Chopin közvetlen mintáit a noktürnökhöz John Field (1782-1837) hasonló műfajú darabjai szolgáltatták. A Clementi tanítvány, ír zeneszerző és zongoraművész, tizennyolc noktürnjének példáját követve kezdte Chopin is használni a formát. Az azonban már véletlen lehet, hogy ő is pontosan ugyanennyi darabot adott ki.

Egy este, mikor mindenki a szalonba gyűlt, Liszt eljátszott egy Chopin-noktürnt, és nem állta meg, hogy néhány díszítést is ne rögtönözzön hozzá. Chopin finom, intelligens arca - amelyen látszott, hogy nemrég még beteg volt - egyre feszültebb lett, aztán nem tudta tovább türtőztetni magát, és fagyosan így szólt: - Drága barátom, kérlek, úgy játszd, ahogy írva van, vagy sehogy. - Akkor játszd el te! - állt fel Liszt a zongorától kicsit sértődötten. - Örömmel - mondta Chopin. Ebben a pillanatban egy lepke beleesett a lámpába, és kioltotta a lángot.  Meg akarták gyújtani, de Chopin elhárította őket: - Ne, inkább oltsunk el minden lámpát! A hold fénye bőven elég lesz.

Azzal játszani kezdett és vagy egy órán át rögtönzött. Liszt mélyen meg volt hatva, és így szolt Chopinhez miközben átölelte. - Igazad volt barátom. A te műveddel nem szabad önkényeskedni. Mindenki más csak elrontja őket, ha változtat rajtuk. Igazi költő vagy. - Ugyan már - felelte Chopin vidáman. Csak mindkettőnknek megvan a magunk stílusa.  Hallgassuk meg hogyan játszotta a b-moll noktürnt, Szvjatoszlav Richter 1972-ben Szegeden.