- Kicsit furcsa, hogy kereskedelmileg "használja ki" ezt a jeles évfordulót.

- Nem hiszem, hogy kihasználásról, esetleg kizsákmányolásról lenne szó. Az antikvár szakma, a régi, ritka kiadványokkal való kereskedés nem egyenlő például a rágógumi-importtal, amelyben a kereskedő „x" forintért vásárol, „y"-ért pedig elad, és „z" a haszna. Persze ott is megbújik némi ügyeskedő tudás a tranzakció mögött, de például Liszttel kapcsolatban sokkal nagyobb szakmai ismeretre van szükség. Nem mondom, hogy ez nem üzleti vállalkozás, de fontos értékmegőrző küldetése is van. Gondoljon csak bele: rokona talál a padláson egy ládányi kottát, és Önnek akarja ajándékozni. De Ön gitáros, csak ritkán zongorázik, hát mit csinál?! Felhívja ismerősét, betelefonál a zeneiskolába, esetleg eladásra kínálja a Vaterán? Lehet. Még ha ki is próbálja mindezeket, hamar rájön, hogy minimális a kereslet, s csak ott állnak a kották a lakása közepén, amíg a felesége nem mondja azt, hogy most már elég! Itt jön a képbe a szakértő, aki el tudja mondani, mit érnek a kották, hogyan s miként lehet belőlük pénzt csinálni? Nem feltétlenül ma. Hiszen sokszor tapasztalom, hogy az „eladóknak" nincs szükségük pénzre, egyszerűen csak útban vannak a dobozok. Ilyenkor kiválogatom az anyagból azokat, amelyeket érdemes félre rakni, azokat, amelyeknek ára van, illetve az olyan kiadványokat, amelyeket tényleg oda kellene ajándékozni valakinek. A mostani Liszt-aukcióra évekkel ezelőtt kezdtem készülni. Sokan három-négy esztendeje várnak arra, hogy a tételeik árverésen mérettessenek meg. Úgyhogy kihasználásról szó nincs, antikvárius nélkül bizony sok kiadvány a kukában végezte volna be sorsát.

- Azt gondolnám, hogy Liszttől eredeti dokumentumot már nagyon nehéz „beszerezni".

- Egyáltalán nem így van. Böngésszen csak kicsit a neten és rájön, még mindig kaphatók például Liszt-kéziratok. Két-három kattintás és az öné. Persze, ha van elég pénze. Ahhoz viszont, hogy valaki tervszerűen gyűjtsön, már sok idő és szakmai ismeret kell. A mostani árverést is lehetett volna úgy irányítani, hogy csak a legmagasabb árú, szinte megfizethetetlen Liszt-dokumentumok kerüljenek kalapács alá. De nem ez volt a cél. Inkább arra törekedtem, hogy a lehető legszélesebb körből válogassam a katalógus anyagát. Nem "csak" Liszttől származó kották, könyvek, kéziratok találhatók a listában, hanem olyan értékes dokumentumok, amelyek a legnevesebb Liszt-kortársakhoz köthetők. Ha csak a fotográfiákat nézzük: Liszt eredeti fényképe mellett a Cosima köré fonódó férfiak közül van itt eredeti Bülow- és Wagner-fotó is. Akit tényleg érdekel ez a korszak, az „szembesülhet" az eredetileg Liszt-barátnak, majd a legádázabb ellenségnek számító Clara és Robert Schumann, vagy Joachim József eredeti dokumentumaival, de akár az olyan igaz barátnak, mint gróf Zichy Gézának saját kézzel írt leveleivel is.

- Volt-e valami tervszerűség a katalógus összeállításában?

- Szerencsére egy antikvárius mindig ki van szolgáltatva a véletlenszerűségnek. Nem készíthet túlságosan tervszerű katalógust, bár Liszt személye már önmagában is magához vonzott és el is taszított bizonyos tételeket. Soha nem örülhetek maradéktalanul, mert egy antikváriumi, vagy árverési jegyzékből mindig hiányzik valami. Milyen jó lenne például a Hexameronból első kiadást találni és árverezni, vagy éppen megtalálni egy fontos Liszt-mű eredeti kéziratát. Jó lenne, de szinte lehetetlen. Éppen ezért a lehetőségekhez mérten kell a legszínvonalasabb katalógust összehozni. Szerénytelenség ide, vagy oda: a mostani jegyzékre sokáig büszke leszek.

- Ön szerint Liszt mit szólna egy ilyen árveréshez?

- Frappáns kérdés, amire csak őszintén tudok válaszolni. Nem hiszem, hogy túlságosan örülne neki, hiszen nem a liszti szuvenírek, hanem az általa írt zene az igazán lényeges. Ettől függetlenül örömmel vitatkoznék vele, és azt hiszem, hathatós érvekkel bizonyítanám be, hogy emlékének megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy akár csak kézjegyét is ne tekintsük felbecsülhetetlen értéknek.