„Számára a zene nem enigma, nem rejtély, nem kód, hanem anyanyelv. Nem azért, mert Érdi játéka hibátlan vagy mindig tökéletesre csiszolt. Sokkal ösztönösebb képességről tesznek tanúbizonyságot interpretációi: a természetes megszólalás könnyedségével bánik a hanggal, ezáltal a lehető legközelebb hozza a zenét a hallgatókhoz”
– ezt írtam pár éve Érdi Tamás egyik koncertje után, s ezt máig tartom. A zongoraművészről Kocsis Zoltán jóval korábban fogalmazott meg hasonlót, amikor ezt mondta:
Sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek. Az ő játékában, bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném mondani, hogy chopini mértékkel lehetne ezt a képességet mérni.
Érdi Tamás a Hungarotonnál megjelent lemezén Beethoven három zongoraszonátáját halljuk: az opusz 2-es f-mollt, az opusz 27-es cisz-mollt (Holdfény) és az opusz 31-es d-mollt (Vihar).
Beethoven 1827-ben hunyt el Bécsben, Ignaz Bösendorfer pedig a következő évben alapította meg zongoragyárát ugyanitt. De miért érdemes Beethovent Bösendorferen játszani, ha a zeneszerző értelemszerűen nem találkozhatott ilyen hangszerrel? A zongoragyártó a hangzás kialakításában azonban a korabeli bécsi ideának kívánt eleget tenni, amelynek viszont immanens lényege volt Beethoven zenéje. Nem véletlen, hogy ahogy Érdi Tamás, úgy sok más művész is a nehezebben kezelhető, drágább Bösendorfert választotta Beethovenhez.
A művészt, aki a napokban ünnepli 40. születésnapját, legközelebb a Festetics Palotában, december 13-án 19 órától hallhatja a közönség, a koncerten orosz programot játszik. December 28-án 40. születésnapját ünnepli Balatonfüreden, az Anna Grand Hotel dísztermében adandó koncertje. Január 19-én Balog Józseffel ad közös koncertet a Müpában Mozart, Beethoven és Schubert műveiből.
A lemez adatlapját a Hungaroton honlapján találja. Hallgasson bele a Holdfény-szonáta híres lassú tételébe!
hírlevél
