Budapest 150 évvel ezelőtt vált hamisíthatatlan metropolisszá, s ekkor kezdett kialakulni a mai városkép is. Az egyesítést követően Európa legdinamikusabban növekvő és fejlődő városa lett, miközben a pezsgő kulturális élet és a híres-neves „pesti éjszaka” mellett nyüzsgő kávéházaink és színházaink, termál- és pezsgőfürdőink is világhírűek lettek. 

50 évvel később zenetörténeti jelentőségű eseménnyel ünnepelték az akkori neves évfordulót.

Dohnányi Ünnepi nyitánya három dallamot dolgoz fel: saját Magyar hiszekegy című kompozícióját, valamint két közismert melódiát, Egressy Béni Vörösmarty- és Erkel Kölcsey-megzenésítését: a Szózatot és a Himnuszt. Bartók a Duna menti népek népzenéjének motívumvilágából kívánt építkezni Táncszvitjében, végül azonban szlovák dallamot mégsem használt, egy arabos epizódot viszont igen.

Kodály Psalmus Hungaricusa Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárból készített fordítás-átiratát zenésíti meg, és az ellenségektől körülvett, szorongattatott ember Istenbe vetett hitét állítja példaként – Trianon után néhány évvel – a magyarság elé. 

A Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tenor szólistája, Horváth István az operaműfaj mellett az oratorikus repertoár területén is hatalmas tapasztalattal rendelkezik. A koncert vendégkarmestereiként a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, Vashegyi György mellett két másik nagyszerű, rangos zenekar, a Szent István Filharmonikusok és a Concerto Budapest dirigensei, Záborszky Kálmán és Keller András is pódiumra lépnek.

Fejléckép: Vashegyi György (fotó/forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)