Klasszikus

Csúcsformában – Jasna Jovićević és Chico Freeman Zsámbékon

2005.07.11. 00:00
Ajánlom
A június 24–július 29. között zajló Zsámbék Jazz Open egyik legizgalmasabb eseményének a szabadkai Jasna Jovićević altszaxofonos zenekarának, valamint a Chico Freeman tenorszaxofonossal kiegészült Dresch Quartet koncertje ígérkezett. A július 8-i hangversenyeket a szeszélyes időjárás miatt ezúttal nem a romtemplom tövében, hanem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Catherinum termében rendezték meg.
A közönség tagjai közül nyilván sokan voltak kíváncsiak a vajdasági muzsikus hölgyre, s talán még többen a jelenleg New Yorkban élő, de történetileg a chicagói iskolához tartozó fekete sztárra, aki évekkel ezelőtt Oláh Cumó Árpád zenekarával, illetve a Dresch–együttessel már bemutatkozott Zsámbékon. Amit azonban ezen az estén a két meghívott zenekar előadott, valószínűleg lényegesen több és jobb volt, mint amire a hallgatóság számíthatott.

Jasna Jovićević koncertzenekara négy jazzmuzsikusból és egy vonós trióból állt össze. Mint azt a szaxofonos a koncert előtt elmesélte, korábban már játszott a zenekar mindkét felével, s úgy gondolta, érdekes hangzást érhet el együttes felléptetésükkel. Igaza lett. A hattagú kíséret érezhető szeretettel és empatikusan tolmácsolta Jasna Jovićević hét szerzeményét, amelyek közül hatot nemrégiben Kanadában komponált a huszonkilenc éves művész, ahol egy jazztáborban vett részt.

Műsoruk első harmadában a vonósoké (Csonka Gábor-hegedű, Mohácsi Gyula-mélyhegedű és Horváth Ildikó-gordonka) volt a főszerep: az első két számban dob nélkül, szextettben játszotta a zenekar Jasna Jovićević bensőséges hangzású szerzeményeit, amelyek olyasféle impresszionista kamarazene benyomását keltették, amilyenről Proust elbeszélője számol be Az eltűnt idő nyomában első kötetében. A Catherinum terem közönsége is azt érezhette, „hogy a zeneszerző szinte nem is tett egyebet, mint hogy e témát napfényre hozta, láthatóvá tette a hangszereivel s oly vigyázva követte a rajzát, oly gyengéd, oly óvatos, oly finom és biztos kézzel, hogy a hang minden pillanatban megváltozott – halványabb lett, ha egy árnyat jelölt, s megélénkült, amikor meg egy merészebb körvonalat vett üldözőbe.” Az első számok költőisége után Mohay András dobossal egészült ki az együttes, de Jasna Jovićević jazzesebb stílusú előadásra komponált darabjai is sokat megőriztek az elsőként előadott művek lírizmusából. A zenekar hangzásvilágát színesítette Szaniszló Richárd intelligens és értő vibrafonjátéka is. A szabadkai muzsikus egyébként szoprán- és altszaxofonon, valamint fuvolán egyaránt meggyőzően fúj, s a Zsámbékon eljátszott kompozícióit hallgatva csodálkozunk, hogy a legutóbbi jazz-zeneszerző és –hangszerelő versenyen csak harmadik díjat kapott. Programja végére egy alighanem dél-európai népdaltémára írt etnojazz darabot illesztett a szaxofonos, megmutatva, hogy nem egyetlen zenei világban mozog otthonosan.

A koncertsorozat szervezője, Maloschik Róbert a szünet után vetette be a nehéztüzérséget, a Chico Freeman vendégszereplésével színpadra lépő Dresch Quartettet. Az ötvenedik születésnapját ünneplő magyar szaxofonos csapata nemrégiben átalakult: Kovács Ferenc trombitás-hegedűs helyét Lukács Miklós cimbalmos foglalta el. Freeman pedig születésnapi ajándékként érkezett Magyarországra: miután Dresch szívesen játszott volna ismét az amerikai szaxofonossal, a szervező elintézte, hogy a közös ünnepi hangverseny létrejöhessen.

