„Az egy faramuci helyzet, hogy a zenetudósok, akik akár zenekritikusok is lehetnének, vagy akik zenekritikára hajlandók lennének, ugyanabból az intézményből jönnek ki, mint a zenészek, a Zeneakadémiáról. Azok, akikről kritikát kéne írniuk, ott ültek velük, ha nem is egy iskolapadban, de egy osztályteremben vagy egy egyetemen, így aztán elmaradnak azok az igazán őszinte kritikák” – vázolta az adásban Csabai Máté a magyarországi zenekritika helyzetét.

A kritikus általános szerepéről pedig így vélekedik: „Láttad a Birdman című filmet? Abban volt egy kritikus, egy igazi szemétláda, a New York Times szakírója, akit egy bárban Birdman – akit Michael Keaton alakított – konfrontált egy kicsit részegen, hogy te csak itt ülsz, és semmi tétje nincs annak, amit csinálsz, mert én vagyok az, aki kiteszem a lelkemet a színpadon. Te pedig csak megírod az ötezer karakteres kritikát itt a kocsmában, leadod, és mész tovább az életbe. Mindez egy kicsit fésületlenebbül mondta el a filmben, de ezt én megjegyeztem. Ha valaki kiteszi a szívét-lelkét, nem ugyanazt az elbírálást érdemli.”

A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:

Fejléckép: Csabai Máté és Szatmári Róbert (fotó/forrás: radiocafé)