Klasszikus

Cirkusz

2005.03.15. 00:00
Ajánlom
Arcadi Volodos (vagyis Arkagyij Volodosz) híre jócskán megelőzte zeneakadémiai koncertjét. Magam is többeknek szóltam, hogy a már 33 évesen is világhírű zongorista március 13-i hangversenyét semmiképp se hagyják ki. A műsor is érdekes és vonzó volt, kellően zenei és kellően virtuóz – minden adva volt tehát egy nagyszerű estéhez.

Sokféleképp lehet jól zongorázni, sokféleképp lehet valaki nagy formátumú zongorista. Elég a sorozat elmúlt négy hangversenyére gondolni: Kocsis, Moravec, Brendel és Anderszewski egymáshoz egy cseppet sem hasonló zongorázása, zenei megközelítésmódja kivétel nélkül nagy élményt hozott. Tudtam, hogy Volodosz talán a ma élő legtechnikásabb zongorista, erre is készültem. Ha van is bennem némi előítélet a túlzottan technikás művészekkel szemben, ez csak annyit jelent, hogy könnyebben bocsátok meg egy-egy melléütést, mint egy-egy zeneileg üres tételt. Másképp kifejezve Edwin Fischer közelebb áll hozzám, mint Horowitz. És természetesen mindkettő összehasonlíthatatlanul közelebb, mint Clayderman, akit nem tartok zongoristának...

Sajnos Volodosz hangversenyén legtöbbször e harmadik név jutott eszembe. Nem azonnal – az első félidőben inkább azon gondolkodtam, volt-e Butcher nevű nagy zongorista. Volodosz ugyanis úgy állt hozzá Beethoven két Asz-dúr szonátájához, mint a hentes a karaj kicsontozásához – igaz, a hentes nem használ pedált, Volodosz viszont annál többet. A másik lába is fontos szerepet játszik zongorázásában: mikor még hangosabbat akar csapni, bal lábát felemeli, hátradől a támlás széken, így aztán korpulens teste teljes súlyát bal keze ujjaira képes koncentrálni, ami akkor is fájdalmas lenne, ha nem lenne alatta zongora. Röviden kifejezve alig találtam zenét e két Beethoven-remekműben. Volodosz kifejezésmódja kimerült a hangerőben – de dinamikáról nem beszélhetünk, hiszen pianót alig hallhattunk –, valamint az utolsó hangok indokolatlanul hosszú zengetésében (pl. az Op. 26-os szonáta gyászindulójának végén). A korábbi mű utolsó tételében hosszú ideig kerestem, hol az igazság, végül az elsöprő tempóban kialakult a dallam, helyrebillent az ütem, de ezt a zongorázást technikailag makulátlannak azért nem nevezném. Még nagyobb csalódás volt Beethoven utolsó előtti szonátája, mert ha valaki az Op. 26-ost naivan egyszerűnek, átlátszóan megcsináltnak, túl őszintén (pre-) romantikusnak tartja (amiben természetesen nincs igaza), az Op. 110-es akkor is a zeneirodalom egyik legnagyobb enigmája, melyet buldózerrel nem lehet megfejteni, maximum letarolni. És a fúgában bizony itt se mindig tudtam, vajon Volodosz tudja-e, hol tart. A szünetre vert hadként vonultam ki a teremből.

