Klasszikus

BTF-napló

2014.03.29. 00:14
Ajánlom
A Tavaszi Fesztivál első hat estéjének mindegyikén elmentem valamelyik koncertre. A BTF programjairól a Fidelio naponta közöl kritikákat, ennek a cikknek nem ez a célja, hogy ezeket ismételje, sokkal inkább élménybeszámoló kíván lenni, mely néhány apróságra felhívja a figyelmet.

Mindig szubjektív, kinek mi tetszik, és ekkora dömpingben az is, mit választ. Voltak soványabb évek, amikor ez bizony kevesebb fejtörést okozott - tehát nem ezeket az időket szeretném visszasírni.

Maximálisan egyetértek azzal a tendenciával, mely szerint a nyitókoncert nem külföldi sztáregyüttesre épít, hanem „hazaiból" mutat be összművészeti produkciót. Idén a lassan valódi világhírre emelkedő Pannon Filharmonikusok, illetve a Szegedi Kortárs Balett kapta meg a rangos lehetőséget. Ha figyelembe vesszük a hosszú szüneteket (melyből kettő is volt, s melyek egyikében elég udvariatlanul paterolták ki a közönséget a teremből), indokoltnak tűnik a hét órai kezdés - nekem mégis sikerült beidegződésből ½ 8-ra mennem, és nem voltam egyedül. Így a „Bartók-Richard Strauss-est" Straussáról nem mondhatok véleményt, a Táncszvitről pedig inkább csak zeneileg: emiatt igazán érdemes volt jelen lenni. A Müpában azonban új jelenséggel kellett szembesülnöm: hogy akusztikailag problémák voltak. Az árokból a zenekar nem szólt elég jól, s nem vélném, hogy Kovács Jánosnak tudható be a (pejoratív értelemben vett) operai hangzás. A Bartók terem hangolható, nyilván másképp kell beállítani, ha a zenekar nem a színpadon foglal helyet.

A hosszú átépítés után a címben nem, csak a programban szereplő Stravinsky-mű látványos és érthető koreográfiát hozott, mely a klasszikus és kortárs elemeket ötvözte. A zenei megvalósítás azonban inkább volt nevezhető unalmasnak, mint analitikusnak - a gyakorlott balettkarmester kicsit talán túlzottan vigyázott a táncosokra. A zenekar szép szólómegoldásai (fagott!) és összjátéka a tánccal együtt hozták meg az igazi összművészeti élvezetet.

Maxim Vengerov estjéről részletesen írtam. Itt csak a helyszínen lamentálnék egy kicsit - mintha a Zeneakadémia alulméretezett lenne egy Vengerov-koncerthez. No nem akusztikailag, ebből a szempontból örültem a helyszínnek: különösen a Mozart-hegedűversenyek személyességét sokkal jobban kihozza az intimebb terem.

A harmadik este, vasárnap éles váltással a hardcore modern zenébe csaptam bele. Az UMZE fellépésén is hosszú szünetek voltak, mint a megnyitón, de itt bőven volt szerepük, például hogy kiheverjük a művek okozta katarzist. Horváth Balázs magyarországi bemutatója talán épp emiatt alkalmasabb lett volna záró számnak, mint bevezetőnek: a rendkívül ötletes, de az angol művekhez képest inkább szórakoztató performansz alkalmas lett volna arra, hogy oldja a másik két miniopera feszültségét. Különösen Peter Maxwell Davies Mad Kingje után éreztem úgy, hogy bizony bennem is van egy küszöb, melyen túllépve elvesztem a talajt - persze a műnek alighanem ez is a célja. Nem Philipp György (egyébként elképesztően profi zenei és színészi játékot bemutató) ordításaira gondolok, nem a (szinte) nyílt színi nemi erőszakra vagy a (nem is szinte nyílt színi) vetkőzésre: nálam a hegedű szétverésénél szakadt a cérna, az ilyesmit Schilling Árpádnak is nehezen bocsátom meg. Zeneileg sokkal jobban tetszett George Benjamin Patkányfogója (Into the Little Hill), ahol ismét fantasztikus énekeseket kaptunk, Kozári Alinka és Károlyi Katalin személyében. Az egész estét azonban számomra a minden értelemben remekül játszó zenekar és rendíthetetlen karmesterük, Vajda Gergely tette feledhetetlenné. A BMC kitűnő helyszín az efféle előadásokhoz akusztikájában és atmoszférájában is, az elkötelezett közönség láthatóan odatalál és otthon is van, ami ennyi idő - egy év - után nagy szó.

Két klasszikus zenekari koncert következett: a Nemzeti Filharmonikusok születésnapi Bartók-hangversenye és a BBC crossover-estje. Előbbi volt a nagyobb élmény, noha ismét voltak bajaim az akusztikával. A látványos, de időnként - előadásában is - kissé kiszámítható Enescu-rapszódiában és Bartók III. zongoraversenyében a mélyvonósokat elnyelte a föld. Legalábbis a hangjukat. A 2005-ös megnyitó óta úgy érzem, hogy ebben a teremben a középre ültetett cselló- és bőgőszólam jobban szól, a hagyományos felülésben kiszorulnak az összhangból. Alighanem ez is állítható terem-akusztikailag, és a Manfréd-szimfóniára helyre állt az egyensúly, de ehhez további pultok kellettek. Nem hiszem, hogy nyolc cselló kevés lenne a Bartókhoz - igaz, itt a zongora is elkülönült a zenekartól, térben és hangtömegben is. Az egyébként ígéretes Fejérvári Zoltán hibátlanul szólaltatta meg Bartók kései opuszát, a Kocsis-Fischeren és Anda-Fricsayn nevelkedett recenzens viszont a második tételben erőteljesen unatkozott. Csajkovszkij byroni eposza aztán kellően jól szólt, és mindvégig fenn is tartotta a figyelmet, noha ez a zene szerkesztettségében aligha vethető össze Bartók klasszicizáló hattyúdalával. (Toscanini például húzott verzióban játszotta a Manfréd-szimfóniát, mellesleg remekül - amiről azt gondolom, hogy akinek nincs ideje Turgenyev, Leszkov vagy Tolsztoj nagyregényeire, az olvasson elbeszéléseket.)

