Klasszikus

BummBummCsatt

2014.03.28. 12:24
Ajánlom
„Ez az!” – tört elő az izgatott kiáltás egy hölgyből, mikor Martin Grubinger hosszas trillázás után megütötte a záróhangot. Óriási ováció, hatalmas jókedv, frenetikus ráadás: március 25-én az osztrák ütőművész és a BBC Filharmonikusok a Művészetek Palotájában koncertezett. KRITIKA

A koncertnek két hagyományos zenekari mű adott keretet, ám a helyes megfogalmazás inkább az, hogy a hangverseny magját két, ütőhangszeres szólóra írt darab képezte. Muszáj szót ejteni a látványról. Az angolosan kimért zenekart még a spanyol temperamentumú Juanjo Mena karmester sem tudta felélénkíteni. S hogy mennyire befolyásolta az együttes teljesítményét a zenéhez való semlegesség? Hamarosan erre is kitérek,

de épp most robban be a színpadra egy kölyök! Fekete trikójának ujja feltűrve, csuklóján karóra, szája fülig ér...

Martin Grubinger az első pillanattól a közönség kedvence lett. Állítgatta kicsit a marimba magasságát, megtörölte kezét, és

felnéz a karmesterre: kezében verők, szemében csillogás... Ez a srác élvezi, amit csinál! Minden egyes hangot megszívlel, simogatja azokat a hangszereket. Ezek nem ütőhangszerek, hanem Grubinger lágy érintésre muzsikáló partnerei. Minden impulzusnak előzménye és kicsengése van: kerek mozdulatok kísérik a hangokat. Gyönyörűen kong az a marimba...

Grubinger magyarországi debütálása H. K. Gruber Rough Music című darabjával kezdődött. A „zajongás", a „durva ricsaj" valóban megvolt, a kompozíció igencsak kaotikus. A produkció kevésbé nyújtott zenei élményt, sokkal inkább az ifjú osztrák kísérőzenével ellátott hangszerbemutatójának tűnt. A marimbán, a dobon, a cintányérokon és az üstdobon kívül kolompok, vibraflexek és sípok is megszólaltak.

Nicsak, mint egy gyerek, akit beengedtek a dobok mögé játszadozni! Vigyorogva rázza a fejét, néz ide-oda, csapkod, amerre lát. De jó fele lát... Változatos hangzást produkál, kihasználja a hangszerek minden porcikáját. Hopp, most eltorzul az arca; tud komoly is lenni. Szenvedély, élvezet, professzionalizmus...

A nagydob grandiózus pontot tett a darab végére. A kicsit vicces, felettébb szórakoztató, virtuóz attrakció szemvillanás alatt veszedelmes, sokkoló, elkeseredett (és még sorolhatnám), de legfőképp extatikus dobolásba váltott át. Grubinger átfordult az üstdoboktól a nagydob felé, és

vicsorogva üti azt az óriást. Zeng a terem, izzik a levegő. Széles, egyre szélesebb mozdulatok. Tátámm-tátámm... A lélegzet eláll, a pulzus felpörög. Tátámm-tátámm... Katarzis. Feledtet és felülír mindent, ami eddig történt!

A szünet előtt a japán Keiko Abe marimbára és zenekarra írt Prism Rhapsody című műve hangzott el. Grubinger bemutatta, milyen érzéki hangszer a marimba. És hogy milyen ritmikus... meg zengő... no meg erőteljes... A lehelet-lágyan megkondított hangoktól az egykezes-háromverős hármashangzatokig mindent prezentált. Mindezt egy harmonikus és melodikus mű keretében. Ügyesen felépített darab: elérzékenyültünk egy ütőhangszer hangjától, majd olyan virtuozitást kaptunk, melynek hatására kitört a már említett „Ez az!

A közönség nem is sejtette, hogy amire jegyet váltott, az igazán csak ezután következik. Grubinger negyedszer is visszajött meghajolni, és

hozat egy kisdobot. Jó Ég! Ez egy cirkuszi mutatvány! A háta mögött dobol, ráejti a verőt a membránra, ahonnan visszapattan, eszelős gyorsan perget. Ne... leguggol, úgy üti a vállára támasztott verőt. Örülök, hogy a hangverseny nem csupán effélékből állt, de feledhetetlen élmény!

