Klasszikus

C-dúrtól C-dúrig

2007.02.05. 00:00
Ajánlom
Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, hogy bizonyos Wolfgang Mozart születésnapját az év melyik napján ünnepeljük. Amilyen dérrel-dúrral ülte meg a világ, s használta ki a zeneipar az apja által szerényen és objektíven csak "salzburgi csodának" nevezett fiatalember 250. születésnapját tavaly január 27-én, úgy léptünk át szinte észrevétlenül a 251. évfordulón.

Ezzel persze nem az évfordulók fetisizálása mellett török lándzsát, hiszen éppen eléggé idegesítő, hogy a magyar média kulturális maradványaiban olykor mintha az évfordulók jelentenék az egyetlen lehetséges szerkesztési elvet, mégis sajnálatos, hogy a többség számára csupán kivételes alkalom volt 2006, és csak néhány zenész számára jelent minden év "Mozart-évet".

Ilyen zenész Schiff András is, aki a Capella Andrea Barcával, a barátaiból Mozart-művek előadására verbuvált zenekarával jellemző módon éppen tavaly nem járt Mozart születésnapja környékén Magyarországon. Két évvel ezelőtt, január 25-én, még a Művészetek Palotája próbaidőszakában mutatkozott be együtt a zenekar és névadója három Mozart-zongoraverseny előadásával, míg a tavalyi évet – Magyarországon legalábbis – átadták az ünneplő seregnek, hogy aztán idén, három nappal a jeles dátum után, január 30-án újra megmutassák a magyar közönségnek, miért érdemes Mozartot játszani, s ami ettől nem elválasztható, miért érdemes zenélni – s végső soron miért érdemes élni.

Közismert, hogy Schiff András számára egy koncertműsor összeállítása tudatosan végiggondolt kompozíciós munka, s ezt a mostani koncert programja is nagyszerűen illusztrálta, ideértve a méltán megérdemelt siker nyomán eljátszott két ráadásszámot is. A koncertet a Mozart-életmű egyik legismertebb darabja, a K 467-es C-dúr zongoraverseny nyitotta, majd Schiff András a zongoraszéket karmesteri pulpitusra cserélte, és elvezényelte az azonos hangnemű fiatalkori darabtól (K 183) a "nagy" jelzővel méltán megkülönböztetett g-moll szimfóniát (. 550). A C-dúr zongoraverseny és a g-moll szimfónia között nemcsak az a kapcsolódási pont, hogy Mozart szívesen állított párba dúr és moll hangnemű darabokat, és hogy konkrétan e két hangnem találkozására is több példa található a Mozart-életműben (g-moll és C-dúr szimfónia, K 550-551; g-moll és C-dúr vonósötös, K 515-516), hanem az is, hogy a zongoraverseny nyitótételének egy pontján megjelenik az a jól ismert, szívbemarkoló kisszekund-motívum, amely a szimfónia főtémájaként még azt is sikerrel élte túl, hogy a Mozart-kultusz – afféle végső csapásként – mobilcsengőhanggá transzformálta.

A koncert második része megtartotta az első félidő drámai hangvételét, de visszatértünk a C-tonalitáshoz: a K 491-es c-moll zongoraverseny, Beethoven egyik legkedvesebb Mozart-műve hangzott el. A ráadások ezúttal a drámai hangvételt vetették el, és a tonalitást őrizték meg: két C-dúr darab következett. Schiff András karmesteri pálcával a kezében tért vissza a színpadra, becsukta a zongora billentyűzetének fedelét, és meglehetősen élénk tempót diktálva elvezényelte a "Jupiter"-szimfónia felfoghatatlanul sűrű zárótételét, amivel nemcsak a koncertet nyitó, jupiteri csillogású és erejű C-dúr zongoraversenyre utalt vissza, hanem a g-moll szimfóniára is, amennyiben a "Jupiter" csupán bő két héttel keletkezett később, mint a "nagy g-moll", és a felszíni különbségek ellenére számos közös vonás kapcsolja őket egymáshoz.

Bevallom, hogy számomra ez már sok volt, s bár tudom, hogy Schiff nem szereti megkímélni közönségét a komoly szellemi próbatételektől: a két zongoraverseny és a g-moll szimfónia után alig-alig tudtam követni a Mozart-életmű legkáprázatosabb intellektuális tűzijátékát, a különböző témákon bemutatott pirotechnikai mutatványokat és kóda bachi mércével is megdöbbentő komplexitású fúgáját. Ezért is hatott megkönnyebbülésként a második ráadás. Mint egy pillekönnyű, de megfelelően érett sajt, amely a remekül felépített, ám könnyűnek semmiképp nem nevezhető vacsora végén elcsitítja a bélbolyhokat – így hatott Schiff zongorajátékában Mozart alig néhány perces, aprócska C-dúr darabja, az élete utolsó évében üvegharmonikára írott C-dúr adagio (K 356/617a).

Ami a művek előadását illeti: Schiff ragyogó formában volt, az együttes pedig valóban a világ legjobb szólistáiból áll. És Schiff kezében a zenekar éppúgy szól, mint a zongora: minden tökéletesen kidolgozott, olykor különleges részletek szólalnak meg, amelyekről utóbb kiderül, hogy a kottában valóban ott állnak, csak az előadói hagyomány kevéssé vette őket figyelembe; polifon szakaszoknál olykor az ellenszólam és nem a téma kapja a jelentősebb hangsúlyt, s így került például reflektorfénybe a g-moll szimfónia nyitótélében a visszatérés kezdetén a fagottszólam és az egész koncerten nagyszerűen játszó fagottos, Klaus Thunemann. S ha őt említem, nem hagyhatom említés nélkül a fafúvós szekciót, akik a legalább annyira a számukra, mint a zongorista számára komponált c-moll zongoraversenyben lenyűgözően játszottak: mintha egyetlen hangszer szólt volna, amelyben a három vagy négy szólam mégis önálló életet tudott élni. Különösen, de meggyőzően szólt, ahogyan a C-dúr zongoraverseny lassú tételének kezdetén a pulzáló triolák szinte egybeolvadtak, és hallatlanul szellemes Eingangokat – improvizált felvezetéseket – játszott Schiff a mű harmadik tételében. Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy Schiff személyében újabb, zongoristából fokozatosan karmesterré váló művészt kell-e látnunk, s ha igen, hogyan vezényel. Az első kérdést eldönti majd az idő, a másodikat pedig jelentéktelenné teszi, hogy csodálatosan szól a zenekar a keze alatt. Ha ez a hangzó végeredmény, tőlem akár vezényelhet Schiff András rosszul is.

(2007. január 30. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest): Schiff András és a Capella Andrea Barca hangversenye; Mozart: C-dúr zongoraverseny, K 467; g-moll szimfónia, K 550; c-moll zongoraverseny, K 491)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Vizuál

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.
Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.