Klasszikus

Csak a katarzis maradt el

2002.09.30. 00:00
Ajánlom
Nagyon kiéheztette az utóbbi időben az Operaház a dalműveket kedvelő közönségének azt a rétegét, amelyik újdonságokat kívánt volna látni. Az utolsó, minden szempontból újnak számító produkció Gounod Rómeó és Júliája volt, 2001 októberében. A 2001. decemberi Don Carlos, a 2002. januári Falstaff és májusi Tannhäuser régebbi rendezések felújításával került színre.

Győriványi Ráth György volt fő-zeneigazgató ezt a Macbethet szánta volna vezetése reprezentatív bemutatkozásának, amelyet szeptember 28-án lehetett látni az Operaházban. A közbejött események, az ő leváltása miatt megvalósult ugyan a tervezett olasz nyelvű premier, de már nem az ő dirigálásával.

Az 1847-ben bemutatott Macbeth az egyik legjelentősebb Verdi fiatalkori operái között. Maga a zeneszerző is úgy nyilatkozott, hogy az ebből a korból származó művei közül a Macbethet szereti a legjobban. Ez volt az első Shakespeare-operája, amit csak évtizedekkel később követett a két kései remekmű, az Otello és a Falstaff. Tizennyolc évvel az ősbemutató után Verdi átdolgozta a Macbethet, de csak kismértékben. Ez egyrészt azt mutatja, hogy később is érdemesnek tartotta a felújításra, de másrészt azt is, hogy érett fejjel sem vélte szükségesnek, hogy sok változtatást eszközöljön rajta. Az operát egy évvel a firenzei premier után, 1848-ban a Pesti Nemzeti Színház is bemutatta, de utána nálunk teljesen feledésbe merült, egészen 1961-ig, amikor Lamberto Gardelli emlékezetesen szép, akkor még magyar nyelvű felújítása az Erkel Színházban teljes pompájukban bontakoztatta ki a mű drámai értékeit.

Rendezés szempontjából a mostani produkció csak nálunk számít újnak. A német Henning Brockhaus régebben ezekben a díszletekben és jelmezekben már ugyanígy színpadra állította a Macbethet — méghozzá sikeresen — a Római Operában, majd később Japánban is. Az utóbbi időben ez általánosan elfogadott gyakorlat, amely sokkal olcsóbbá teszi egy-egy újdonság kiállítását. Egyszersmind a bukás kockázata is kisebb, legfeljebb a különböző országok közönségének ízlése közötti különbség jelenthet némi problémát. A világhírű Josef Svoboda színpadképe nem elsősorban mutatós díszleteivel, hanem világítási effektusaival hat. Ezáltal a többnyire szürke kosztümös szereplők a misztikus jelenetekben olyanok, mintha a falból lépnének ki. Gyönyörű látványt nyújt a Skót menekültek kara a rájuk vetített szögesdrótok hálójában. Találékonyan oldotta meg Brockhaus a meggyilkolt Banco szellemének a megjelenését is a királyi pár lakomáján. A játékötletei között akad néhány vitatható, de ennek bővebb kifejtésére itt most nincs lehetőség.

Győriványi elképzelése szerint három szereposztásban játsszák a darabot, az elsőben nemzetközi sztárok lépnek fel, a másodikban a hazai énekesgárda legjobbjai, a harmadikban pedig fiatal pályakezdő művészek. Hogy most szombaton tényleg nemzetközi sztárok mutatkoztak volna be, ez erősen megkérdőjelezhető. A Lady Macbethet alakító magyar Lukács Gyöngyi tényleg az. Nemcsak minőséget nyújt, de már hírneve is van. Vokális megoldások és színészi játék szempontjából egyaránt excellál ebben a hanggyilkos, drámai szerepben. Macbethet eredetileg a világhírű Leo Nuccinak kellett volna énekelnie, ez nem történt meg, hogy miért, nem tudom. Helyette a japán Jaszuo Horiucsi mutatkozott be Macbeth szerepében. Hogy ő nem nemzetközi sztár, az biztos, eddig még sohasem hallottam a nevét. Viszont kitűnő előadóművész. Nagyon szép színű baritonja van és bámulatos módon elsajátította az olasz operaéneklés technikáját, stílusát, tradícióit. Mintha csak az ifjú Piero Cappuccillit hallanánk. A fiatal orosz Alekszej Tanovickij viszont csalódást okozott Bancóként. Sem hangszínben, sem expresszivitásban nem érte el a mi hazai basszistáink nívóját. Kiss B. Attila értékes, nagy vivőerejű tenorhang birtokosa, Macduff áriájának dallamait azonban kicsit nehézkesen és nem eléggé olaszosan formálja meg. Ez különösen a japán vendéggel való összehasonlításkor derül ki. Kovácsházi István mint Malcolm nagyon jó formát mutatott. Rico Saccani vezénylése nem tudta feledtetni velem Gardelli már előbb említett remek Macbethjét. Minden a helyén volt, az ének és zenekar jól funkcionált, csak a megrázó élmény maradt el.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Vizuál

„Mindig rólunk van szó” – Hegedűs D. Géza a Néprajzi Múzeum kiállításáról

Európa egyik legkorszerűbb múzeumépülete, az idén felavatott Néprajzi Múzeum első, időszaki kiállítása a Megérkeztünk című tárlat. A legelső, 19. századi gyűjtésektől a legújabb szerzeményekig Hegedűs D. Géza színművész „kalauzolja” a látogatókat audio idegenvezetés formájában.
Klasszikus

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.
Plusz

Elhunyt Irene Cara, a Flashdance Oscar-díjas énekes-dalszerzője

63 éves korában elhunyt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője – számolt be róla a BBC News.Az amerikai színésznő és énekesnő az 1980-ban bemutatott Fame című film főcímdalával is sikert aratott, de sokan ismerték meg a Flashdance című produkció dalszerző-énekeseként is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.
Klasszikus hír

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Klasszikus interjú

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Klasszikus ajánló

Olaszországban turnézott az Anima Musicae

Milánóban és Torinóban is vastapssal jutalmazta az olasz közönség az Anima Musicae Kamarazenekar előadásait, melyeken Takács-Nagy Gábor vezényletével és Balázs János zongoraművész szólóival Liszt és Bartók művei hangoztak el.
Klasszikus hír

Rangos amerikai építészeti díjat nyert a Magyar Zene Háza

Az idén januárban átadott épület számos európai elismerés után a tengerentúlon is sikert aratott, az Architecture MasterPrize versenyén díjazták a Liget projekt ikonikus épületét.