Johann Sebastian Bach másodszülött fia, Ph. E. Bach tanulmányai elvégzése után Lipcsében, az Odera-menti Frankfurtban, Berlinben és Hamburgban működött. Berlinben Nagy Frigyes zongorakísérője volt csaknem harminc esztendőn át, majd 1768-ban a hamburgi főtemplomok zeneigazgatója és a Johanneum kántora lett keresztapjának, Telemann-nak utódaként. Míg Lipcsében és Frankfurtban még apját tartotta példaképének, berlini évei alatt (1738-tól) új utakat keresett művészete: a forrongó szenvedély személyes hangú kifejezésének sajátos, egyéni stílusára talált rá. Főként zongoramuzsikája viseli magán e stílus jellegzetességeit, Ph. E. Bach egyike volt a zongorapedagógia nagy újítóinak.