Klasszikus

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

2019.11.10. 22:20
Ajánlom
Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról. FRISSÍTVE!

Amikor nyáron a Kaposfest történetéről írtam cikket, nem tudtam, Ön azonban már igen, hogy nem fogja folytatni. Mi áll ennek a döntésnek a hátterében?

Először is hadd kezdjem azzal, hogy nagyon büszke vagyok a Kaposfestre. Úgy érzem, maradéktalanul elvégeztük munkatársaimmal azt a szervezési és lebonyolítási munkát, amit egy világszínvonalú fesztivál megkíván. Vedres Hajni vezetésével a legjobb szakemberekkel dolgozhattam, fantasztikus csapatmunka folyt tíz éven keresztül. Persze, egy ilyen igényes közönséget kiszolgálni nem is annyira munka volt számunkra, mint kiváltság. Óriási potenciált jelentett a fesztivál számára a kezdetektől, hogy Kokas Katalin, Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetőkkel nagyon magas színvonalat tudtunk nyújtani a közönségnek, és ebben Kaposvár város önkormányzata és a kulturális kormányzat is partner volt, akik látták a fesztivál értékeit.

Mégsem akarja folytatni?

Az az igazság, hogy ez része volt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral kötött megállapodásunknak. Amikor tavaly nyáron elvállaltam a zenekar megújítását, abban maradtunk, hogy a tizedik Kaposfest után energiáim nagy részét az kamarazenekarra fogom fordítani. Ezzel együtt pedig úgy éreztem, félgőzzel nem szabad egy ilyen magas szintű projektet csinálni, az méltatlan lenne a fesztivál színvonalához. Ezért puhatolózni kezdtem tavasszal, érdekelné-e a mostani művészeti vezetőket a fesztivál megöröklése.

A hetekben kaptam végleges választ, hogy szívesen viszik tovább a rendezvényt, azonban más néven, kicsit más koncepcióval.

kaposfest-2019-200644.jpg

X. Kaposfest (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Megszűnik tehát a Kaposfest brand?

Úgy tűnik, igen. Az utóbbi években a Kaposfest az egyik legértékesebb kulturális branddé vált, ugyanakkor azt is el kell fogadnom, ha az új vezetők új elképzelések mentén kívánják folytatni a rendezvényt. Nem érezném helyesnek, ha ebbe beleszólnék.

Vannak értesüléseim az utódja személyéről.

A fesztivált Várdai Istvánnak adtam át. Abba, hogy ki lesz a fesztiváligazgató, én már egyáltalán nem vagyok illetékes.

Sok dudás volt egy csárdában?

Nem gondolom, szerintem jól voltak leosztva a szerepek. Ők művészeti vezetői voltak annak a fesztiválnak, aminek én társalapítója és igazgatója.

Ha visszatekint a Kaposfest elmúlt tíz évére, milyen lényeges pontjait emelné ki?

Az első a kezdeti bátorság. Kokas Katalin szakmai víziója nagyon merész volt, ilyen jellegű rendezvény akkoriban még nem volt Magyarországon. Mivel évekig a saját tulajdonommal feleltem a fesztivál pénzügyi biztonságáért, komoly anyagi rizikót is futottam, ezért számomra a másik fontos pont az volt, amikor miniszterelnök úr személyesen vállalt rá garanciát 2012-ben, hogy a kormány – Kaposvár Önkormányzatával együtt – támogatni fogja a Kaposfestet. A harmadik csúcspont pedig Baráti Kristóf és Várdai István érkezése a művészeti vezetői posztra.

Feladata egy kormányzatnak, hogy egy ilyen fesztivált támogasson?

Ezt nem merném így kijelenteni, hiszen a kormányzás ennél sokkal komplexebb dolog, de az tény, jelenleg annyi pénz van a kultúrában, mint még soha. Ha a zenei életet nézem, akkor főleg: mutasson nekem még egy kétmilliós várost, ahol kilenc zenekar működik állami pénzből! Ez egy kegyelmi állapot, de mindig azt mondom, nem szabad erre hosszútávon számítani. Jöhet egy kormányváltás, egy gazdasági krach, vagy bármilyen egyéb tényező, ami miatt háttérbe szorulhat a kultúra finanszírozása.

