Miskolc testvérvárosának, Asannak kórusa 2000-ben alakult és évente több mint nyolcvan koncertet ad, állandó jellegű aktivitásuk és minőségi munkájuk által a kórus Dél-Korea vezető művészcsoportjai közé tartozik.
Repertoárjukban nyugati és keleti könnyű- és klasszikus zene egyaránt szerepel. E színes repertoárral örvendeztette meg a kórus a miskolci közönséget a fesztivál negyedik napján, június 17-én. A koncert első felét három különböző „csokor” képezte: „A capella kórusművek latinul”, „A capella kórusművek Észak-Kelet Európából” – többek között Orbán György és Bárdos Lajos művei – és „Könnyebb vizeken...”, avagy könnyedebb, főként a jazz műfajában megírt és előadott művek együttese.
Az Asan Civic Choir a Bartók Plusz Operafesztiválon (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A koncertnek helyet adó Miskolc-Belvárosi Református Templom előnyös akusztikája, illetve a kórus tökéletes intonációjának és szövegkiejtésének közös játéka a tökéletességet súrolta, vagy inkább lágyan belesimult abba. A szólamok homogén hangzására tökéletesen érvényesült a már-már közhellyé vált kifejezés, hogy mindegyik szólam „egy emberként” szólalt meg.
A makulátlanul tiszta intonációt a magas regiszterben szóló üveges hangok fokozták,
amelyeket – főként a szoprán szólam – mintha a semmiből teremtett volna elő természetes könnyedséggel, így még selymesebbé és kifinomultabbá varázsolva az összképet, összhangot.
Az Asan Civic Choir a Bartók Plusz Operafesztiválon (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A második rész a műsor tradicionálisabb felét képezte, amint az nemcsak füllel volt hallható, hanem szemmel is látható volt a kórus bevonulásakor, ugyanis ellentétben az első részben viselt elegáns, fekete, visszafogott stílusú egyenruhával, a szünetet követően színes népviseletben sorakozott és pompázott a vegyeskar.
Elsőként három tradicionális koreai kórusművet hallhatott a közönség, többek között régi zenés népi játékok feldolgozásait, illetve a koreai népzenére jellemző ritmussal ellátott műveket, amelyeknek dalszövegei – ellentétben a vidám hangzásvilággal – szomorúságról szólnak, így mély filozofikus értelmet nyer az emberi lét üressége, világnézete. A XXI. századi modern technológia eredményeként a Kelet és a Nyugat között tátongó szakadék már nem is olyan áthidalhatatlan mint egykor, az Asan Civic Choir most mégis elhozta és megmutatta a kultúrájuknak azt a bizonyos autentikus, szeplőtlen karakterét, amelynek előteremtéséhez nem csupán az eszményi kórusművek hangzása járult hozzá, hanem a páratlanul színvonalas előadásmód is.
Az utolsó és egyben a miskolci közönség számára legsikeresebb műsorpont a „Magyar népdalok vegyeskari feldolgozásai” volt.
Az Asan Civic Choir a Bartók Plusz Operafesztiválon (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A két testvértelepülés nemcsak a nyomorúságban és a megpróbáltatásokban fejezi ki egymás iránti tiszteletét és együttérzését, hanem a testvéri köteléket a zene építő csodájában is felfedezte: három ismert magyar népdalt három különböző zeneszerző feldolgozásában adott elő a kórus. Az 1914-ben Kodály Zoltán által gyűjtött, majd feldolgozott A csitári hegyek alatt című népdalt a Kangvondo Arirang című koreai spirituáléval párosított Lee Bumjun zeneszerző. A frig modális hangsor rendkívül szomorkás dallamot eredményez. Bár a magyar népdalnak csak kezdő és végső hangja egyezik meg a mi hangon alapuló frig skálával, szomorkás hangulata nagyon is egyezik a koreai testvérének hangulatával. Kihasználva ezt a hasonlóságot, a feldolgozás valódi katarzist váltott ki a közönségben.
A második ismert magyar népdal, az Erdő, erdő, erdő feldolgozása lassú, harmonikus nyitása később szvinges ritmusra váltott. Az újított forma kissé eltért a szerelmét hiányoló katona szomorúságáról szóló hangulattól, de a nyitott közönség szívesen fogadta be ezen új koncepciójú átdolgozást.
Soonjung Kim, az Asan Civic Choir karvezetője (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A már világszerte ismert Tavaszi szél vizet áraszt című dal szintén újító feldolgozásának előadása után a közönség háromszor is visszatapsolta a kórust. Soonjung Kim karvezetőnő nemcsak a karvezetés mesterségében mutatta meg magas szintű tudását, hanem a koncert végén felszínre került az egész kórust átfogó lelkisége is, meghatódottan köszönve meg a szíves befogadást és szeretetet.
Szerző: Kálló Zsuzsanna, muzikológus
Hallgasson bele a koncertbe:
hírlevél
