„Chiovini Márta művészcsaládba született nem sokkal Trianon után, 1928-ban. Édesapja, Chiovini Ferenc, későbbi Munkácsy-díjas festőművész volt, édesanyja, Wégling Irén, mint férje, szintén a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát festészetből. Chiovini Márta gyermekkora, az akkori Szolnoki Művésztelep kiemelkedő művészgárdája (Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf, Mattioni Eszter stb.) mellett telt el, mégis a zene vonzáskörébe került.
Első hegedűjét négyéves korában kapta édesanyjától, amit egy akkori játékbolt kirakatában látott meg.
Tanulmányait az Állami Bánffy Leánygimnáziumban kezdte meg Szolnokon, majd a második világháborúban menekülni kényszerültek szüleivel, először a román hadsereg elől Pestre, majd a szovjetek elől onnan Tiszapüspökibe. E vészterhes időben magántanulóként vizsgázott az akkori Zeneakadémián, majd 1948-ban férjhez ment dr. Aszódi Imre törvényszéki jegyzőhöz (későbbi lírai költőhöz). Két gyermeke született: Dr. Aszódi Gábor fizikus (1949) és Aszódi Mária operaénekes (1951). Ezekben az években a Szolnoki Állami Zeneiskola művésztanáraként oktatott.
Házassága 1955-ben megromlott, már ’56 tavaszán különváltak férjétől. Két évvel később 1957 februárjában próbajátékon felvételt nyert a Magyar Állami Operaházba. Az 1960-as évektől kezdett meredeken felívelni karrierje, a világ számos országában turnézott, például Japánban, Mexikóban, Dél-Amerikában és Európa csaknem összes országában. Eközben több világhírű karmesterrel dolgozott együtt: Kobajasi Kenicsiró, Lamberto Gardelli, Sir Solti György stb.” – foglalta össze Chovini Márta pályáját dr. Gábor Elemér plébános, az Esztergom-Budapesti Érseki Bíróság bírója.
Udvary Dezső festménye, amely Chiovini Mártát ábrázolja (Fotó/Forrás: Dr. Hatvani István Gábor)
„Számos díj fémjelzi munkásságát. Ezek közül a legbüszkébb a Legjobb Zenekari Művész díjra volt, amit kollégái szavazata alapján ítéltek neki oda 1986-ban.
A nagyzenekari játék mellett hattagú női együttesével évekig játszott Európa-szerte. A Chiovini vonósnégyes primáriusaként, majd egyéb formációkban – gyakran a 2003-ban, fiatalon elhunyt lányával, a koloratúrszoprán Aszódi Máriával – rendszeresen kamarazenélt.
De Chiovini Márta közel hetvenévesen, operaházi nyugdíjazása után sem tétlenkedett.
Szokatlan fordulattal nemcsak hegedű-, hanem énektanárként is elkezdett tevékenykedni, valamint aktívan részt vett édesapja hagyatékának ápolásában, és több könyvet is írt.
Az 1930-as évek elején Chiovini Ferenc megbízást kapott szülővárosa, Besenyszög Keresztelő Szent János születése-templomának új oltárképére. A festőművész Jézus megkeresztelésének jelenetében megörökített egy csodálkozószemű gyereket is: a saját kislányát. Ez az örök kíváncsiság vezethette Chiovini Mártát hosszú, dolgos életén át” – méltatta Chiovini Márta munkásságát Popa Gergely, a Magyar Állami Operaház zenekar-igazgatója és Danyilova Galina, a Magyar Állami Operaház koncertmestere és a művész barátja.
Chiovini Márta ravatala. A jobb oldalon látható festmény Chiovini Ferenc munkája, Chiovini Márta látható rajta, fiatal korában. (Fotó/Forrás: Dr. Hatvani István Gábor)
„Kemény asszonyt faragott belőle az élet, de amikor karrierje elején a mellette ülő koncertmester valamiért nem játszotta el az aktuális szólót, ő szemrebbenés nélkül átvette, és csak nekem mesélte évtizedekkel később viccesen: „Pistikém, the show must go on”. Ez volt ő, egy ember, aki beleállt a feladatokba, beleállt a kihívásba, akit éltetett a munka, a zene és családja, aki otthon ápolta lányát, mikor rákos lett, aki átvette a háztartást, és évekig főzött vejére és unokájára Mária halála után; aki még dédunokájának is tudott ebédet főzni tavaly szeptemberben, amiről ott lóg a kép Regő ajtaján.
Chiovini Márta az az ember volt, aki egy életen át édesapja árnyékban élhetett volna, de ehelyett nemhogy megtalálta saját útját, és eljutott szakmájában a csúcsra,
de aki Édesapja munkásságát büszkén, alázattal és a legnagyobb odaadással ápolta, nyitva tartva ajtaját bárkinek, aki szeretett volna többet tudni Feri bácsiról, a Szolnoki Művésztelepről vagy arról a korról. Márta sokszor mondta – ahogy első kiadványának címe is írja -, hogy „nagy idők tanúja voltam”...
Drága Nagymamám, ezeket az emlékeket, tudást és szemléletet egész éltedben megpróbáltad átadni környezetednek, bízom benne, hogy mindannyian eléggé fogékonyak voltunk rá, és megragadtunk minden pillanatot, hogy magunkba szívjuk. Utolsó utadra engedünk, és tudd, hogy élettanulságod példa lesz nem csak számunkra, de a következő generációk számára is, erről gondoskodni fogunk” – emlékezett meg a művészről unokája, Dr. Hatvani István Gábor.
A Bartók Rádió 2023. június 24-én 16:20-kor emlékezik meg Chiovini Mártáról és korán elhunyt operaénekes lányáról, Aszódi Máriáról.
Fejléckép: Udvary Dezső festménye, amely Chiovini Mártát ábrázolja (forrás: Dr. Hatvani István Gábor)
hírlevél
