A tapasztalt felhasználók körében jól ismert az intelem, mely szerint az Interneten kalandozni csak akkor érdemes, ha a cég fizeti, vagy ha az ember tudja, mit keres. Ellenkező esetben órákig tartó bolyongásra és komoly számlákra lehet számítani.

Vegyünk egy egyszerű példát! Tudjuk, hogy úgynevezett komolyzenei kiadvány meglehetőst korlátozott számban, vagy drágán, vagy sajátos terjesztéssel létezik a hazai piacon. Az érdeklődőben felcsillan a remény, a Net gyógyír lehet minderre. Ha keresőkkel próbálkozunk, ki kell találnuk a megfelelő keresőszót. Klasszikus zene? Barokk zene? Opera? Ez mind-mind csak része annak, amire kíváncsiak lehetünk, ráadásul a tapasztalat azt igazolja, hogy az említett keresőszavak beütése után többnyire kereskedelmi, esetleges tudományos (gyűjtemények, zenei tárak, irodalom stb.) weboldalainak linkjei jelennek meg.

Pedig létezik olyan internetes komolyzenei hírmagazin, amelyik egyszere tartalmaz lemezkritikákat, interjúkat, koncertbeszámolókat, híreket, előzeteseket, linkgyűjteményt és néhány más, csak erre az oldalra jellemző érdekessséget. Puccini Bohéméletének bohémtanyájáról kapta a nevét: Café Momus (www.momus.hu), ráadásul a közelmúltban kapott új kűlcsínt, hogy látványosabb, valamint könnyebben és gyrosabban kezelhető legyen.

A Café Momus alapelve, hogy a "szomorú zene" sem tabu, és nem feltétlenül kell a Zeneakadémián végeznie annak, aki Mozartot akar hallgatni. Ennek megfelelően a kritikai anyag, a koncertbeszámolók és az interjúk nem a jól ismert misztifikáló nyelven, és nem is az elragadtatás szuperlatívuszaiban fogalmazódnak meg: a nyelv tiszta, világos, tisztességes, és - ami nem utolsó - szórakoztató. A híranyag napi frissítésű, a kritikai anyagé pedig folyamatos. A korábbi cikkeket az archívumban a könnyen kezelhető keresővel találhatjuk meg. Külön felhívom a figyelmet a Musica Aberrata rovatra, amely egy képtelen zenei lexikont, és egy "hiszékenyeknek" szóló tréfás szócikkgyűjteményt, valamint számos karikatúrát tartalmaz.