Szakmai körökben Európa-szerte meglepetést keltett, hogy Trevor Pinnock – aki 1973-ban megalapította, majd számos, kiemelkedő jelentőségű lemezfelvételnek és élő produkciónak köszönhetően világhírűvé tette a The English Concert zenekart – a közelmúltban bejelentette, jövőre visszavonul az együttes irányításától. "Szerencsére semmiféle drámai vagy tragikus oka nincs annak, hogy ezt a döntést meghoztam” – mondja Trevor Pinnock. "Jó erőben vagyok, nincsenek betegségeim, nem vesztünk össze az English Concert-beli kollégáimmal, és nem untam meg a zenélést. Egyszerűen csak arról van szó, hogy harminc év óriási idő az ember életében és pályáján, s most szeretném lezárni ezt a korszakot, hogy a zenekarvezetés helyett több időm legyen csembaló szólókoncerteket adni, illetve más együtteseket is vezényelni. Elképzelhető, hogy vendégként néha-néha visszatérek az English Concerthez, de semmilyen módon nem akarok beleszólni utódom, a nagyszerű hegedűművész, a nálam jóval fiatalabb Andrew Manze munkájába.”
Az English Concertet a legutóbbi budapesti hangversenyen alig néhány muzsikus képviselte. Nem is zenekari, hanem kamaraestet adtak: triókat, kvartetteket játszottak Vivaldi, Piatti és Johann Sebastian Bach kompozícióiból. Aki nem zeneértő, akár azt is gondolhatná, hogy a budapesti fellépést nem vették komolyan, egyfajta "hakninak” tekintették, s ezért jöttek ilyen kevesen. Pedig szó sincs erről: mint Trevor Pinnocktól megtudtuk, az együttes három évtizedes praxisa alatt gyakran megtörtént, hogy különböző kamarazenei formációkban – duóban, trióban, kvartettben, kvintettben – játszottak, de előfordult a másik véglet is, amikor egy-egy oratórium előadásakor két-három százan voltak a színpadon. "Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom, létezik egy sajátos szemlélet- és közelítésmód, amit a világ hangversenyéletében az English Concert honosított meg, s ez teljesen független attól, hogy éppen hányan játszunk végig egy-egy programot. A mostani budapesti koncerthez hasonló, kamarazene-jellegű fellépések egyébként mindig nagyon fontosak voltak számunkra, mert így az együttes tagjai szinte szólistaként is kipróbálhatják magukat, ami nagy mértékben hozzájárul fejlődésükhöz.”
A harminc év történetét áttekintve Trevor Pinnock kiemelt néhány mérföldkövet, amelyek hosszú időre meghatározták az együttes további tevékenységét. "Az első időben nagyon nehéz volt föltárni a korhű hangszereken történő előadás rejtett titkait, s közel kerülni a remekművek lényegéhez” – vallja Pinnock. "Ha azt mondom, hogy napi huszonnégy órában, talán még álmunkban is ezen gondolkoztunk, nem járok messze az igazságtól. Az első fontos mérföldkő Bach Brandenburgi versenyeinek új szemléletű előadása volt: itt találtunk rá arra az útra, amelyen kisebb-nagyobb kirándulásoktól eltekintve mindmáig haladunk. Ugyancsak fontosnak érzem a Händel concerto grossóiból készült lemezfelvételünket, aztán Carl Philip Emmanuel Bach újrafelfedezését, végül pedig a Haydn- és Mozart-szimfóniák ugyancsak merészen újszerű megközelítését. Ezek azok a produkciók, amelyekről én – akit maximalistaként ismernek – is azt mondom, hogy letettünk valamit az asztalra.”
Az elmúlt egy év különösen eseménydús volt az English Concert életében. 2001-ben egy ritkán hallható Händel-opera, a Tamerlano megszólaltatásával keltettek feltűnést, együttműködésben a hallei Händel-fesztivállal és a párizsi Théatre des Champs- Élysées társulatával. Pinnock szerint az előadás sikeréhez Jonathan Miller "rendkívül látványos, de ugyanakkor a zene törvényszerűségeit maximálisan tiszteletben tartó” rendezése is hozzájárult. Az elmúlt szezonban turnéztak az Egyesült Államokban, Dél-Amerika több országában és a Távol-Keleten, idén pedig világszerte bemutatják Bach egyházzenéjének két kimagasló alkotását, a János-passiót és a Karácsonyi oratóriumot. "A passió és az oratórium megszólaltatása olyan élmény számomra, amit már nem lehet felülmúlni. Ez is arra intett, hogy most kell elköszönni” – mondja Trevor Pinnock. A János-passió és a Karácsonyi oratórium előadásai mellett egy "igazi” búcsúkoncertet is tervez, amelyre meghívta a másik leghíresebb európai csembalóművészt és "régizenészt”, a holland Ton Koopmant.