Kérdés, hogy hogyan osztják el azt a pénzt.

Most nem erről beszélek, hiszen harmincöt éve vagyok ezen a pályán, és ez mindig is probléma volt azoknak, akik az aktuális kormányzattal nem szimpatizáltak – ilyen a dolog természete.

Bár, pont a zenei életben láthatóan nincs igaza annak, aki a pénz elosztása mögött politikai ambíciókat vél felfedezni.

A fesztiválok kapcsán is hasonló a helyzet: mindenki egyetért, hogy elképesztő mennyiségű fesztiválunk van, és most már komoly kérdés, vajon dolga-e a kormányzatnak minden fesztiválkezdeményezést támogatni. Jelenleg úgy látom, ha valakinek ma Magyarországon van egy épkézláb ötlete kulturális fronton, kap rá pénzt.

Jobb, ha először egy fesztivál megmutatja, hogy van létjogosultsága, ahogy az a Kaposfest esetében történt?

Inkább úgy fogalmaznék, egy állami pénzből finanszírozott fesztivál nem az önmegvalósítás terepe, a fesztivál mögött létre kell tudni hozni egy sokszereplős érdekhálót. Ha egy fesztivál egyszerre sokak érdeke, az azt jelenti, hogy szükség van rá. A Kaposfest a kiváló koncertek mellett már a harmadik évben megkapta a „Dél-Dunántúl Turizmusáért” díjat, mivel komplex projektként tekintettünk az ügyre, amelynek turisztikailag is hasznot kell hoznia a térség számára. Ugyanígy fontos volt a környékbeli vállalkozások fejlesztése is, melynek révén elértük, hogy míg az első fesztiválon egy darab helyi beszállítónk volt, a tizedik évben már ötvennégy.

A Kaposfest utáni teendői közé tartozott a Liszt Ferenc Kamarazenekar ügyvezetői pozíciója. Most azonban lemondott. Miért?

Óriási impulzus volt a Kaposfest átadására az, hogy elfogadtam a Liszt Ferenc Kamarazenekar felkérését...

Eszerint Önt keresték meg az ügyvezetői poszttal?

Igen. Ez egy többéves történet volt, de korábban nem tudtam vállalni a zenekar igazgatását. 2018 nyarán látszott, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar szakmailag és anyagilag is komoly gondokkal küzd, ezért azt mondtam, ha ki tudok találni egy koncepciót, amiben én is hiszek, akkor jövök.

Válságkezelés volt tehát. De nem tervezte ilyen rövidnek a kalandot, ugye?

Szeptember elején munkába álltam, és azt mondtam,

számomra egyetlen eredmény elfogadható: ha a világ öt legjobb produkciója közé vissza tudom vinni a zenekart. Mert ott a helyünk. Mert ez a zenekar Rolla János vezetésével már ott volt.

Megkérdeztem a kulturális kormányzattól, ha kidolgozok egy ötéves tervet a zenekar megújítására, szándékukban áll-e annak támogatása, ők pedig bátorítottak. Október közepén leadtam a koncepciómat, májusban pedig megjelent a Közlönyben, hogy megkaptuk a pénzt, amit kértem. Tavaly ősszel óriási kedvvel álltam neki a munkának, megújítottam a zenekar koncertstruktúráját, aminek részeként például Martha Argerich is koncertet vállalt Budapesten, új, nemzetközi promóteri hálózatot építettem ki, akik az eddigi gázsi háromszorosáért vállalták a zenekar eladását, és olyan koncertprogramokat állítottam össze, melyek iránt három földrészről jeleztek komoly érdeklődést.

De, amit ennél sokkal fontosabbnak tartok: művészeti vezetőként is sikerült új lendületet adnom az együttesnek. Jó hangulatú, de nagyon hatékony próbáink voltak, a tagokban óriási energiák szabadultak fel, és a próbák előtti kis tréningalkalmakon több zenekari tag is megfogalmazta, hogy nem emlékszik, voltak-e valaha ilyen jó hangulatú próbák, amelyek ugyanakkor mindenkiből kihozzák a maximumot. Én magam akkor nyugodtam meg, amikor a sokadik próba után teljesen spontán módon megtapsoltak a zenekar tagjai.

