Klasszikus

Családi album

2004.11.17. 00:00
Ajánlom
Szokatlan lemezt tartok a kezemben: Beethoven Cselló-zongoraműveinek teljes gyűjteményét. Persze nem a zene a szokatlan, hanem szinte minden más. Kezdve azon, hogy a zongorista neve előbb áll, mint a gordonkaművészé. Folytatva azon, hogy a darabok nem a megszokott sorrendben hallhatók a lemezen, hanem összevissza, az egy opus alá tartozók külön korongon, a hangnemek sem indokolják ezt a sorrendet.

De a legérdekesebb az, hogy bár a csellistának ez a debütáló albuma, ígéretes neve ellenére egyetlen szót se tudhatunk meg róla, illetve a vele azonos vezetéknevet viselő zongoristához, mostani partneréhez fűződő kapcsolatáról. Adrian s Alfred Brendel lemezéről beszélek, erről a családi vállalkozásról.

Alfred Brendel neve persze annyira közismert, és annyira kötődik Beethovenhez (Haydnhoz, Schuberthez stb), hogy már reklámszempontból is érthető, hogy az ő neve szerepel elöl. Lehetne érvként felhozni a beethoveni szándékot is, hiszen a mai gyakorlattal ellentétben a vonósszonáták eredetileg vonós hangszerrel kísért zongoraszonáták lennének, bár az én fülemben nyilvánvalóan nem így élnek, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ha azonban meghallgatjuk Brendelék előadását, valamit megérthetünk Beethoven korából.

Az előadások ugyanis attól jók, hogy Alfred Brendel nagyszerű zongorista és nagyszerű kamarazenész. Jók a tempók, a hangsúlyok. Csak egyvalami nem elég jó, főleg a zongoristához képest: a csellista, Alfred Brendel fia. Kétféle csellója is van neki, egy 1741-es Januarius Galliano, illetve egy 1683-90 közt épített Antonio Stradivari. A felvételeken nem igazán hallható a két hangszer különbsége, talán a Stradivarin jobban játszik, de ez lehet véletlen is, hogy tudniillik ezeket a darabokat játssza jobban.

Nagyobb baj persze nincs. Annyira, hogy első hallgatásra szidtam is előítéletes enmagam, aki nem sok jót várt ettől a lemeztől. Annál sokkal jobb ez a sorozat, hogy rálegyinthetnénk, tévedésnek vehetnénk, és meg kell mondjam: befutott csellistáktól is hallottam már rosszabbat. Mégis: sokadszori meghallgatás után ki merem jelenteni, hogy Adrian Brendelnek bizonyos művekbe beletörik a foga. Nagyon szépek a variációk, különösen a Júdás Makkabeus–változatokat kedveltem meg ebben az előadásban, és ha ennyi erénye van egy lemeznek, manapság az se kevés. De rendben van a legszabályosabb szonáta, az op. 69-es A-dúr is. Csak van itt még négy szonáta, két korai és két kései, egyik nehezebb zeneileg, mint a másik. Hamis hangot nem találunk ezekben sem; apró intonációs bizonytalanságok ugyan akadnak, de aki Casals bármelyik sorozatát hallotta, az szokva van a hamis hangokhoz, mégse válna meg azoktól a felvételektől. Nem, itt azok a zenei nehézségek nincsenek meggyőzően megoldva, amelyektől átkozott nehéz ez a négy szonáta: a megtorpanások utáni váltások, a töredezettség belső logikája. Ezekben a szonátákban Beethoven jól érzékelhetően kísérletezik a két tételes szonáta ötletével, az egymásba mosódó kvázi-tételhatárok miatt szokatlanul hosszú ideig nincs szünet – közel húsz perc zenét kell „kitartani” pl. az op. 5/1-es műben. Ez a széles ív hiányzik Adrian Brendel játékából, ha nem is zavaró, dilettáns módon, de azért eléggé.

A kérdés csak az, hogy a kiadó is tudta-e ezt előre, s ezért nem használta ki jobban az apa-fiúi viszonyban rejlő reklámlehetőségeket, arra gondolva: minek a papír, úgyse lesz több lemeze Adriannak? Akkor viszont azt nem értem, mire ez az összkiadás. Egy lemeznyi igen jó anyagot – a három variációsorozatot, illetve az A-dúr szonátát – eladni is könnyebb lenne, a folytatás reményét lebegtetve.

Az is lehet, hogy egy kísérlet részesei vagyunk: mit szólunk egy lemezhez, melyen van egy ismeretlen ismerős. Vagy hogy Adriannak a jótündér lehetővé tette, hogy kedvenceit lemezre vehesse (még a kutyus fényképe is a lemez része). Nem tudom, az eredmény egyszerre okoz izgalmat és csalódást – nagy összegbe mernék fogadni látatlanban is: Perényi és Schiff szintén most megjelent lemeze maradandóbb élmény.

(Beethoven: Művek gordonkára és zongorára; Adrian Brendel (gordonka), Alfred Brendel (zongora); Philips 2CD 475379-2)

(A szerző az EMI munkatársa)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Jazz/World

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kult50

Ha zene szól, nem tudok mással foglalkozni – Bősze Ádám és Vashegyi György a Kult50-ben

A Kult50 legújabb videójában Bősze Ádám zenetudós, műsorvezető és Vashegyi György karmester, régizenész ült le egymással beszélgetni – mi másról, mint zenéről.
Klasszikus salzburg

A Salzburgi Ünnepi Játékok ingyenes koncertekkel nyitott a szélesebb közönség felé

Mozart szülővárosában egy sor különböző helyszínen megrendezett ingyenes koncerttel kezdődött meg szombaton a Salzburgi Ünnepi Játékok.
Klasszikus videó

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Klasszikus gyász

Meghalt Fátyol Rudolf hegedűművész

Hétfő reggel, 62 éves korában elhunyt Fátyol Rudolf hegedűművész, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia vezetője.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ben Johnston, a mikrotonális zene egyik úttörő zeneszerzője

Július 22-én elhunyt Ben Johnston amerikai zeneszerző. Lehet, hogy nem ismerte őt – érdemes.