Klasszikus

Csak Schubert és Jandó

2004.03.02. 00:00
Ajánlom
Aki a meteorológiai tavasz első napján este hét előtt benézett a Zeneakadémia nagytermébe, öt embert láthatott különféle foglalatosságokba merülten. Egyikük a színpadon elhelyezett székek közötti távolságot igyekezett nanométernyi pontossággal beállítani. Hárman a pódium közepére szánt virágdíszt készítették: a baloldalon álló adogatta, a középső tűzte a szálakat, a harmadik pedig kritikus szemmel pásztázta a csokrot, s itt-ott finom igazításokat javasolt.

Az ötödik ember, Jandó Jenő a zongoránál ült, hol egy kevés Beethovent, hol pár oldalnyi Schubertet játszva – nem gyakorlás volt ez, inkább csak az egyes motívumok megfelelő világításáról gondoskodó reflektorok beállítása. Nem kívánnék romantikus ömlengésbe kezdeni rögtön az első bekezdésben, de volt valami nagyon harmonikus e párhuzamosan zajló eseményekben: ahogy valamennyi szereplő figyelme az apró részletek tökéletesítésére irányult.

Jandó Jenő előadásában Beethoven-, Brahms- és Schubert-műveket hallhatott „A zongora” címet viselő hangversenysorozat utolsó koncertjének közönsége. Egy ilyen fantasztikusan színvonalas és sikeres koncertszéria záró estjén színpadra lépni még a szokásosnál is nagyobb lelki terhet jelenthet az előadónak. Talán ennek tudható be a Beethoven op. 7-es Esz-dúr szonátájának első tételében felbukkanó pillanatnyi zavar, amelyből azonban olyan elképesztő biztonsággal vágta ki magát az előadó, hogy a „plusz” szakasz a művet kevéssé ismerők számára fel sem tűnt (és szerintem a többieknek sem esett nehezükre repetázni.) Úgy tűnik, Jandó Jenő osztja a műismertető írójának felfogását, s e viszonylag korai szonátát „robusztus megfogalmazásban” tálalta. Ez különösen az első és negyedik tételben, előbbinek is az ex- és reexpozíciót záró szakaszaiban volt tetten érhető: a balkéz sforzato hangjaira félelmetesen kemény csapásokat mért a jandói kéz. A két középső tételben az összevont szemöldökű Beethoven után a lírai poétával is találkozhattunk; különösen tetszett, ahogy Jandó a harmadik tétel főrészében a tempó finom módosításaival „játszott rá” a hallgató várakozásait minduntalan kicselező formai poénokra.

Egyik kedves tanárom egyszer azt mondta: az az egy problémája van a Brahms-művekkel, hogy előbb-utóbb legtöbbjükben „kitör a menetrendszerű fúga”. A német zeneszerző Händel témájára írt variációsorozatával sincs ez másképp. A variáció szót nehéz lenne Brahmsnál tágabban értelmezni: a kezdetben még többé-kevésbé felismerhető harmóniasorból, ritmikai kapaszkodókból hamarosan csak az egységnyi idő felénél kitett kérdő- és a végére írt felkiáltójel marad. Most, hogy először hallgattam élőben ezt az elképesztő agyi kapacitást kívánó művet, éreztem meg: a monumentális tobzódás után Źmilyen jólesően tesz rendet a fúga fejemben, fülemben. A kavalkádból a 7. variációt kemény riadó-hangja, a 10.-et ropogós arpeggiói, a 24.-et pedig démoni crescendói emelték ki.

Mivel boldogult konzis éveim egyik legszebb koncertélménye Schubert Moments musicaux-jának Jandó-féle előadása volt, valamennyi mű közül az osztrák mester c-moll szonátáját vártam a legjobban. Az volt az érzésem, a szólista is. Mintha egy másik, az előzőnél sokkalta színgazdagabb zongorát hoztak volna be a második félidőre; s a sűrű, tömény forték után csodálatos puhaságú pianok is megszólaltak Jandó érzékeny ujjai alatt. Akik hallották, sokáig fognak emlékezni az első tétel crescendóiból árnyékként kibúvó hirtelen pianissimokra, a második tétel végén mollba forduló téma szívszorító melankóliájára, a zárótétel fegyelmezettségében is félelmetes tarantellájára.

Mióta befejeztem egy gyermekkoncert-kritika sorozatot, megtanultam: egy hangverseny minősége többek között a publikum és a generálpauzák találkozásán mérhető le. Schubert c-moll szonátájának váratlan szünetei az általában rendületlenül köhögő-szörcsögő zeneakadémiai közönséget olyan dermedt csöndben találták, mintha nem is lett volna más a nagyteremben, csak Schubert és Jandó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.