Frédéric Chopin az egyik legnépszerűbb szerző a zongoristák körében, de zenéje annál ritkábban játszott hegedűn, mivel Chopin kompozícióit saját hangszerére, a zongorára fókuszálta. Éppen ezért a 18. és 19. század nagy hegedűs komponistái előszeretettel írták át Chopin kisebb darabjait hegedűre, köztük Heifetz, Milstein, Kreisler, Wilhelmj vagy Sarasate. A koncerten az utóbbi két hegedűművész átiratában csendül fel két noktürn. A noktürn jelentése éjjeli zene, egy forma, amit Chopin népszerűsített és tökéletesített. Amellett, hogy csendes, magányos és sötét hangvételűek, Chopin megmutatja az éjszaka drámáját és kitörő érzelmeit is, ezzel létrehozva egy különös kettőséget, nagyon érdekes hangulatot. Chopin g-moll triója (op. 8) egy olyan eredeti kompozíció, amelyben Chopin a zongora és a gordonka mellett a hegedűnek is szerepet adott.

Henryk Wieniawski, akit úgy is nevezhetnénk, mint „a hegedűsök Chopin-je", szintén lengyel zeneszerző, akinek zenéje sokban hasonlít Chopin muzsikájához. Művei a nagy romantika stílusában íródtak, hangszerszerűek és virtuózak, ezzel kiaknázva a hangszer minden lehetőségét. Előszeretettel használja darabjaiban a lengyel motívumokat, táncformákat és karaktereket, amit a koncerten elhangzó D-dúr polonéz is tükröz. A koncertet az egyik Chopin átirat készítője, Sarasate virtuóz kompozíciója zárja. A spanyol zeneszerző Carmen-fantázia című darabjában Bizet operájának legnépszerűbb témáit fűzte egy csokorba. Kállai Ernő (hegedű), Balázs János (zongora) kamaraestje. Közreműködik: Devich Gergely - gordonka.

Chopin: g-moll trió, op. 8

***

Chopin-Wilhelmj: D-dúr noktürn, op. 27/2 - átirat

Wieniawski: D-dúr koncertpolonéz, op. 4/1

Chopin-Sarasate: Esz-dúr noktürn, op. 9/2

Sarasate: Carmen-fantázia, op. 25