Klasszikus

Chopin és a dobos torta

2007.12.10. 00:00
Ajánlom
Chopint nehéz jól játszani. Legalább olyan nehéz, mint dobos tortát készíteni. Utóbbinál nagyban befolyásolja a kulináris élvezetet a piskótarétegek száma és a köztük lévő krém vastagsága, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi máz borítja a torta tetejét. Az arányok mennyisége a Chopin-interpretációban is kulcsfontosságú.

Nem mindegy ugyanis, milyen felfogást tesz magáévá a pianista. Az előadás egyik ilyen sarkalatos kérdése, hogy a Chopin-zenét meghatározó dallami díszítéseket, a megannyi girlandot, fioriturát hogyan értelmezi az előadó, a dallam díszítőelemének, vagy hangsúlyozottan, a dallam szerves részeként. Szilasi Alexnek nemcsak ebben a kérdésben kellett határoznia, mikor arra adta a fejét, hogy Chopin összes művét műsorára tűzi, hanem abban is, hogy milyen koncepciót követ az egyes koncertek programjainak összeállításában. A homogén, egyszerzős zongoraesteknek megvan az a veszélye, hogy túlságosan egysíkúra sikeredik a műsor, nem éppen a legelőnyösebb oldaláról, netán unalmasan bemutatva az adott zeneszerzőt.

Nagyjából kétféle utat lehet követni. Vagy úgy válogat az előadó az oeuvre-ből, hogy azonos műfajokat köt egy csokorba. Így ugyanazokat az alapgondolatokat más-más oldalról megvilágítva egyfajta műfajtörténeti utazásként élheti meg a hallgató a szerzői életművön belül. Vagy pedig a minél változatosabb és színesebb műsor érdekében keveredhetnek a műfajok, olykor még az előadói apparátus is bővülhet. Szilasi Alex a „Chopin-összes” második évadjának négy hangversenyén mindkét utat kipróbálja. Április 18-i hangversenyén például a dalok és a huszonnégy prelűd (op. 28) fog majd megszólalni. A sorozat többi három estjén pedig az alkotói termés változatosságát mutatta-mutatja a zongoraművész. A legutóbbi, az MTA dísztermében rendezett december 7-i hangverseny ezen túl is kitűnt a többiek sorából, mivel – az op. 3-as Introduction et Polonaise Brillante-ot leszámítva – nemcsak kibővült az előadói apparátus Maróth Bálint közreműködésével, hanem a többi hangversenytől eltérően kronológiájában is az életmű egy szűkebb, 1844-1846 között keletkezett darabjainak bemutatása állt a műsora középpontjában.

Köztudott, hogy a lengyel származású zeneköltő műveinek többségét szólózongorára, vagy zongorára és zenekarra írta, és csak elvétve találunk opuszai között egy-egy dalt, csellóra vagy fuvolára írott kompozíciót. Éppen ezért volt különleges csemege a hangversenyt nyitó g-moll cselló-zongora szonáta (op. 65). Illetve, lehetett volna, mert bizony a megszólaltatás nem volt teljesen makulátlan. Nem az intonáció, vagy a technikai kivételezés hibádzott, hiszen mindkét művész legjobb tudása szerint teljesítette feladatát. Hanem – vélhetőleg a csellista indiszpozíciója miatt – már-már közömbösen mentek el egymás mellett a két hangszer szólamai. Nem éltek-lélegeztek együtt, mindegyik mondta a magáét, anélkül, hogy figyelt volna arra, mit csinál a másik. A szonáta 3. tételéig kellett várni, hogy megnyíljon és szárnyaljon a cselló hangja – és a lelke is. Onnét kezdve aztán valóban Chopin szólt hozzánk. Az volt az érzésem, hogy ebben a tételben fedezte fel magának a komponista a gordonka barnán bársonyos hangját, és lehet, hogy ő maga is elcsodálkozott, hogy nemcsak a zongora, de a cselló is éppoly alkalmas a lélek legbensőbb rezdüléseinek kifejezésére.

Az Introduction et Polonaise Brillante (op. 3) a szonátánál jóval csillogóbb, ugyanakkor felszínesebb mű, ahol a díszítések valóban nem többek könnyed dísznél, és jóval kevésbé líraiak, mint a csellószonátában, ahol minden hangnak jelentősége van. (Talán érdemesebb lett volna a hangversenyt ezzel a művel kezdeni.) Itt már mindketten chopin-ül beszéltek, kiválóan ráérezve az elegáns, úri polonéz világára, melyet a később hozzákomponált bevezetés oly módon vezetett be, mint mikor a bálteremben széthúzzák a tánc kezdetekor a nehéz bársonyfüggönyöket.

A hangverseny második fele a pianista jutalomjátéka volt. Itt érvényesült csak igazán a francia szalonok világára emlékeztető elrendezés, ahogy a közönség székei félkörben körülölelték a zongorát. Az op. 63-as három mazurka (H, f, cisz) után a monumentális h-moll szonáta (op. 58) hangzott fel. Chopin zongorázhatott így: szenvedélyesen dübörgött az 1. tétel főtémája, a melléktémában az álmatag, szelíd noktürnök világa tárult fel, zakatolt a scherzo, és a Vihar-etűdhöz (op. 25/11) hasonlatosan kavargott a zárótétel. A legemlékezetesebb azonban a 3. tétel volt, mely minimalista eszközökkel maximális információkat mondott el az emberi lét értelméről. Szilasi Alex e tétel megformálásával alighanem beírta nevét a nagy Chopin-előadók pantheonjába. A közönség hosszú, kitartó ünneplését a c-moll (Forradalmi) etűddel (op. 10/12), majd az Asz-dúr keringővel (op. 70/2) köszönte meg a művész.

(2007. december 7. 19:30 MTA Díszterem (Budapest) - Chopin összes zongoraműve - Szilasi Alex (zongora) koncertje; g-moll cselló-zongora szonáta; Grand Duo Brillant; Három mazurka, op. 63; h-moll szonáta; km: Maróth Bálint)

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdekes

Kocsis Zoltán munka közben: Az Újvilág-szimfónia próbájáról került elő hangfelvétel

Az alábbi 2011-es filmfelvételen Kocsis Zoltán Dvořák Újvilág-szimfóniáját próbálja a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. A közkedvelt szimfónia akusztikai próbáját nem csak a rajongóknak érdemes meghallgatni.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje. Ezekre a kerti programokra még tud jegyet váltani:
Klasszikus videó

Videó: Kelemen Barnabásék totyogó kisbabája már az apját kíséri zongorán!

Ma este kezdődik a Fesztiválakadémia. "Elkezdődtek a próbák!" - írta Kokas Katalin, és közzétett egy videót, amelyen a férje a kislányukkal zenél.
Klasszikus magazin

Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit

Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.