Klasszikus

BTF-napló

2014.03.29. 00:14
Ajánlom
A Tavaszi Fesztivál első hat estéjének mindegyikén elmentem valamelyik koncertre. A BTF programjairól a Fidelio naponta közöl kritikákat, ennek a cikknek nem ez a célja, hogy ezeket ismételje, sokkal inkább élménybeszámoló kíván lenni, mely néhány apróságra felhívja a figyelmet.

Mindig szubjektív, kinek mi tetszik, és ekkora dömpingben az is, mit választ. Voltak soványabb évek, amikor ez bizony kevesebb fejtörést okozott - tehát nem ezeket az időket szeretném visszasírni.

Maximálisan egyetértek azzal a tendenciával, mely szerint a nyitókoncert nem külföldi sztáregyüttesre épít, hanem „hazaiból" mutat be összművészeti produkciót. Idén a lassan valódi világhírre emelkedő Pannon Filharmonikusok, illetve a Szegedi Kortárs Balett kapta meg a rangos lehetőséget. Ha figyelembe vesszük a hosszú szüneteket (melyből kettő is volt, s melyek egyikében elég udvariatlanul paterolták ki a közönséget a teremből), indokoltnak tűnik a hét órai kezdés - nekem mégis sikerült beidegződésből ½ 8-ra mennem, és nem voltam egyedül. Így a „Bartók-Richard Strauss-est" Straussáról nem mondhatok véleményt, a Táncszvitről pedig inkább csak zeneileg: emiatt igazán érdemes volt jelen lenni. A Müpában azonban új jelenséggel kellett szembesülnöm: hogy akusztikailag problémák voltak. Az árokból a zenekar nem szólt elég jól, s nem vélném, hogy Kovács Jánosnak tudható be a (pejoratív értelemben vett) operai hangzás. A Bartók terem hangolható, nyilván másképp kell beállítani, ha a zenekar nem a színpadon foglal helyet.

A hosszú átépítés után a címben nem, csak a programban szereplő Stravinsky-mű látványos és érthető koreográfiát hozott, mely a klasszikus és kortárs elemeket ötvözte. A zenei megvalósítás azonban inkább volt nevezhető unalmasnak, mint analitikusnak - a gyakorlott balettkarmester kicsit talán túlzottan vigyázott a táncosokra. A zenekar szép szólómegoldásai (fagott!) és összjátéka a tánccal együtt hozták meg az igazi összművészeti élvezetet.

Maxim Vengerov estjéről részletesen írtam. Itt csak a helyszínen lamentálnék egy kicsit - mintha a Zeneakadémia alulméretezett lenne egy Vengerov-koncerthez. No nem akusztikailag, ebből a szempontból örültem a helyszínnek: különösen a Mozart-hegedűversenyek személyességét sokkal jobban kihozza az intimebb terem.

A harmadik este, vasárnap éles váltással a hardcore modern zenébe csaptam bele. Az UMZE fellépésén is hosszú szünetek voltak, mint a megnyitón, de itt bőven volt szerepük, például hogy kiheverjük a művek okozta katarzist. Horváth Balázs magyarországi bemutatója talán épp emiatt alkalmasabb lett volna záró számnak, mint bevezetőnek: a rendkívül ötletes, de az angol művekhez képest inkább szórakoztató performansz alkalmas lett volna arra, hogy oldja a másik két miniopera feszültségét. Különösen Peter Maxwell Davies Mad Kingje után éreztem úgy, hogy bizony bennem is van egy küszöb, melyen túllépve elvesztem a talajt - persze a műnek alighanem ez is a célja. Nem Philipp György (egyébként elképesztően profi zenei és színészi játékot bemutató) ordításaira gondolok, nem a (szinte) nyílt színi nemi erőszakra vagy a (nem is szinte nyílt színi) vetkőzésre: nálam a hegedű szétverésénél szakadt a cérna, az ilyesmit Schilling Árpádnak is nehezen bocsátom meg. Zeneileg sokkal jobban tetszett George Benjamin Patkányfogója (Into the Little Hill), ahol ismét fantasztikus énekeseket kaptunk, Kozári Alinka és Károlyi Katalin személyében. Az egész estét azonban számomra a minden értelemben remekül játszó zenekar és rendíthetetlen karmesterük, Vajda Gergely tette feledhetetlenné. A BMC kitűnő helyszín az efféle előadásokhoz akusztikájában és atmoszférájában is, az elkötelezett közönség láthatóan odatalál és otthon is van, ami ennyi idő - egy év - után nagy szó.