Természetesen a ráadás lenyűgözte a közönséget. Azt a közönséget, amelynek egy része a virtuózt jött meghallgatni, és fogalma sem volt a klasszikus koncertélet „szabályairól", a tételek közti tapstilalomról... De eljött, hogy meghallgassa Grubingert, és csatolmányként egy Dvořák-szimfóniát is kapott. A helytelen taps bosszantó, de a tény, hogy hozzájuk is eljut Rossini és Dvořák, ennél sokkal fontosabb.

Nem beszéltünk még a zenekarról; nem véletlenül. A Rossini-nyitányt tisztességesen, de emlékezetes pillanat nélkül játszották. Grubinger mellett - logikus lenne - nem rájuk terelődött a figyelem. Ám a koncert második felében lett volna alkalmuk kibontakozni, mégsem tették. Savanyú játékuk még csak technikailag sem mondható tökéletesnek: sorozatos belépési pontatlanságok, alulintonált fúvósok, lagymatag, érzéketlen hegedűvonások. A csellisták és a rezek kitűntek az együttesből, de számomra ők sem tudták megmenteni a produkciót. Igaz, a VII. szimfónia talán nem a legizgalmasabb választás, de ennél azért érdekfeszítőbben is el lehet muzsikálni... A szűnni nem akaró tapsban jómagam Grubingert ünnepeltem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Folytatódik a vita az SZFE körül, ezek a legújabb fejlemények

Megszólalt a kinevezett kuratórium két tagja, az egyetem diákjai videóban válaszoltak.
Zenés színház

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Gál Erika mindkét karaktert elsőrendűen hozza, azonban az egyik sokkal közelebb áll hozzá. Beszélgetésünkben azt is elmondta, melyik. Az operaénekes azt is bevallotta, hogy keveset ácsingózik az újságírók figyelmére. Ezt azonban egyáltalán nem bánja.
Színház

Színházi összefogás a koronavírus terjedése ellen

A Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság részvételével egyeztettek a budapesti teátrumok a nézőket és a színházakat érintő ajánlásokról.
Klasszikus

Az idei Arcus Temporum „házhoz megy”

A Pannonhalmi Főapátság kortárs művészeti fesztiváljának hangversenyeit élőben is közvetítik az arcustemporum.com oldalon, augusztus 21-23. között.
Zenés színház

„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente – a nemcsak itthon, de világszerte is ismert és népszerű bariton – nem először alakítja egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán címszerepét. Ezúttal augusztus 19-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Co-Opera 2020-as bemutatójában, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett produkcióban kelti majd életre a magyar történelem egyik legismertebb alakját. Az operaénekessel a közelgő premier kapcsán többek között arról is beszélgettünk, mennyire érzi közel magához a kősziklaként helytálló, hazájához és királyához hűséges nemes karakterét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Az idei Arcus Temporum „házhoz megy”

A Pannonhalmi Főapátság kortárs művészeti fesztiváljának hangversenyeit élőben is közvetítik az arcustemporum.com oldalon, augusztus 21-23. között.
Klasszikus ajánló

„Fellélegzés” – Rövidesen indul az 5. Fesztivál Akadémia Budapest

Augusztus 20-tól rendezik meg az idei Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) koncertsorozatát a Zeneakadémián, a BMC-ben, a Hagyományok Házában és más helyszíneken. A rendezvényre több mint hatvan kiváló magyar művészt hívott meg Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezető. A „Fellélegzés” címet viselő fesztivál teljes programja elérhető a rendezvény honlapján, a hangversenyekre megkezdődött jegyértékesítés.
Klasszikus ajánló

Madarász 70 – A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye

Madarász Iván zeneszerző három műve kerül terítékre szeptember 4-én a Pesti Vigadó csodálatos termében.
Klasszikus ajánló

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.
Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.