Óriási öröm volt bennem, hogy meg tudok csinálni úgy egy kamarazenekart, hogy az a közönségnek és a tagoknak is jó.

bolyki-foto-mohai-balazs-140758.jpg

Bolyki György (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Eddig minden nagyon szép, de miért került sor a kenyértörésre?

A megállapodásunknak részemről egyetlen feltétele volt: megbízási szerződés alapján, kizárólag a saját produkciós cégemmel, a saját stábommal dolgozom, és senki nem szól bele a munkámba.

A zenekar segítését felvállaló alapítvány a megbízóm, de nem leszek az alkalmazottuk, hiszen kétségkívül jószándékú segítői a zenekarnak, de nem szakemberek, ami ugye abból is látszott, hogy nem tudták megállítani a zenekar teljes ellehetetlenülését. Fizetést sem kértem, jutalékért vállaltam a zenekar teljeskörű menedzselését és azt, hogy évente kétszer mindenre kiterjedően beszámolok az alapítványnak a munkámról. Óriási volt az öröm, hogy milyen korrekt és mindenki számára előnyös megállapodást kötöttünk, és nem is volt probléma, amíg a kétmilliárd forintos kormányzati támogatás ténye ki nem derült. Ezután azonban a kuratórium elnöke először úgy kezdett viselkedni, mintha kollégák lennénk, majd később, mintha a főnököm lenne. Persze, ilyenkor törvényszerűen következnek a hozzá nem értésből fakadó hibák, amelyek végül teljesen ellehetetlenítették a munkámat.

Ekkor állította választás elé a zenekart: vagy ön marad, vagy a kuratórium elnöke.

Igen. Mivel a kormányzat úgy ítélte meg a zenekarnak a támogatást, hogy a nevem ott van a papíron, mint aki vállalta, hogy a zenekart visszaviszi a világ élvonalába, minden felelősséget vállalok azért, amit teszek, de azt nem vállalom, hogy mások tönkreteszik a munkámat. Túl nagy feladat és felelősség a Liszt Ferenc Kamarazenekar újraépítése ahhoz, hogy elbírja nem szakemberek személyes ambíciót – legalábbis én ezért nem vállalom a felelősséget. Azt gondolom, megadtam a kuratórium elnökének a kulturált távozás lehetőségét, de ő fontosabbnak gondolta a saját jelenlétét a projektben, mint az enyémet, így hát lemondtam. Sajnálom, mert noha az elnök minden bizonnyal kiváló jogi szakember, szerintem most nem rá van szüksége a zenekarnak – de ez már nem az én ügyem. Mindamellett nem tartom kizártnak, hogy fogok még dolgozni a zenekarral, hiszen soha ne mondd, hogy soha.

És most mihez kezd?

Először is, kicsit összeszedem magam, mivel távozásom után a kuratórium elnöke levélben közölte: sem szóban, sem írásban nem született olyan megállapodás, mely alapján akár csak egy fillér is járna nekem – így megtudtam, hogy egy évig ingyen dolgoztam a zenekarnak, sőt az idén szeptemberig gyakorlatilag fizetésképtelen projektnek megelőlegezett több tízmillió forint szervezési költségnek is kb. csak a harmadát kaptam meg. Most tehát ügyvédeknek kéne kiperelni az egész zenekar által elismert megállapodásunk alapján nekem járó pénzt, de egyelőre nem veszi be a gyomrom, hogy az egyik legnagyobb példaképemnek tartott Rolla János alapítványával pereskedjek.

Az élet azonban nem áll meg, sőt! Most fejeztük be Szakcsi-Lakatos Bélával közösen írt egész estés operánkat, amit mihamarabb szeretnénk színpadra állítani, miközben vezetem a keresztény könnyűzenével foglalkozó Szikra-projektet is, amelyben alkotóknak, előadóknak segítünk abban, hogy profi szinten műveljék ezt a területet.

A cikket frissítettük a Liszt Ferenc Kamarazenekar reagálásával. A közleményt az interjú végén találja!

