyar népzene és a verbunkos zene eredetének és ősiségének eltérését, és jelentős erőfeszítéseket tett, hogy magyar zeneként az autentikus magyar népzenét ismerjék a 18-19. századi prímások zenéje helyett. Ennek ellenére a Galántai táncok éppen  a hajdani galántai virtuózoknak állít emléket: azon magyar zenészeknek, akik a Filharmóniai Társaság alapításának idején a maguk helyén és a maguk tudásával szolgálták a magyar zenekultúra ügyét.

A korlátozások ellenére kapcsolatban maradhatnak a zenekarral és muzsikájával továbbra is természetesen a honlapján (www.pfz.hu), a kisfilmeket és sok-sok zenét kínáló zenei Youtube csatornáján, élő közvetítései segítségével, valamint a közösségi médiában.