A zsámbéki koncerten nem a megszokott Dresch–repertoár darabjai csendültek fel. A zenéket elsősorban Freeman hozta – az ő koncertprogramjának egy-egy csúcspontját játszotta el a kottákkal is szinte csak a hangversenyen megismerkedő magyar kollégákkal. Az India Blue című, témájában egy kicsit Miles Davis All Blues-át idéző bevezetés után George Cables szerelmének írt lírai darabját adta elő a kvintett. Mindkét fúvós szólista szokatlanul straight-ahead stílusban fújt, s a Baló–Szandai ritmusszekció kifogástalanul lüktetett a háttérben. Viszont már az első szám alatt feltűnt, hogy a társaság odd man out-ja Lukács Miklós: nem tagadom, előadása legalább annyira lekötötte a figyelmemet, mint a két remek szaxofonosé. Lukács játékstílusa teljesen egyéni, s ez akkor derült ki a leginkább, amikor a koncert vége felé eljátszották Thelonious Monk Well, You Needn’t-jét. Lukács ugyanis a nagy zongoristához és komponistához hasonlóan a meglepetések embere. A cimbalmot kiemeli a megszokott szórakoztató cigányzenei kulisszák-sémák közül, s egy hátborzongatóan izgalmas hangú improvizációs hangszert varázsol belőle, amelyen többnyire kiszámíthatatlan harmóniákat, váratlan helyeken kezdett vagy zárt frázisokat játszik. Olyasfajta sofőrre emlékeztet, aki folyton áthágja a közlekedési szabályokat, mégis tökéletes biztonságban érzik magukat az utasai. Persze a meghökkentő zenei fordulatoknak ehhez a tűzijátékához olyan partnerekre van szükség, mint Freeman vagy Dresch.

A hangverseny közepén Freeman hosszú előadást tartott a roma zene iránti érdeklődéséről, a Charles Mingusszal való megismerkedéséről, valamint arról, hogy a spanyol cigányzene iránti rajongása hogyan függ össze a Mingus–zenekarban megismert nagyságokkal, George Adamsszel és Don Pullennel való barátságával és fontos munkakapcsolatával. Életre szóló élményeinek erejét azzal bizonyította, hogy eljátszotta a zongorista Adams emlékére írt számát, amely minden bizonnyal az egyik legfelkavaróbb Pullen–kompozíció (Ah, George, We Hardly Knew Ya). Freeman torokszorító szólóját Lukács Miklós improvizációja követte: a máskor szabálytalanul játszó cimbalmos szólójából annyi halk bánat áradt, hogy a hangszeres teljesítményeket egyébként nagy tapssal köszöntő közönség itt még a tetszésnyilvánításról is elfeledkezett.

A hangverseny végére olyan lelkessé vált a hangulat a Catherinum teremben, hogy a kvintettnek ráadást kellett adnia. Feltehetően ismét az amerikai muzsikus választása volt a John Coltrane Crescent című albumáról ismert Lonnie’s Lament, hiszen azt Freeman már 1979-ben eljátszotta Spirit Sensitive című albumán.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Tánc

Mi a hosszú élet titka? – Egy 100 éves balettmester válaszolt

Henry Danton korát meghazudtoló szellemi-fizikai állapotban van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a mai napig balettot oktat, a tanulók pedig isszák a szavait, lesik a mozdulatait.
Klasszikus

Kurtág operája a negyedik a legjobb 21. századi művek listáján – a Guardian szerint

Habár úgy tűnt, soha nem készül el, végül Kurtág életművének eklatáns darabja lett A játszma vége – írja a Guardian. A tekintélyes brit lap összeszedte a 21. század legjobb kortárs klasszikus zenei alkotásait. Íme a lista.
Színház

„Molnár műveinek épségére figyelni fogunk a jogok lejárta után is”

Lukin Ágnes rendező, Molnár Ferenc dédunokája tette közzé saját álláspontját az általa csak „Delila-gate”-ként emlegetett esettel kapcsolatban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus orgona

Magyar orgonista Japán egyik legjobb koncerttermének rezidens orgonistája

Simon Rattle egyenesen a világ legjobb modern koncerttermének nevezte a szapporói Kitara Hangversenytermet, amelynek rezidens orgonistája az új évadtól Tabajdi Ádám.
Klasszikus ajánló

Nagy zeneszerzők szerelmi életéről szól Bősze Ádám új előadássorozata

Nem a komolyzenét akarja népszerűsíteni, célja csupán, hogy érdekes legyen. Új előadássorozatában a női szemszögre különös figyelmet fordítva beszél nagy zeneszerzők nagy szerelmeiről Bősze Ádám.
Klasszikus kortárs zene

Kurtág operája a negyedik a legjobb 21. századi művek listáján – a Guardian szerint

Habár úgy tűnt, soha nem készül el, végül Kurtág életművének eklatáns darabja lett A játszma vége – írja a Guardian. A tekintélyes brit lap összeszedte a 21. század legjobb kortárs klasszikus zenei alkotásait. Íme a lista.
Klasszikus kritika

À la française – ilyen volt a Pannon Filharmonikusok koncertje

„Finom és választékos” – ezt írja a Pannon Filharmonikusok szeptember 12-i műsoráról kritikusunk. A Kodály Központban Ravel, Debussy és Martin művei szólaltak meg.
Klasszikus videó

Szivárványos zászlóval ért véget a BBC Proms

58 nap, 85 koncert, 191 karmester, 83 zenekar és együttes: szeptember 14-én zárt Nagy-Britannia legnagyobb klasszikus zenei fesztiválja, a BBC Proms.