Ezekkel nincs teleplakátolva a város, a Klasszik Reggelivel viszont igen.

Igen, ez talán a legizgalmasabb projektem. Ez egy munkanapokon reggel 7-től 10-ig tartó műsor a Klasszik Rádióban, amelyet azért hoztunk létre Horváth Gergely barátommal, mert azt tapasztaljuk, hogy vagy „gatyaletolós”-intrikus műsorok, vagy politikai műsorok közül választhatnak a hallgatók, valódi, értékes kultúrával ebben a „drive-time”-nak nevezett idősávban nem foglalkozik senki.

Dehogynem, a Muzsikáló reggel.

Az egy nagyon értékes műsor, ami a kultúra egy szeletére, a klasszikus zenére fókuszál. Mi a kultúrát szélesebben értjük, jóval szélesebb palettáról válogatunk, a zenétől a színházon és gasztronómián át a sportig. Minden olyan értéket igyekszünk felmutatni hallgatóinknak, ami egy kultúrára fogékony, 21. századi embernek az életében szerepet játszik. Sajnos, a magyar társadalom egy jelentős része – önhibáján kívül – kulturálisan még hiányosságokkal küzd, ami egyszerűen történelmi adottság.

Rengeteg család volt elzárva az értelmiségi élettértől, mert az elvtársak úgy gondolták, aki nem megbízható kommunista, az nem való az értelmiségi pályára – az én nagypapám például több diplomás tanárként szenet lapátolt a vasútállomáson.

Ezekben a családokban óriási lemaradások keletkeztek, amit nem lehet egy generáció alatt behozni. Ahol maradt energia, képesség és szándék az újrakezdésre, most nő föl az első generáció, amely már szüleitől láthatta, mit jelent értékes kultúrafogyasztónak lenni egy társadalomban. Mi mindazokhoz szeretnénk szólni, akik szeretnék életük szerves részévé tenni a legszélesebb értelembe vett kulturális élményeket, legyen szó történelmileg nehezebb helyzetű háttérből érkezőről, vagy könnyebb sorsúról. Szeretnénk aktív részvételükkel felépíteni – Nényei Pál szavaival élve – egy új kulturális nemességet, azt ne mondjam, arisztokráciát. Ez a célunk és küldetésünk a Klasszik Reggelivel.

FRISSÍTÉS - 2019.11.12. 12:00

A Liszt Ferenc Kamarazenekar közleménye:

A Liszt Ferenc Kamarazenekar megütközéssel fogadta az interjúban szereplő, a valóságnak nem megfelelő állításokat, de tekintettel a helyzet jogi vonatkozásaira az együttes egyelőre nem kíván érdemben reagálni a kijelentésekre.

Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy Bolyki György 2019. június 30-a óta nem áll jogviszonyban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

Számunkra megnyugtató, hogy a zenekar életében sok pozitív változás történt és történik, amelyekről hamarosan a nyilvánosságnak is beszámolunk.

A fejlécképen Bolyki György a kaposvári Szivárvány Kultúrpalota lépcsőjén. Fotó: Kaposfest.

„Az évad utolsó fellángolása” – Kaposvár kócos fesztiválja tíz éves

Kapcsolódó

„Az évad utolsó fellángolása” – Kaposvár kócos fesztiválja tíz éves

Kócos fesztiválnak indult, az is maradt, hiszen ebben rejlik a szépsége. A jubiláló Kaposfest részben visszatekint az elmúlt évtizedre, az biztos, hogy itt idén nagyon jól érezheti magát az ember. Már ha szereti a kamarazenét. És miért ne szeretné?

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Fidelio Tours

Több mint félszáz program a Zempléni Fesztiválon

Komolyzenei és jazzkoncertek, színházi és irodalmi estek, kiállítások mellett családi és gasztronómiai kínálat várja az érdeklődőket augusztus 14. és 23. között.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Zenés színház

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.
Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.
Klasszikus ajánló

Megvan az idei Kaposfest teljes programja

Augusztus 16–19. között megújult arculattal érkezik a 11. Kaposfest – Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetésével. Az idei esemény időtartamában ugyan rövidebb, de annál színesebb lesz.