- A Cziffra György Zongoraverseny második helyezettje lettél. Mit jelent számodra az elismerés?
- Rendkívül nagy örömmel fogadtam. Mikor megtudtam, hogy meghirdették a versenyt és láttam a repertoárt, rögtön feltűnt, hogy a szervezők igencsak komoly darabokat válogattak össze. Miután kihirdették a győztesek nevét, nagy megelégedéssel töltött el, hogy a gyakorlásom eredményt ért.
- Esetedben mennyi gyakorlásra kell gondolni?
- Az aktív gyakorlási idő körülbelül 2-3 órát vesz igénybe, míg a másik gyakorlási fázis, ami zenehallgatással, kottanézegetéssel telik, mondhatni folyamatos.
- Egy-egy alkalom végén honnan tudod, hogy minőségi gyakorlás volt vagy sem? A zongorista hogyan „ellenőrzi” magát?
- Általában másnap, a következő zongorázáskor tudom meg, hogy az előző napi gyakorlásnak volt-e eredménye, fejlődtem-e, jutottam-e előbbre. Általában ennek észrevehető jelei vannak, nem tudom magam becsapni.
- Van még benned drukk egy-egy fellépés előtt?
- Nagy koncertrutinom van, azonban a verseny egészen másképp alakult. A mostani zongoraverseny elődöntőjében, mihelyt kiléptem a színpadra, remegtek a kezeim, erőt vett rajtam az izgalom. Az elődöntő második felében jobb lett, végül a döntő idejére végre valahára minden rossz érzés elmúlt.
- Inkább a gyors vagy a lassú darabokat preferálod?
- Lírai alkatnak tartom magam, ezért is szeretem a finomabb technikát igénylő, kifejező dolgokat, de emellett virtuóz is vagyok. Lassú és gyors -- egyaránt vonz mindkettő.
- A döntőben Debussytől A boldog sziget című szerzeményt is előadtad. Különleges darab? Amennyiben igen, mitől az?
- A darabot korábban is játszottam már. Megfigyeltem, hogy most érettebben nyúltam hozzá, jobban megértettem a Debussy-kompozíció lényegét. Más megközelítést, más finomságokat tartogat a mű, mint mondjuk egy Liszt-darab, és a dinamikai tartománya is sokkal nagyobb.
- Hét éves korod óta zongorázol. Szerinted hol tart most a pályád?
- A visszajelzések alapján úgy érzem, hogy jó úton vagyok. E tekintetben a zsűritől is megerősítést kaptam. Az eddigieket kell folytatnom, és megfelelnem a szakma és a saját magam felállította elvárásoknak.
- Cziffra Györgyről mit gondolsz?
- Cziffrára, mint hatalmas példaképre tudok csak tekinteni. Rengeteg szenvedésen esett át, mindez a játékán is nyomot hagyott. Előttem is sok akadály volt, én is túl vagyok néhány nehézségen. Tisztában vagyok azzal, hogy a zenei pálya rendkívül nehéz. Igyekszem egyedi lenni. Célom, hogy a közönségnek élményt tudjak nyújtani.