A Musica Aeterna Művészeti Alapítvány szervezésében, nemzetközi együttesek és előadók közreműködésével jelenleg is zajlik az a rekonstrukció, amelynek célja, hogy és a közönség számára felelevenítse és bemutassa az ötszát évvel ezelőtti Habsburg császári udvar szertartásainak zenei anyagát. A repertoár a teljes egyházi év vasár- és ünnepnapjait öleli fel, amely 238 alkalmat jelent. A teljes énekelt repertoárt két fontos korabeli forrás alapján mutatják be.
A liturgikus repertoár alapját képező gregorián anyag a Graduale Pataviense alapján kerül bemutatásra. Ez a kötet a passaui érsekség rítusának gregorián zenei anyagát tartalmazza, amely alapján végezték a császári udvar szertartásait is. Ez a zenei alapja Heinrich Isaac: Choralis Constantinus című köteteinek is, amelyek a teljes egyházi év liturgiájában alkalmazható polifón többszólamú anyagot tartalmazza. Ennek a - zenetörténeti és kultúrtörténeti szempontból is egyedülálló - gyűjteménynek a kidolgozására 1508-ban kapott felkérést a szerző a konstanzi püspöktől, és egész életének hátralevő szakaszában ennek befejezésén munkálkodott. Isaac, aki németalföldi születésű zeneszerzőként a Medici család szolgálatában tűnik fel először Firenzében, később I. Miksa császár szolgálatába áll, és így lesz a császári Kapella vezetője. Elsősorban a Choralis Constantinus zenei anyagát a császári udvar gyakorlatának megfelelően dolgozta ki. Később ezt a munkát fiatal és tehetséges tanítványa, majd tisztségében utóda, Ludwig Senfl fejezi be. Isaac utolsó éveiben elhagyta a császári udvart és visszatért Firenzébe a Medici család ügyeit intézni, amire maga X. Leó pápa kérte fel az idős mestert, akiben - mint öreg tanítójában - egyedül megbízott.
1519-ben a császár halála után feloszlatták az udvari Kapellát, így Senfl is távozni kényszerült. 1523-tól a bajor hercegi udvarban szolgált, ahol befejezte a mestere által elkezdett gyűjteményt. Hosszas kalandok után a kézirat végül 1550-ben és 1555-ben jelent meg nyomtatásban. Ez a háromkötetnyi többszólamú anyag hatalmas jelentőségű. Betetőzi és megkoronázza mindazt az egyházzenei hagyományt, amely a többszólamúság megjelenésétől a reneszánsz koron keresztül egyházi használatban, a liturgikus gyakorlat számára készült. Zenei tekintetben egyfajta összegző munka, amely a németalföldi zeneszerzői technika fejlődésének minden ismertetőjegyét magán hordozza. Előfutára a későbbi korokban jellegzetessé váló összkiadásoknak (opera omnia). Se korábban, se a történelem későbbi időszakában nem született ilyen léptékű és minőségű alkotás, mely a teljes egyházi év zenei anyagát magába foglalta volna. Voltak zeneszerzők, akik kísérletet tettek erre (W. Byrd, G. P. da Palestrina), de vagy nem lett teljes az általuk elkészített anyag, vagy csak ennek tervezéséről maradtak fenn emlékek.
A Choralis Constantinus nyomtatott megjelenése után (korábban kéziratos másolatokban) gyorsan elterjedt az európai egyházzenei gyakorlatban. Továbbélésének a protestantizmus elterjedése, majd az ennek hatására létrejött Tridenti Zsinat egyházzenét is érintő reformjai, a központosított liturgikus gyakorlat bevezetése szabott gátat.
Különleges jelentőségű az a vállalkozás, amely egy páratlan kultúrtörténeti kincset, egy egyedülálló európai hagyományt elevenít fel ötszáz év távlatából, és nemzetközi együttműködés keretében - talán a történelem folyamán először - egy helyszínen valósítja meg teljes egészében, és mutatja be a mai európai emberek számára.
Choralis Constantinus 500
2010. május 4. 18:00
Belvárosi Főplébániatemplom
A belépés ingyenes!
Szent Flórián vértanú (szertartás)
Km.: Corvina Consort
A Habsburg császári udvar énekes szertartásai a 15-16. századi gyakorlat alapján
hírlevél
