Klasszikus

Bruckner üres teremben

2005.02.26. 00:00
Ajánlom
Koncerten ennyire üresnek még nem láttam a Nemzeti Hangversenytermet. Holott azt gondolnám, Bruckner 9. szimfóniája önmagában is elég ritka műsorszám ahhoz, hogy többeket érdekeljen. A Rádiózenekar Mahlerben már bizonyított a tél elején – Szimonovot meg a nagy formák dirigensének ismerjük. A két Mendelssohn-darab pedig kimondottan népszerű zene. A jegyeladási kudarc hosszútávon sokak számára figyelmeztető lehet – én azonban most csak a zenével szeretnék foglalkozni.

A Hebridák-nyitány első felében mélyen egyetértettem azokkal, akik inkább otthon maradtak. Az előadás unalmas volt, s a zenekar sem szólt elég szépen ahhoz, hogy belefeledkezhessünk a gyönyörködésbe. Különösen a rezek piano állásai voltak csúnyák, a trombiták ilyenkor rendre berekedtek, a vonóskari hangzás pedig nem volt elég puha párna a fúvóskar alatt. Többen leírták már, hogy a terem a mélyebb szólamoknak inkább kedvez, én viszont sokadszorra is úgy találom, nem mossa össze a hangokat a mély fekvésben sem. Hogy a csellók szebben szóltak, mint hegedűk, az talán inkább azzal függhet össze, hogy szigorúbban betartották a vonásnemeket – nem egyszer figyeltem a prímre, ahol olykor össze-vissza kaszálás volt látható és hallható is; kár lenne az ilyesmit a teremre kenni. A nyitány második felében aztán Szimonov kellő lendületet diktált (igaz, kissé váratlanul, minden átmenet nélkül), így a darab íve végső soron megvalósult, és a fortékban a zenekar is szebb összképet mutatott.

Mendelssohn Hegedűversenyében Szabadi Vilmos volt a szólista. Ismét az akusztikával vagyok kénytelen foglalkozni, de ezúttal felmentőleg: nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a Nemzeti Hangversenyteremben többször tapasztaljuk, hogy a szólisták eleinte inkább biztonsági játékra, tempókra törekszenek, igazán csak a versenyművek harmadik tételében mernek játszani – meg kell ugyanis szokniuk a hangzást, és egy ilyen érzékeny teremben ez csak a közönség jelenlétében lehetséges. Szabadi is kissé iskolásan muzsikált az első tételben. Szimonov minden apró részletre figyelt, igazán mestermunka volt, ahogy vezényelt, látványra. A kiemelt apró részletek, a megrajzolt belső dallamok azonban inkább koreográfiaként hatottak, zeneileg sokkal kevésbé volt meggyőző a megvalósításuk, pláne indokoltságuk. Különböző karmesteri iskolák vannak, Szimonov mindent mutat, de keveset, olykor túl keveset bíz a zenészre – hozzám közelebb áll a kevésbé szájbarágós vezénylés. Így el-elvesztünk a részletekben, minden túl eltervezettnek hatott – és ha a Hegedűverseny második-harmadik tétele Szabadi kezében meggyőzőbben is szólt, mint az első, a sok csipkétől a mű jelentéktelenebbé vált, mint amilyen valójában.

A szünet után következett a Bruckner-mű. Ezúttal is kiderült, milyen irdatlanul nehéz előadni e három tételes torzót, pláne ilyen első rész után. Nehéz: fizikailag is. A második tétel triójában határozottan a fáradtság jelei mutatkoztak. A 9. szimfónia hosszútávfutás. Aki tíz kilométert fut, nem árt, ha olykor Maratonnal edz – ennek a hiányát éreztem a zenekarnál. Az első tételben ugyanis olykor csodaszép megszólalásoknak voltunk tanúi, s ha a nagy ívek itt sem igazán álltak össze, az nem annyira a zenekar, mint az összefogottságra talán nem eléggé ösztönző karmester hibája volt. Az első tétel mégis magában hordozta a nagy, méltó előadás ígéretét, különösen az áttetszően sokszólamú hangzásnak, a helyes szólamarányoknak, a jól kiemelt részleteknek köszönhetően. Szimonovra igazán sokmindent lehet mondani, de azt az ellenségei sem állíthatják, hogy nehéz lenne a kezére játszani – a második tétel elején a klarinétoknak mégis sikerült. És innentől egyre több volt a kisebb-nagyobb baki, a vonóskari összevissza játék. Bruckner mellbevágó modernsége így is érvényesült – az átütő erő jobban, a fájdalmas szépség jóval kevésbé. Bevallom: így aztán magam is elfáradtam a mű és a hangverseny végére.

A számos szép részlet, megvalósult előadói ötlet ellenére tehát inkább csalódás volt a Rádiózenekar hangversenye. Épp azért, mert úgy éreztem: kicsivel több munkával igazán nagy hangversenyt adhattak volna. „Az az átkozott kapufa” - szokták mondani a focisták. De nem ők a példaképeink.

(2005. február 23. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem; A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertje; Mendelssohn: Hebridák - nyitány; e-moll hegedűverseny; Bruckner: IX. szimfónia; km.: Szabadi Vilmos (hegedű); vez.: Jurij Szimonov)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Könyv

Bartis Attilának adják a Bartók Imre által visszautasított Térey-díjat

Ezzel az író lesz a 45. Térey-ösztöndíjas, miután Bartók nem kívánt élni az ösztöndíj kínálta lehetőséggel - közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Zenés színház

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Nicola Benedetti is fellép a Grammy-átadón

A skót hegedűművész is ott lesz január 26-án az egyik legnagyobb zenei díj átadóján. Az is lehet, hogy kap valamit.
Klasszikus hír

Bionikus kesztyűben újra képes zongorázni a brazil zongoraművész

Több mint 20 év után ismét képes mindkét kezével zongorázni Joao Carlos Martins brazil zongoraművész, Johann Sebastian Bach zenéjének egyik legnevesebb előadója.
Klasszikus hír

Tabea Zimmermann brácsaművész az idei Siemens-díj nyertese

Az elismerés nem csekély, negyedmillió eurós pénzjutalommal is jár.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kraszna László klarinétművész, tanár

Halálhírét a Snétberger Zenei Tehetség Központ közölte, ahol az utóbbi években tanított. Korábban az Állami Hangversenyzenekar művésze volt, ő alapított a Budapesti Klarinétegyüttest.
Klasszikus Nők a zenében

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.