Klasszikus

"Csak le kell játszani..."

2014.03.15. 06:58
Ajánlom
Malcolm Bilson nem specialista; Vashegyi György szerint minden olyan zene régizene, amelynek szerzője nem él; hiába vannak "tankönyvek", amit nem érzünk magunkénak, azt nem szabad az előírások szerint játszani. A legendás fortepiano-játékos és az Orfeo Zenekar közös hangversenyt adott a Zeneakadémia nagytermében. KRITIKA

A cím és a bevezető gondolatok a koncertet követő Kóda nevű pódiumbeszélgetés keretein belül hangzottak el. Mindkét művészből irigylésre méltóan áradt a zene szeretete, és bárhonnan is közelített a beszélgetőtárs, a végeredmény mindig az volt: nincs különbség, ezt is „csak le kell játszani." Bilson játéka épp attól vált lenyűgözővé, hogy nem tett bele semmi többet s legfőképp semmi mást, mint amit Mozart a kottába írt. Pontosan ismeri hangszere határait és képességeit, és a lehető legintenzívebb hangzást hozza / hozta ki belőle.

A fortepianó kapcsán muszáj szót ejtenem Mozart zsenijéről. A szerző zongoraversenyeinek modern zongorán való interpretációihoz szokott fülünk evidensnek veszi, hogy a szólóhangszer mindig kihallatszik a zenekari anyagból. Csak a jóval kisebb hangerőre és zengésre képes fortepianónál tűnik ki, milyen okosan rakta fel Mozart a szólamokat. Ahogy azt Bilson is megjegyezte, a szólisztikus szakaszok mindig kisebb dinamikával, míg a tutti részek fortissimo szólalnak meg. Utóbbiban a szólóhangszer beleolvad a zenekarba, egyesül vele, míg előbbiben az együttes alkalmazkodik a fortepiano dinamikai képességeihez. Ezúttal ez a gyakorlati kényszer szülte találékonyság a szokásosnál jobban megjelent és elbűvölt.

A műsoron két szimfónia és két zongoraverseny szerepelt. A tisztán zenekari szimfóniák nem hordoztak magukban olyan tüzet, ami a „csak le kell játszani"-módszerhez elengedhetetlenül szükséges, nehogy unalmassá, szürkévé váljon a darab. Bár Vashegyi Györgyön látszott a maximálisan igényes zenei formálás és tolmácsolás szándéka, együttese ez alkalommal nem tudta hangzó élményre váltani a karmester elképzeléseit. A néhány pontatlan belépés és a fúvós szekció (elsősorban a natúrkürtök) mindvégig gikszeres játéka is okozott némi csalódást, de a fő problémát a zenekar megszokottnál kevésbé expresszív hangzása jelentette.

Ösztönzőleg hathatott az Orfeo Zenekarra a szólista jelenléte, mindkét zongoraversenyben erőre kaptak. Vashegyi magával ragadóan érzékeny muzikalitása és a fortepianóval való zenei kommunikáció egyedi-klasszikus hangzást eredményezett. Változatos dinamikák és egymást kiegészítő hangszínjátékok jellemezték a versenyműveket. Bilson keze épp olyan könnyedén siklott hangszere billentyűi felett, mint ahogy azt a Kódában ideális játéktechnikaként imitálta. Nem kellett erőlködnie az érvényesülésért, egy kiváló együttes biztosította számára a legelőnyösebb hangzásbeli arányokat. Játéka mentes volt minden sallangtól. Még apró tévesztései és egyenetlenségei sem zökkentettek ki mintaszerűen laza és egyszerű stílusának hatása alól. "Csak le kell játszani..." - mondta, és csak lejátszotta. Mozart zenéje pedig önmagáért beszélt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Egy legendás színészosztály titkai

Kit harapott meg Schell Judit? Ki mellett ült Anger Zsolt? És mire emlékszik mindebből Hajdú Steve? 12. osztálytársuk filmet forgatott az 1995-ben diplomázott színész osztályról.
Vizuál

A tévében is látható lesz Rófusz Ferenc legújabb animációja

Az Oscar-díjas alkotó negyven évig dédelgette filmtervét, amelyben Az utolsó vacsora című Leonardo-festmény elevenedik meg.
Zenés színház

Baráth Emőke, a jó hír vivője

A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.
Vizuál

Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galériában 2018. október 9. és 2019. január 13. között látható tárlat a Londoni Iskola művészetének első hazai bemutatója.
Jazz/World

Élni tanítanak

Nagy titokba kaptunk beavatást október 7-én a Budapest Ritmo záróeseményén, a Roma Ritmo gálán: mindfulness másképp, avagy hogyan éljük meg a pillanatot a közös éneken és táncon keresztül.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
Klasszikus ajánló

Szentpáli Roland és Binder Károly ősbemutatóra készül a Müpában

Ősbemutatóra készül a Feledi Project: Szentpáli Roland Orfeusz-balettjét mutatják be október 17-én a Müpában. Először csendül fel Binder Károly zongoraversenye is a szerző előadásában.
Klasszikus ajánló

Haydn és az idő

Vilde Frang hegedű- és Nicolas Altstaedt csellóművész hangversenyén hallgathatja meg a közönség a zeneszerző legnagyszerűbbnek tartott szimfonikus zárását az Esterházy-kastélyban.
Klasszikus videó

Így hangzik Mahler Feltámadás szimfóniája a kubai rumba ritmusában

Joachim Horsley vérbő átirataiból már korábban is megosztottunk néhányat. Mahler monumentális Feltámadás-szimfóniájához szentségtörés lenne máshogy nyúlni, csakis ezen a minőségi szinten.
Klasszikus ajánló

Szeretethimnusz a Pászti sorozat részeként

Október 18-án a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és az Angelica Leánykar ad hangversenyt Somos Csaba vezényletével az Olasz Kultúrintézetben.