Szünet után a műsor hivatalos része Liszttől Lisztig tartott. Pontosabban először Szkrjabin h-moll fantáziája hangzott el, de akár Liszt legüresebb, legripacsabb kompozíciói: hatásvadász dübörgés, semmi más. Volodosz ezután a hét kisebb Szkrjabin-művet ciklusként, szünet nélkül adta elő. Itt már sokkal több finomságot hallhattunk, a fisz-moll mazurka alig-táncos humorától a „Vers la flamme” szépen építkező szenvedélyéig. Maradéktalanul csak az Op. 51-es sorozat három darabja tetszett, az viszont nagyon. Kiderült: Volodosz a legnemesebb zongorázásra is képes, leheletfinom billentéssel, káprázatosan precíz technikával és jéghideg aggyal világította át e darabok szerkezetét, mindeközben megtöltötte őket zenével – eddig csak Richternél éreztem úgy, hogy Szkrjabin figyelemre méltó zeneszerző. És a két Liszt (a Desz-dúr consolation és a Volodosz-féle átiratban megszólaló 13. magyar rapszódia) is megmutatta a zongorista igazi zenei és technikai tudását, felkészültségét, különösen a Consolation magábaforduló visszafogottsága ragadott meg. Ekkor már csak azt sajnáltam, minek kellett végigülnöm az első félidőt – nem gondolom, hogy előítélet volna részemről, hogy kevésbé veszem komolyan azt a zongoristát, akinek számára Beethoven ingerszegény környezet.

És ekkor jött a harmadik félidő, melyet Volodosz és a közönség nagyobb része jutalomként, én és néhány ismerősöm inkább büntetésként éltünk meg. A hat-hét (!) ráadásban megismerhettük a zongorista igazi arcát, a virtuóznál is virtuózabb billentyűzsonglőrt, aki bármit képes volodoszra átírni, és akinél erősen figyelnünk kell, igazán csak két kezet használ-e, hogy mindezt megszólaltassa. Zenéről itt már nemigen lehetett szó, a technika végképp győzött. Olyannyira magamutogatónak tűnt számomra mindez, hogy az utolsóként megszólaló Marcellót is először filmzenének éreztem. A közönség nagy része állva tapsolt – és sajnos nem azért, mert már elindultak a ruhatárba, hogy ebből legyen elég. Ha ámulatba ejt néhány mutatvány, akkor se szeretem a cirkuszt. Volodosz játéka pedig inkább idézte a tüzes karikán átugró tigrist, a kupolában triplaszaltózó tornászt vagy a kalapjából nyulat elővarázsoló bűvészt, de az ilyennek érzésem szerint csak a cirkuszban jár álló taps. Külön csodálkozom a kakasülő lelkesedésén. Lesznek persze, akik a posztmodern és a zongorázás találkozásáról fognak értekezni, fejcsóválva vagy elismerőleg bólogatva. Én pedig ismét arra a következtetésre jutok, hogy vannak intellektuális zenészek és zenei kaszkadőrök (félreértés ne essék: Art Taumot is az előbbi kategóriába sorolom) – Volodos pedig az utóbbi kategória legkiválóbbika: szórakoztató művész, a világ legjobb Claydermanja.

2005. március 13. Zeneakadémia Nagyterem; Arcadi Volodos zongoraestje; Beethoven: Asz-dúr szonáta, op. 26; Asz-dúr szonáta, op. 110; Szkrjabin: h-moll fantázia, op. 28; fisz-moll mazurka, op. 25; g-moll prelűd, op. 27; Fragilité, op. 51/1; Poème ailé, op. 51/3; Danse languide, op. 51/4; Poème, op. 71/2; Vers la flamme; poème, op. 72; Liszt: Desz-dúr consolation; XIII. magyar rapszódia (Volodos-féle változat)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Szentendrei Ister Napok

Szentendrei Ister Napok – a Duna ünnepe

Szentendrén 2018. július 21-22-én kerül sor az immár több mint egy évtizede megrendezendő Ister Napokra, azaz a Duna ünnepére. A város helyi hagyományaira és népzenére épülő fesztivál az egyik legkedveltebb ingyenes, családi rendezvény. A hagyományos szombat esti zenés gyertyaúsztatás mellett számtalan, a Duna köré szerveződő játék, táncház, koncert - többek között a Muzsikás, Vujicsics Együttes, Zuboly, Guca Partyzans, Dalabai, Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet - várja a Szentendrére látogatókat.
Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.