Klasszikus

Camerata Kaposvár

2012.08.15. 17:47
Ajánlom
Ha a somogyi megyeszékhelyre idesereglett nemzetközi hírű muzsikusokból együttes alakulna, egy csapásra meghódítanák a legnevesebb koncerttermeket. Alapító-székfoglaló beszédre ugyan nem került sor, ellenben a világszínvonal most sem maradt el a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál nyitókoncertjén.

Háromnegyed hét előtt pár perccel mintha kihalt volna Kaposvár főtere. Néhány andalgó pár sétálgatott fagylalttal a kezükben, magányosan csobogott egy szökőkút és az esti slukkra összekoccant néhány lokál-klikk a templom előtti padoknál. Kérdésemre, hogy merre találom az esti hangverseny helyszínét, fátylas-ködös tekinteteket kaptam válaszként, pedig nem messze tőlük díszes-népes társaság sereglett össze a szivárványos üvegablakú kultúrpalota előtt. Méghozzá akkora, hogy egy pillanatra még meg is ijedtem, ha nem szedem a lábam, még az is előfordulhat, hogy ülőhely nélkül maradok a nyitókoncerten. Aggodalmam nem volt alaptalan: néhány perccel a kezdés előtt már minden helyet elfoglaltak, ahol csak ülni lehetett. A pótszékeken, fél vállal a falnak dőlve, végig a lépcsőkön párnákon, de még a színpadon is két sorban, az egymás elé állított két versenyzongora közvetlen közelében is. Itt volt szinte a fél város és kíváncsian várta a sokat ígérő est nyitószámát, José Gallardo és Shai Wozner előadásában Ravel két zongorára adaptált La Valse-parafrázisát.

A bécsi szalonok keringővilágát nem kevés iróniával felidéző kompozíció eredetileg Gyagilevnek íródott, a balettzene zenekari változata azonban nem nyerte el a tetszését az orosz táncfejedelemnek, így Ravel végül kétzongorás változatot készített belőle. A teljes művet meghallgatva nekem is az volt a benyomásom, hogy a keringő-szatíra nem a legjobban koreografálható alapanyag, hanem, ahogyan azt az ifjú pianisták is bebizonyították, sokkal inkább megállja a helyét hangszeres bravúrdarabként. Az argentin és német kötődésű Gallardo és az izraeli származású zongorista-zeneszerző Wosner játékát két teljesen eltérő habitus jellemezte. Gallardo túlfűtött és szenvelgő stílusát jól ellenpontozta Wosner szolid és kimért billentése, a darabválasztás pedig virtuóz magabiztosságuknak köszönhetően jól eltalált felütése volt az estének.

Produkciójukat két generáció örömteli találkozása követte Tokody Ilona és Anna Laakso finn zongoraművésznő személyében. Tokody már színpadra lépésének első pillanatában bearanyozta a teret. Szuggesztív előadásmódjában és áradó zeneiségében megmutatkozott világkarrierjének miértje. (A levegővezetésben éreztem itt-ott hajszálnyi bizonytalanságokat, de játékuk expresszivitása feledtetni tudta ezt.) A Massenet-dalok tolmácsolása közben a művésznők mindvégig érzékeny dialógusban álltak egymással. Ezt követően Kocsis Zoltán lépett a színpadra, aki ezúttal a zongorát választotta kamarapartnerének: Schubert A-dúr zongoraszonátáját a legmélyebb megértéssel, az ottani versenyzongora lehetőségeihez mérten a legtökéletesebb kivitelezésben mutatta be. A szünet előtt utolsóként mindenki legnagyobb meglepetésére az Auer-féle orosz iskola harmadgenerációs neveltje, az egy évtized híján évszázados korú Ivry Gitlis lépett a színpadra. A huszadik század nagyjai közé sorolt Gitlisnek nem a hegedűjátéka (hangszerét igazából egyetlen egészséges hang sem hagyta el), hanem a tekintetéből sugárzó nosztalgikus öröm volt az, amivel boldog pillanatokat szerzett a hallgatóságnak.

A szünetet követően a házigazda Kelemen Kvartett nem akármilyen teljesítménnyel fogadta a közönséget. Csajkovszkij esz-moll vonósnégyesének előadását messze a nyaram eddigi legjobb koncertélményei közé sorolnám. Az együttes produkciója nemcsak azért hagyott mély nyomott bennem, mert tagjai szólista viszonylatokban is világszínvonalon kezelik hangszereiket, az igazi élményt számomra az jelentette, hogy mindezt a zenei funkciók legtökéletesebb arányú kiemelésével tették. Kezük által minden egyes kottába írt hang értelmet nyert, egyetlen kósza hangjegy nem maradt, mely ne illeszkedett volna a zenei megoldások végletegesen változatos kivitelezéséhez. Ha nagyon akarom, akkor talán csak azt lehetne felhozni hátrányként, hogy a harmóniaarányok telt kicsengését egy kicsivel több csellóhang még fényesebbre színezhette volna. De ez még bőven ráér a jövő nyárra is, Kaposváron ugyanis egy olyan klasszikus zenei fesztivál vert gyökeret, mely túl fogja élni a hazai kulturális élet összes gazdasági viszontagságát. Erre garanciaként a színvonal mellett olyan értékék szolgálnak, mint a lokális és a globális zenébe zárt egység, és az együttmuzsikálás mindenkivel megosztható, univerzális öröme.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.