Klasszikus

Családi album

2004.11.17. 00:00
Ajánlom
Szokatlan lemezt tartok a kezemben: Beethoven Cselló-zongoraműveinek teljes gyűjteményét. Persze nem a zene a szokatlan, hanem szinte minden más. Kezdve azon, hogy a zongorista neve előbb áll, mint a gordonkaművészé. Folytatva azon, hogy a darabok nem a megszokott sorrendben hallhatók a lemezen, hanem összevissza, az egy opus alá tartozók külön korongon, a hangnemek sem indokolják ezt a sorrendet.

De a legérdekesebb az, hogy bár a csellistának ez a debütáló albuma, ígéretes neve ellenére egyetlen szót se tudhatunk meg róla, illetve a vele azonos vezetéknevet viselő zongoristához, mostani partneréhez fűződő kapcsolatáról. Adrian s Alfred Brendel lemezéről beszélek, erről a családi vállalkozásról.

Alfred Brendel neve persze annyira közismert, és annyira kötődik Beethovenhez (Haydnhoz, Schuberthez stb), hogy már reklámszempontból is érthető, hogy az ő neve szerepel elöl. Lehetne érvként felhozni a beethoveni szándékot is, hiszen a mai gyakorlattal ellentétben a vonósszonáták eredetileg vonós hangszerrel kísért zongoraszonáták lennének, bár az én fülemben nyilvánvalóan nem így élnek, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ha azonban meghallgatjuk Brendelék előadását, valamit megérthetünk Beethoven korából.

Az előadások ugyanis attól jók, hogy Alfred Brendel nagyszerű zongorista és nagyszerű kamarazenész. Jók a tempók, a hangsúlyok. Csak egyvalami nem elég jó, főleg a zongoristához képest: a csellista, Alfred Brendel fia. Kétféle csellója is van neki, egy 1741-es Januarius Galliano, illetve egy 1683-90 közt épített Antonio Stradivari. A felvételeken nem igazán hallható a két hangszer különbsége, talán a Stradivarin jobban játszik, de ez lehet véletlen is, hogy tudniillik ezeket a darabokat játssza jobban.

Nagyobb baj persze nincs. Annyira, hogy első hallgatásra szidtam is előítéletes enmagam, aki nem sok jót várt ettől a lemeztől. Annál sokkal jobb ez a sorozat, hogy rálegyinthetnénk, tévedésnek vehetnénk, és meg kell mondjam: befutott csellistáktól is hallottam már rosszabbat. Mégis: sokadszori meghallgatás után ki merem jelenteni, hogy Adrian Brendelnek bizonyos művekbe beletörik a foga. Nagyon szépek a variációk, különösen a Júdás Makkabeus–változatokat kedveltem meg ebben az előadásban, és ha ennyi erénye van egy lemeznek, manapság az se kevés. De rendben van a legszabályosabb szonáta, az op. 69-es A-dúr is. Csak van itt még négy szonáta, két korai és két kései, egyik nehezebb zeneileg, mint a másik. Hamis hangot nem találunk ezekben sem; apró intonációs bizonytalanságok ugyan akadnak, de aki Casals bármelyik sorozatát hallotta, az szokva van a hamis hangokhoz, mégse válna meg azoktól a felvételektől. Nem, itt azok a zenei nehézségek nincsenek meggyőzően megoldva, amelyektől átkozott nehéz ez a négy szonáta: a megtorpanások utáni váltások, a töredezettség belső logikája. Ezekben a szonátákban Beethoven jól érzékelhetően kísérletezik a két tételes szonáta ötletével, az egymásba mosódó kvázi-tételhatárok miatt szokatlanul hosszú ideig nincs szünet – közel húsz perc zenét kell „kitartani” pl. az op. 5/1-es műben. Ez a széles ív hiányzik Adrian Brendel játékából, ha nem is zavaró, dilettáns módon, de azért eléggé.

A kérdés csak az, hogy a kiadó is tudta-e ezt előre, s ezért nem használta ki jobban az apa-fiúi viszonyban rejlő reklámlehetőségeket, arra gondolva: minek a papír, úgyse lesz több lemeze Adriannak? Akkor viszont azt nem értem, mire ez az összkiadás. Egy lemeznyi igen jó anyagot – a három variációsorozatot, illetve az A-dúr szonátát – eladni is könnyebb lenne, a folytatás reményét lebegtetve.

Az is lehet, hogy egy kísérlet részesei vagyunk: mit szólunk egy lemezhez, melyen van egy ismeretlen ismerős. Vagy hogy Adriannak a jótündér lehetővé tette, hogy kedvenceit lemezre vehesse (még a kutyus fényképe is a lemez része). Nem tudom, az eredmény egyszerre okoz izgalmat és csalódást – nagy összegbe mernék fogadni látatlanban is: Perényi és Schiff szintén most megjelent lemeze maradandóbb élmény.

(Beethoven: Művek gordonkára és zongorára; Adrian Brendel (gordonka), Alfred Brendel (zongora); Philips 2CD 475379-2)

(A szerző az EMI munkatársa)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Vizuál

Szabó István filmje nyitja a ma kezdődő Magyar Mozgókép Szemlét

A szombatig tartó rendezvényen 59, Magyar Filmdíjra jelölt művet, valamint számos versenyen kívüli filmet vetítenek a Corvin moziban.
Zenés színház

A milánói Scala is bezár a koronavírus miatt

Pánikhangulat van Olaszországban, miután száz fölé emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Operaházak is bezárnak, a velencei karnevált félbeszakították.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Országos programot indít az ifjúsági kóruséneklésért a KÓTA

Országos programsorozat indult Hangról hangra... az ifjúsági kóruséneklésért címmel az idén 50 éves Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) szervezésében.
Klasszikus ajánló

A mi Kodályunk – Zenés ismeretterjesztő film a mozikban

Március 6-a Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és népzenekutató halálának évfordulója. A 20. század korszakalkotó zenetudósa előtt tisztelegve, március 11-től érkezik a mozikba A mi Kodályunk című rendhagyó dokumentumfilm, amely Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két kimagaslóan tehetséges ifjú muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba.
Klasszikus ajánló

A lipcsei kántor, aki mindannyiunkat összeköt – Jön a Bach Bridges fesztivál

Bach és Beethoven lesz a főszereplője az idei Bach Bridges Fesztiválnak március 31. és április 3. között a Budapest Music Centerben. A két korszakalkotó zseni munkássága a jelenkor perspektívájából és a nyugatitól eltérő esztétika fénytörésében is megmutatkozik a fesztivál változatos programjában.
Klasszikus hír

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Klasszikus ajánló

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.