Sir Georg Solti: Emlékeim

"Ahogy a délutáni napfényben őseim sírjánál álltam, később pedig egy dombról letekintettem a Balatonra, hatvan év után először ismét úgy éreztem, hogy tartozom valahová. Rájöttem, hogy Magyarország újra elfoglalta helyét Európában - a határok eltűntek. A szarvas hazatért, agancsa immár átfér az ajtón - mert amíg távol volt, az ajtó magasabb és szélesebb lett".

Solti György történetet írt: saját életének lineáris krónikáját. Könyvében a XX. század zenei élete bomlik ki - abban a valójában, amelyben Solti látta és hallotta. Írása (túl saját életének meséjén) egy már lezárult kor emlékműve: „egy élet regénye” vagy még inkább egy élet színműve, amely se nem tragédia, se nem komédia.

Kérdésünk: Ki az a magyar zeneszerző, akinek sírja mellett – a világhírű karmester utolsó kívánságának megfelelően – örök nyugalomra helyezték Solti Györgyöt? (Kérjük, a zeneszerző teljes nevét adja meg, és válaszát ne foglalja mondatba!)