58E08970-214F-448B-A4A4-BC79A0BDE6E4

Fejérvári Zoltán

A BBC előadásának summáját Mona Dániel kollégám remekül megírta, ezek tehát csak marginális jegyzetek. Már a Rossini-nyitányból hallatszott, hogy ha vannak is világvezető angol zenekarok, ez nem az. Grubinger zenei zsenije aztán nagyszerű szórakozást hozott, és kicsit sem érzem, hogy a püfölés lett volna a lényeg. Nála minden hangszer (a nagydob - vagy a mozgólépcső - is) úgy szól, olyan színesen, mint egy oboa vagy egy zongora. A művek közül Gruberé több elméleti érdekességet hozott (pl. poliritmia), és az is tény, hogy zajvédő fallal eleddig csak autópályák mentén volt szerencsém találkozhatni. Élvezeti értéke mégis a másik filmzenének, Keiko Abe rapszódiájának volt, de igazán Grubinger személye mentette meg e hagyományosabb és szebb zenét attól, hogy belesüppedjünk közhelyességeibe. Dvořák 7. szimfóniája - melyet máskor szeretni szoktam - széteső, túlírt műnek tűnt ebben az előadásban, bár szép megoldásokat - mindenekelőtt a fafúvók szólóit, illetve a sokszoros kóda finoman kimunkált hangzását - itt is hallhattunk.

Talán ha nagyobb élménnyel távozhattam volna, másnap lett volna erőm a VOCES8-ra, így azonbanegy kis pihenőt engedélyeztem magamnak. A Tavaszi Fesztiválnak - és a szubjektív naplónak - azonban nincs vége!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Vidnyánszky Attila: Vecsei H. Miklós a saját elképzeléseit is megvalósíthatja a Nemzeti társulati tagjaként

A Nemzeti Színház oldalán megjelent interjúban ismertette a következő évaddal kapcsolatos terveket Vidnyánszky Attila. Az intézmény vezérigazgatója saját Marx-rendezésének tervéről is beszélt.
Színház

Visszakérhetik vagy az alapítványnál hagyhatják pénzüket a Tompos Kátya gyógykezelését támogatók

A gyűjtést szervező Fábián Juli Emlékalapítvány közleményben tájékoztatta az adományozókat, hogy a színésznő halála után mi lesz a sorsa az általuk felajánlott összegnek.
Klasszikus

Koncerttel zárul az Eötvös Alapítvány mesterkurzusa

A hallgatók koncertjével ér véget június 15-én a BMC-ben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány Eötvös 80 című mesterkurzusa, amelynek tervezésében a márciusban elhunyt zeneszerző is részt vett még.
Színház

Összefogás indul a független színházakért és társulatokért

Támogatási kampányt indítanak és közösségi gyűjtést szerveznek a független színházak és társulatok finanszírozásának megsegítésére június 12-étől július 31-ig. Az eSzínház kezdeményezéshez elismert színészek, rendezők, írók és dramaturgok is csatlakoznak.
Plusz

Elmarad a zalai Margófeszt

A szervezők azzal indokolták a döntést, hogy elegendő támogatás hiányában nem képesek biztosítani azt a színvonalat és minőséget, amit a Margótól elvárhatnak a résztvevők.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Holokauszt-emlékkoncertet ad a Metrum Ensemble

A kamaraegyüttes a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából szervezett emlékév keretében lép fel a Rumbach zsinagógában. A műsoron szereplő művek közül több is az első alkalommal hangzik el Magyarországon.
Klasszikus ajánló

Koncerttel zárul az Eötvös Alapítvány mesterkurzusa

A hallgatók koncertjével ér véget június 15-én a BMC-ben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány Eötvös 80 című mesterkurzusa, amelynek tervezésében a márciusban elhunyt zeneszerző is részt vett még.
Klasszikus ajánló

Tizennegyedik születésnapját ünnepli az Anima Musicae Kamarazenekar

Páratlanul tartalmas és színes évaddal a háta mögött készül évadzáró születésnapi koncertjére a Zene Lelkéről elnevezett kamarazenekar. A hagyományokhoz híven idén is június 20-án, az Óbudai Társaskörben ünnepli e felejthetetlen napot az együttes.
Klasszikus hír

Átadták a Simándy Énekverseny díjait

Június 3. és 8. között rendezték meg a XII. Simándy József Nemzetközi Énekversenyt, a korábbi évektől eltérően Budapesten, az Eiffel Műhelyházban. A nagy hazai zenei intézmények vezetőiből álló zsűri öt kategóriában hirdetett győzteseket.
Klasszikus hír

Hat magyar versenyző jutott a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny élő fordulóiba

Nyolcvannégy fiatal énekes vehet részt szeptember elején a 6. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny élő fordulóin a Zeneakadémián. A továbbjutók közé dél-afrikai, ausztrál, koreai, thaiföldi és amerikai versenyzők is bekerültek.