Két klasszikus zenekari koncert következett: a Nemzeti Filharmonikusok születésnapi Bartók-hangversenye és a BBC crossover-estje. Előbbi volt a nagyobb élmény, noha ismét voltak bajaim az akusztikával. A látványos, de időnként - előadásában is - kissé kiszámítható Enescu-rapszódiában és Bartók III. zongoraversenyében a mélyvonósokat elnyelte a föld. Legalábbis a hangjukat. A 2005-ös megnyitó óta úgy érzem, hogy ebben a teremben a középre ültetett cselló- és bőgőszólam jobban szól, a hagyományos felülésben kiszorulnak az összhangból. Alighanem ez is állítható terem-akusztikailag, és a Manfréd-szimfóniára helyre állt az egyensúly, de ehhez további pultok kellettek. Nem hiszem, hogy nyolc cselló kevés lenne a Bartókhoz - igaz, itt a zongora is elkülönült a zenekartól, térben és hangtömegben is. Az egyébként ígéretes Fejérvári Zoltán hibátlanul szólaltatta meg Bartók kései opuszát, a Kocsis-Fischeren és Anda-Fricsayn nevelkedett recenzens viszont a második tételben erőteljesen unatkozott. Csajkovszkij byroni eposza aztán kellően jól szólt, és mindvégig fenn is tartotta a figyelmet, noha ez a zene szerkesztettségében aligha vethető össze Bartók klasszicizáló hattyúdalával. (Toscanini például húzott verzióban játszotta a Manfréd-szimfóniát, mellesleg remekül - amiről azt gondolom, hogy akinek nincs ideje Turgenyev, Leszkov vagy Tolsztoj nagyregényeire, az olvasson elbeszéléseket.)

58E08970-214F-448B-A4A4-BC79A0BDE6E4

Fejérvári Zoltán

A BBC előadásának summáját Mona Dániel kollégám remekül megírta, ezek tehát csak marginális jegyzetek. Már a Rossini-nyitányból hallatszott, hogy ha vannak is világvezető angol zenekarok, ez nem az. Grubinger zenei zsenije aztán nagyszerű szórakozást hozott, és kicsit sem érzem, hogy a püfölés lett volna a lényeg. Nála minden hangszer (a nagydob - vagy a mozgólépcső - is) úgy szól, olyan színesen, mint egy oboa vagy egy zongora. A művek közül Gruberé több elméleti érdekességet hozott (pl. poliritmia), és az is tény, hogy zajvédő fallal eleddig csak autópályák mentén volt szerencsém találkozhatni. Élvezeti értéke mégis a másik filmzenének, Keiko Abe rapszódiájának volt, de igazán Grubinger személye mentette meg e hagyományosabb és szebb zenét attól, hogy belesüppedjünk közhelyességeibe. Dvořák 7. szimfóniája - melyet máskor szeretni szoktam - széteső, túlírt műnek tűnt ebben az előadásban, bár szép megoldásokat - mindenekelőtt a fafúvók szólóit, illetve a sokszoros kóda finoman kimunkált hangzását - itt is hallhattunk.

Talán ha nagyobb élménnyel távozhattam volna, másnap lett volna erőm a VOCES8-ra, így azonbanegy kis pihenőt engedélyeztem magamnak. A Tavaszi Fesztiválnak - és a szubjektív naplónak - azonban nincs vége!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

75 éve halt meg Csortos Gyula - PORTRÉ

Hetvenöt éve, 1945. augusztus 1-jén halt meg Csortos Gyula, a két világháború közötti korszak egyik legkedveltebb magyar színésze, a Hyppolit, a lakáj című film főszereplője. 
Vizuál

Herceg a vasfüggöny mögül – Róna Viktor kiállítás

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállítását Róna Viktor balettművésznek szenteli.
Zenés színház

Először vezényel női karmester a Salzburgi Ünnepi Játékokon

A világ legnagyobb komolyzenei fesztiváljának, az idén százéves Salzburgi Ünnepi Játékok programsorozatának szervezői a koronavírus-járvány árnyékában számos biztonsági intézkedést rendeltek el a fellépők és a nézők egészségének megóvása érdekében.
Színház

Egy klasszikus és kortárs színházi társulat élete és hirtelen halála

Molière, Bulgakov, Szophoklész, Shakespeare művei, a szereplők improvizációi alapján készül és a jelen történéseire reflektál a Szentendrei Teátrum ősbemutatója, a Függöny. A rendező, Sardar Tagirovsky, arról is beszélt, hogy ami Molière korában történt, és ami most történik, aközött nincs nagy különbség.
Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.
Klasszikus ajánló

Megvan az idei Kaposfest teljes programja

Augusztus 16–19. között megújult arculattal érkezik a 11. Kaposfest – Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetésével. Az idei esemény időtartamában ugyan rövidebb, de annál színesebb lesz.
Klasszikus portré

Kortársai zenészként és orgonaszakértőként ismerték

Bárki viheti annyira mint ő, ha kitartóan gyakorol - vélekedett minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje. 1750. július 28-án halt meg Johann Sebastian Bach, aki más jelölt hiányában kapta csak meg a Tamás-templombeli állást.
Klasszikus hír

Ide hallgasson! – Új, miniatűr zeneművet írt Kurtág György

A 94 éves mester is csatlakozott Fekete-Kovács Kornél kezdeményezéséhez, és egy miniatűr elektronikus kompozíciót alkotott egy meglévő témára.
Klasszikus hír

Biatorbágy városának zenekara lett az Erkel Ferenc Kamarazenekar

A harmincöt éves együttes a jövőben a „Biatorbágy Hangja” címet viseli, és végre otthonra lelt a Pest megyei városban.