Aki eddig ódzkodott a zongorák látványától, annak most alkalma nyílik szerelembe esni ezekkel a gyönyörű hangszerekkel, mert ahány tervező, annyiféle módon láttatja ezt a korántsem oly esetlen formájú bútordarabot. Magunk is megelégednénk bármelyik nyertes kivitellel a majdani szalonunkban…

A Bösendorfer Piano Design Award 2006-ot Barry J. Hewson, a Sankt Pölten-i New Design University dékánjának moderálásával egy nemzetközi dizájnerekből és zongorakonstruktőrökből álló zsűri döntései alapján ítélték oda. A 2006-os pályázat meglepően nagy visszhangot keltett, a pályázók tömege a szakmai döntőbizottságot is meghökkentette. Európán kívül Amerikából, Oroszországból és Ázsiából egyaránt sok pályázó nevezett erre a nem hétköznapi versenyre. Az öt fős zsűri munkájában a Porsche designfőnöke, egy akusztikus szakember, egy brit dizájnkonzultáns és két hangszertervező, köztük a Bösendorfer részéről Ferdinand Bräu vezető konstruktőr vett részt.

A zsűri öt kategóriában ítélt oda első díjat: a Professzionális kategóriában az Edelweiß Industrial Design Edge című terve nyerte el a legnagyobb elismerést a hangszer klasszikus és szigorú vonalvezetésével, a zongora méltóságának átgondolásával és újszerű formába öltöztetésével. A díjnyertes formaterv kompromisszum nélkül képes átadni a zongora magas minőségének érzetét olymódon, hogy nem szakad el a Bösendorfer tradicionális vonalvezetésének hagyományaitól.

Az Innovációs kategóriában Thomas Dorsch (Németország) munkája nyerte az első díjat utazózongora-tervével. A Reiseflügel Flight 214 meghökkentően funkcionális ládadizájnja egy érdekes probléma megoldási lehetőségét vetette fel a gyár konzulensei számára. továbbgondolásra.

Az Első terves alkotók közül Stefan Konrad (Ausztria) Gonzales fantázianevű, görögdinnyére emlékeztető billentyűs kompozíciója aratta a legnagyobb tetszést. A fiatal tervezők számos további formaálmot produkáltak, melyek közül feltétlenül említésre érdemes további három osztrák tervezőiroda munkája: a Serenité fantázianevű modell az Element Design csapatának műve, míg a Float a GP designpartners tervezőasztaláról került le. Mindkét modell a Professzionális kategóriában pályázott, harmadikként pedig az első terves Michael Kogelnik kapott elismerést Ikarus című design-tervével.

A hangszerterveken kívül a résztvevők feladatként választhatták az akusztikai tér megtervezését is. Ebben a műfajban két kategóriát hirdettek meg: az egyik a koncerttér, a másik az otthoni zenélés helyszínének kialakítása volt. Előbbinek Giheiji Nakamura (Japán) Kiyora című terve lett a nyertese, egy rendkívül letisztult, ún. “Lounge”-tér kialakításával, amely főleg szállodák közösségi tereinek kialakítására jellemző. A lépcsőzetes színpadszerkezet akusztikailag jól kiemeli a zongora hangját, és a térszervezés logikája, a hangvetők esztétikája meggyőzte a zsűrit, hogy a legérettebb tervvel állnak itt szemben. Rainer Roth (Ausztria) egy intimebb teret választott, amely ugyancsak szállodákban létező térformát modellezett, lévén a lobby a kisebb, főleg esti beszélgetésre, kisebb társasági összejövetelekre alkalmas vendéglátó tér. Az itt használt hangszer zömmel a bárzongora szerepét tölti be, a helye ennek megfelelően illeszkedik bele a tér struktúrájába.

A formatervezési verseny eredményei mutatják, hogy nem üresedett ki a hangszerkészítés. Reményeink szerint hamarosan a magyar tervezők is beszállhatnak ebbe a nemes küzdelembe – erre biztatjuk formatervezői közösségeinket.

A design-díjak teljes dokumentációja az alábbi honlapon olvasható.