A fiatal Szokolay 1947-ben kezdte zenei tanulmányait a legendás Békés-Tarhosi Énekiskolában. Leveleiben részletesen beszámolt élete alakulásáról Orosházán élő családjának. A háború utáni évek nehézségeivel küzdő család és iskola hétköznapjait ismerheti meg az olvasó a derűs, tanulságos, szívhez szóló olvasmányból, Szokolay közvetlen stílusában.

Az első opusokat néhány heti zongoratanulás után komponálta a tarhosi diák. Zene-Bona címmel a CD-n elhangzó művek kottája is kiadásra került. A zeneszerző személyes hangvételű levelei, csakúgy, mint első művei, egy zseniális gyermek lelkivilágát tárják elénk.

Szokolay Sándor (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

Szokolay Sándor legközelebbi családtagjait bízta meg életműve gondozásával. A családi vállalkozás küldetése Szokolay Sándor zeneszerző életművének feldolgozása, közreadása. A kiadó elsődleges célja a kották digitalizálása, kiadása. A megjelenő kiadványok rendhagyónak tekinthetők, nem csak a zeneszerető közönséghez szólnak, hanem mindenkihez, a mindenkor jelenlévő nagybetűs Emberekhez.

Kapcsolódó

"meg úgy... na..."

A Bősze Ádám Zenei Antikváriumba nap mint nap érkeznek nemcsak egyszerű használt kiadványok, hanem olyanok, amelyek mögött egy-egy érdekes történet lapul. A Fidelio.hu sorozatában egy Szokolay Sándor által dedikált kottát mutatunk most be. MAGAZIN

A kötetben kilencvenöt, 1947-1957 között keletkezett levél került publikálásra. Kilencvenhárom levél a zeneszerző édesapja, Szokolay Bálint hagyatékából maradt fenn, két levelet pedig Szokolay Sándor első zongoratanára, a kilencvennyolc éves Sípos Éva őrzött meg.

Hogy is kezdődött? Levelek a diákévekből. Szokolay Sándor levelei.

Szokolay Bálint saját álma megvalósulását látta fia zenei tehetségének kibontakozásában. Apa és fia holtig tartó barátsága a zenén keresztül mélyült el. Szokolay Bálint életében nem beszélt a gondosan összegyűjtött és biztonságban őrzött levélgyűjteményről. Halálát követően, 1997-ben kerültek elő a rendkívüli dokumentumok.

Szokolay Sándort meghatotta a különleges atyai örökség, és a váratlan találkozás gyermekkori emlékeivel.

A visszatekintésnél mégis jobban foglalkoztatta a "időből kipattanó jelenidejűség", hiszen szüntelenül az alkotás lázában égett. A családi archívum becses kincse az életmű rendezése folyamán, 2012-ben keltette fel leánya, Orsolya érdeklődését, ezt követően fogalmazódott meg a kiadás gondolata.

A leveleket olvasva a zenei tanulmányok kezdetétől a diploma megszerzéséig követhetjük nyomon Szokolay Sándor zeneszerzővé válásának útját. Nyolcvanöt levél a középiskolai években keletkezett. A zeneakadémiai időkből csupán tíz levél maradt fenn.

A Kodály módszert elsők között megvalósító iskola nemcsak Szokolay pályáját alapozta és határozta meg. Egy sor neves magyar művész, zenetanár, pedagógus, zeneszerető és értő fiatal került ki az intézmény kötelékéből. A "tarhosi szellemiség" egy életre szóló útravalóval szolgált. Az iskolában töltött időszak kulcsfontosságú élmény Szokolay életében, megnyilatkozásaiban rendszeresen visszatérő fejezet a tarhosi emlékek felidézése.

Hogy is kezdődött? A könyvhöz egy CD is tartozik, amelyen Boros Misi Szokolay-műveket játszik

A zeneszerző fiatalkori leveleinek közreadása önmagában is kuriózum. Szokolay különleges világáról mégis zenéje árulja el a legtöbbet. A művek megszólaltatásához nem véletlenül esett a kiadó választása a rokonlelkű, rendkívüli tehetségű, szintén középiskolai évei elején járó fiatalemberre, Boros Misire.

Szokolay Sándor zenei tanulmányait viszonylag későn, tizenhat évesen kezdte. Bámulatosan gyorsan fejlődött az inspiráló környezet hatására és három év tanulás a után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol már tárt karokkal fogadták. Pályája nagyon gyorsan ívelt felfelé, több nemzetközi zeneszerzői versenyen nyert díjat. Utolsó levélben 1957-ben a Moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón aratott sikeréről számol be, ahol első díjat nyert.

A könyv akár egy mesebeli történet is lehetne, amikor a család legifjabb tagja a helyét nem igazán találja. Végül elhagyja otthonát, hogy szerencsét próbáljon, majd sok megpróbáltatás után mégis magára talál, és élete célhoz ér!